Érzékekre ható meditatív élő performansz

Az est produktuma egy festmény és egy megismételhetetlen zene lett, aminek a születését élőben tekinthették meg a jelenlévők. Végignézhettük ugyanis egy valódi festészeti alkotás létrejöttét és végighallgathattuk a korábbi természetben felvett, és a jelen festés közbeni apró zajoknak, az eszközök összekoccanásának, váratlan találkozásának, megkomponált elegyét, amit Ürögi János öntött formába, mégpedig ambient és noise zenei stílusokat ötvözve. Egyszerre láthattuk tehát a festményen szereplő alakok kirajzolódását és hallhattuk az ecset, a vászon, a színkeverés hangjait, melyet kissé megszínezve, harmonikus lágy akkordokkal zenésítettek meg. A művészek találó módon a Hallod, amit látsz? címet adták a produkciónak, ami alatt félhomályban kísérhettük végig az alkotás meditatív ötvözetét.

„Jani 2021 végén keresett meg ötletével, ezután megírtam hozzá a projektet és kitaláltuk közösen a frappáns és a mindent megmagyarázó címet. Majd 2022 kora tavaszán elkezdtük a közös munkát. Kijártunk a csallóközi természetbe. A Kis-Duna partjain, Dióspatony-réten dolgoztunk együtt először, ami arról szólt, hogy én festettem a természet részleteit miniatűr formátumokra, Jani pedig ezzel egyidejűleg feljátszotta az általam generált hangokat, a természet ritmusát az előtérben és a háttérben lévő zajokat is. Ezután dolgoztunk a Nagy-Dunánál is, Bősön, Rigóéknál a Réteken, a Kisfaludi tyúkszaros udvaron, Nagyudvarnokban a stúdióban és még sorolhatnám”

– mondta M. Kiss Márti festőművész a program megnyitójában.

„Festészetemben, aminek fontos témája a csallóközi táj, taszítóvá vált, hogy szintetikus anyagokkal (ragasztó, akryl) dolgozom, ezért már közel egy éve azon kísérletezem, hogy hogy legyen egy kép minél természetesebb. Több próbálkozás után, tojás, majonézek kikeverése, a pigment, sár, enyv és olaj kombinációja vált be igazán”

– tette hozzá.

Ürögi Jani field recording rögzítési technikával dolgozott, azaz egy hangstúdión kívüli, szabad területén vette fel a környezeti zajokat, illetve a természet hangjait. Különböző technikákat használt, mint például a geophone, mellyel a talaj rezgéseit és a hydrphone, mellyel a vízben fellelhető hangokat rögzítette. A zene, amit a projekt során megalkotott ambient, experimental, electronica, dowtempo stílusok ötvözete.

„Jani művészetében lenyűgöző, hogy amit a hangokkal a szintimodulon keresztül megteremt, annak megvan a saját ideje és tere. Ez azt jelenti, ha nem játszaná fel a hangokkal együtt a saját maga által létrehozott zenét, akkor ugyanolyat újból már képtelen teremteni”

– mondta M. Kiss Márti.

Az előadás egy soundart, azaz egy improvizatív performansz, mialatt hallhattunk minden ecsetvonás, színkeverés és ecsetöblítés hangjait, melyek még érzékletesebbé tették a vizuális élményt. A festőművész pedig sárral, enyvvel, pigmentekkel festette le az őt néző közönséget a saját szemszögéből. A közönségre kitekintgetve született meg ugyanis a kép, melyet a színpadon elhelyezett és már előre előkészített vászonra festett. Hosszú percek teltek el, mire rájöttek a közönség soraiban ülők, hogy ők maguk azok, akik a festményen szerepelnek, pontosabban az első sorban ülő nézők, akik hamar kirajzolódtak a jellegzetes sapkájukban és sáljukban. Majd még pár ecsetvonást követően megjelent a terem sarka, az asztalok, a székek éles kontúrjai, a pontos perspektíva, melyből M. Kiss Márti a közönséget szemlélte. Felismerhetővé váltak a formák, az arcok, s ha tevőlegesen nem is, mégis interaktív előadásban vehettünk részt, amiben a szemlélő ugyancsak szereplővé, résztvevőjévé vált az előadásnak, ami még intimebbé, még közelibbé, és emlékezetesebbé tette az élményt. A zene elhalkulásával, nagy taps fogadta a művészeket, akik szerényen, de annál nagyobb örömmel ölelték meg egymást, majd fogadták a kérdéseket a közönségtől, akik aztán lelkesen fényképezkedtek, pózoltak a művészekkel és a festménnyel.

