„Európában gyorsabb a játék”

A komáromi férfi-kosárlabda-klub története első nemzet-közi kupaidényén van túl. A FIBA Európa-kupa N cso-portjában öt vereség mellett egyszer tudott nyerni. Jan Kratochvíllal, az MBK Rieker Com-Therm cseh kosarasával a sorozat tanulságairól beszélgettünk közvetlenül az utolsó, székesfehérvári találkozó után.

Győzelemmel búcsúztak a sorozattól. Hogy érzik most magukat?

Én is és a csapat is jól érezzük magunkat. Az elsődleges célunk az Európa-kupában az volt, hogy legalább egy győzelmet mindenképp kiharcoljunk. Ez sokáig nem sikerült, a végére „hagytuk” a nyerést. Ennek ellenére a Rilszki ellen nyomás nélkül játszottunk, nem voltunk úgy vele, hogy muszáj, muszáj, minden áron győzni kell. És bár ellenfelünk sem juthatott már tovább, így is értékes a sikerünk. 88:77-re, tizenegy ponttal nyertünk, ami jó. Másrészt ha kicsit tapasztaltabbak lettünk volna, és nem idegeskedtünk volna a korábbi meccseken, más eredmények születtek volna. Gyakran pocsékul kezdtük a találkozókat, gyorsan nagy hátrányba kerültünk, aztán gyakorlatilag végig futottunk az eredmény után. Finnországban majdnem sikerült fordítanunk is, három pontra fölzárkóztunk. De például a bulgáriai Szamokovban végig vezettünk, simán nyerhettünk volna. Lenne két győzelmünk, a csoport harmadik helyén végeztünk volna, ami mindjárt másképp festene.

A történelmi első meccset a csoport fő favoritja, a fehérorosz Cmoki Minszk ellen játszották. Máshogy alakulhattak volna az eredmények, ha mondjuk a papíron leggyengébbnek tartott Rilszki ellen kezdenek?

Szerintem igen, ez nagy előny lett volna pszichésen, jobb lett volna a hangulat egy győztes kezdés után. De az is fontos tényező, hogy nekünk a hazai meccseinkre is utaznunk kellett Székesfehérvárra, ami azért nem valódi hazai pálya – bár a hangulatra nem lehetett panasz, amiért nagy köszönet jár a szurkolóknak, akik a közel 80 kilométeres távolság ellenére nagy számban elkísértek, és fantasztikusan segítettek –, de ez mégis más csarnok, mint amit mi Komáromban megszoktunk. Sem a fehéroroszok, sem a finn Kataja ellen nem kezdtünk jól, mire úgy igazából orientálódni tudtunk a pályán, és kezdtük érezni a kosarakat, már 10–15 pontos hátrányban voltunk. És ezen a szinten már nagyon nehéz ilyen csapatok ellen felállni.

Idegenben milyen hatások érték a csapatot?

Minszk meglepett, egészen szép csarnokuk volt, ahol jégkorongmeccseket is rendeznek. Hatalmas, 15 000-es, gyakorlatilag új aréna volt, másrészt alig volt néző, szerintem ötszázan sem jöttek ki a meccsre, ők teljesen elvesztek a lelátón. Joensuuban, Finnországban szintén óriási csarnokban kosaraztunk, ott több drukker volt, a lelátó viszont nagyon messze volt a pályától. Ugyanez volt a helyzet a bolgároknál Szamokovban is, a Rilszki-drukkerek közel sem olyan hangosak, mint a komáromiak. Szóval a 2700-as székesfehérvári csarnok volt a legkisebb, de egyben a legbarátságosabb is.

A hazai bajnokikra mikrobusszal és autókkal járnak. Hogyan utaztak az idegenbeli európai helyszínekre?

Mindhárom városba repülővel utaztunk, Finnországban át is kellett szállnunk, mivel Helsinkiből egy másik géppel tettünk meg még mintegy 400–450 kilométert.

Összességében hogyan értékeli az európai kupaszereplést?

Főleg tapasztalatot szerezhettünk. Paulík József menedzser úr többször elmondta, hogy tanulni mentünk Európába, felmérni, a többi klubbal összehasonlítva hol tartunk. Remélem, hasznosítani tudjuk a tapasztalatokat. A kosárlabdában Európában többet kell nyújtani fizikálisan, és jóval gyorsabb a játék. Itt nincs lehetőség picit kiengedni. Az ember ezt néhány meccs után már tudatosítja, de azért ehhez kell egy kis idő.

Nem lesz furcsa, hogy bő egy hónap után már „csak” az extraligás bajnokikra kell összpontosítani?

Biztosan sajnálni fogjuk, hogy nincs több nemzetközi kupameccs, mert nagyon szép élményekkel gazdagodtunk, ez egy szép bónusz volt. De ezt le kell zárnunk, még közel sem vagyunk a szezon végén, amelyben nem is ez a sorozat, hanem az Eurovia SBL a fő célunk, ott akarunk igazán sikeresek lenni.