Ezerarcú cigány kultúra Oroszkán

Babindák István a csatai Romane Jíle polgári társulás vezetője, a rendezvény főszervezője elmondta, az eredeti cigány ritmusok és dallamok mellett az ezerarcú roma zenei kultúra más területeit is bemutatták a résztvevők. A fesztivál megnevezése annyit tesz: Cigányok énekeljetek! S ennek a felhívásnak eleget tenni két országból 219 résztvevő érkezett július végén az oroszkai sportpályára. A szervezők szerint hozzávetőleg 1200 néző élvezte a hőség dacára a csallóközi, gömöri, garamvölgyi és Veszprém megyei csoportok és szólisták produkcióit. A cigány himnusz a „Dzselem, dzselem...” (Mentünk, mentünk, hosszú útra mentünk...) dallamára vonultak fel a zenészek, táncosok, énekesek, akiket Nagy Lajos, a házigazda község polgármestere köszöntött. Jelen volt Holdossiné Bánhegyi Ildikó, a Magyarországi Országos Cigányönkormányzat alelnöke is, ezzel a szervezettel a Romane Jíle tavaly vette fel a kapcsolatot.

A minden műfajt felvonultató maratoni eseménysor műsorvezetője Babindák Ernő volt. Egymást követték az autentikus cigány népzene, a tradicionális cimbalomzene előadói. Babindák István szerint látni a visszajáró csoportoknál a fejlődést, a befektetett munkát, s a szervezőgárda, körülbelül nyolc ember is egyre inkább beletanult, egyre olajozottabban működik minden. „A romáknál például nagyon fontos, hogy az ebéd pontosan a megadott időben legyen” – tette hozzá a fesztivál főszervezője. Babindák megköszönte az oroszkai, a csatai és a lekéri polgármesteri hivataloknak az együttműködést, „Oroszka biztosította a helyszínt, Lekérnek köszönhetjük a színpadot, a csatai önkormányzat anyagilag támogatta a rendezvényt, a főtámogatónk pedig a kulturális minisztérium volt”. A fesztivál sztárvendége a csallóközcsütörtöki Rigó Mónika cigánydalénekes volt, Babindák szavai szerint ő is példázza a cigányzenész-sorsot, hogy többen zenélnek Magyarországon, mint otthon”. De a probléma mélyebben van, hiszen egy neves cigányprímást idézve: „már nincsen, aki a húzza, s nincsen, aki húzassa.” Részben persze cáfolja ezt az állítást a roma kultúra oroszkai örömünnepe. A szervezők szerint legfontosabb az öröm és a vidámság, s ez is bizonyítja, hogy „ennek a fesztiválnak van létjogosultsága”. Színes volt a kínálat, mind földrajzilag, mind a műfajok tekintetében. Várgedéről érkezett Apró Alex, egy „igazi őstehetség”, egy nyolcéves harmonikás, aki virtuóz módon játszott örökzöldeket. Szintén Várgedéről jött a könnyűszenét játszó Mr. Band és a Roma Junior tánccsoport is. A fesztivál felfedezettjének számít a tizenkét éves nagysallói Kovács Anett dzsesszénekes. A Rajkó zenekar növendéke, a légi Rigó Márk cigány hallgatókat és csárdásokat adott elő. Premier volt a Héderváry László vezette csatai beás cigányok fellépése is, akik először álltak közönség elé. Mint Babindák István elmondta, a beás nyelv tulajdonképpen a nyelvújítás előtti román nyelv, és az ezt őrző cigányok mutatták be tipikus táncaikat, népzenéjüket. „Több száz éve egymás mellett él ez a két nép, de keveset tudnak rólunk a magyarok. Én megtanultam a magyar kultúrát, de te nem tudsz rólam semmit. A cigányzenét mindenki szívesen meghallgatja, de a szokások, hiedelmek, a mélyebb ismeretek már nem érdekesek. Üssük át a falakat, minél több előadásra, rendezvényre lenne szükség, hogy ne csak egymás mellett éljünk, de ismerjük is egymást” – fejtegette a fesztivál főszervezője.

Veszprém megyéből érkezett a szintén a beás folklórt ápoló Fláre Beás együttes, vérbő előadásmódjukkal igazi cigány szenvedélyeket varázsoltak a színpadra. Magyar cigánynótákat játszott a Dráfi László vezette érsekújvári Aranyoroszlán és a farnadi Virág Lajos zenekara, volt cimbalom, klarinét, „bazseváló” prímás. A sárói Cserkaja roma tánccsoport kárpáti cigánytáncokat mutatott be, fellépett a Szászi roma tánccsoport is. Kovács Attila budapesti énekes szintetizátoros-popos dzsessz zenét játszott, a bátorkeszi Victory igazi romapoppal hívta mulatni a nézőket, a sárói Horváthovci és Rigoletto is ezt a műfajt képviselte. Régi magyar roma nótákat játszott a „gömörországi” Fekete Gyöngyszemek az ’50-es, ’60-as évek előadói stílusában. A Romane Jíle együttes tradicionális rumungro (vagyis muzsikus cigány), oláh cigány és beás zenét játszott. Felsorolni is nehéz azt a rengeteg előadót, akik bizonyították a roma kultúra életképességét és gazdagságát. Babindák István elmondta, reméli, jövőre is „énekelnek majd a cigányok”, és hozzátette, fontos teret adni ennek a kultúrának, hiszen a cigány muzsikusok mindig ott voltak, mikor a magyar ember mulatott vagy éppen sírt, kár lenne, ha elveszne ez a kincs.