„Több mikrofont is elhelyeztem, hogy felvehessük a festés hangjait. Egy volt a vásznon, egy a vízben, pontosabban a kannában, amiben kimosta az ecsetet. Ez egy víz alatti mikrofon volt, melyet magam építettem. Volt még egy mikrofon a sár és enyv keverékben és még egy a rekeszben is, ahová a színeket rakta ki. Itt egy kontakt mikrofont használtam, amit ugyancsak magam készítettem”

– mondta Ürögi Jani, a Soun Records alapítója, a Hallod, amit látsz? projekt ötletgazdája.

„Amiket az előadás közben lejátszottunk, az a most hallatszó és a korábban felvett hangok keveréke volt. A víz alatti zajokat például Bősnél vettük fel, a hármas lépcsőnél. Moduláris szintetizátoron keresztül alkotom meg végső hangokat. Van bennük, amit a festő generál, a többi pedig abból a rengeteg felvételből való, amiket a nyáron a természetjárásunk közben felvettem. Közlekedési hangok is beszűrődtek a felvételekbe, gyerekhangokat is használtam, repülőt és láncfűrész zaját is. A performansz alatt is volt egy sötétebb, szomorkásabb rész, amikor a favágós témát vettem elő. Az akkor született, amikor alkotás közben megjelentek mellettünk a favágók és elkezdték írtani az erdőt. Ezt arra reflektálva tettem be, hogy az ember mennyire a természet ellen dolgozik. Persze kontrasztnak is jó volt a vidámabb, meditatívabb zene mellett, hogy ne legyen egysíkú az előadás”

– mondta a szakember.

Az élő performansz hosszát nagyban meghatározta a vászon nagysága, amire M. Kiss Márti festett, körülbelül fél órás volt az audiovizuális élmény. Az alkotók szerint még biztosan folytatják a közös munkát. A Kultminoron keresztül pályázták meg a projekt költségeit és akkora összeget ugyan nem ítéltek oda, amennyit szerettek volna, mégis rendben megkezdődhetett a közös munka. Szeretnének további élő, improvizatív performanszokat szervezni és akár egy kiállítás keretében is bemutatni a kész produktumokat, a festményeket és mellette, zenei aláfestésként a hangokból készített mixeket is.

„Szeretnénk még fesztiválokon is részt venni, ahol élőben festünk és zenélhetünk, és még arra is gondoltunk, hogy kiadnánk egy albumot, amiben benne vannak a festmények gyönyörűen kinyomtatott verziói, benne egy CD, vagy USB melléklettel, amin meg tudnák hallgatni az egyes képekhez tartozó zenei mixeket, a természet egyes hangjait is”

– mondta bizakodva Ürögi Jani.

„Nagyon jó érzés a festés közben ezt a meditatív zenét hallgatni, egy óriási motivációt ad. A mostani festésnél kicsit bezárkóztam és visszafogottabban festettem, de ezt nem bánom. A közönség is hat rám, a legtöbb képem falak nélkül, a természetben születik, ami miatt most egy kicsit rajzias a festmény, nem annyira expresszív. Sok munkánk van ebben a projektben, már kora tavasztól dolgoztunk rajta, a mostani performansz pedig egy nagyon nagy élmény volt”

– mondta M. Kiss Márti festőművész.