Emlékművet tervez a galántai zsidó hitközség a holocaust áldozatainak

A kétméteres fallal körülvett galántai zsidótemető aránylag szerencsésen átvészelte az idők viharaitSzőcs Hajnalka felvételeA galántai zsidó hitközség azon igyekszik, hogy még idén emlékművet állítson a holocaust áldozatainak és az egykori zsinagógának.

Galántán a második világháború előtt két zsidó hitközség is működött. Akkor még ezernél több zsidó élt ott, ma alig hatvanan vannak. A hitközség mégis azon kevesek közé tartozik amelyekben rendszeresen folyik istentisztelet. „Péntek este és szombat reggel tartunk istentiszteletet, hét közben a fiatalabbak iskolában vannak, többségük Pozsonyba jár” – tájékoztat Fahn Béla, a Galántai Zsidó Hitközség elnöke. A zsidó hit törvényei szerint akkor tarthatnak istentiszteletet, ha az imahelyiségben összegyűltek között legalább tíz felnőtt férfi van. Fahn Béla szerint évente legalább ötven alkalommal eleget tudnak tenni ennek a követelménynek. Az elnök, aki tavaly december óta tölti be ezt a posztot, szeretné, ha élénkebbé válna a galántai zsidó közösségi élet, és nemcsak az istentiszteleteken találkoznának, hanem kéthavonta vagy negyedévenként öszszejöveteleket is rendeznének. „Itt azok is találkozhatnának, akik nem járnak rendszeresen istentiszteletre, elbeszélgethetnének egymással, esetleg előadásokat is szervezhetnénk” – így az elnök. A hatvan galántai zsidó közül már csak négyen-öten ortodoxok. Ők a szigorú zsidó étkezési rendet is betartják, kizárólag kóser ételt esznek. Ez ebben a mátyusföldi kisvárosban nem is olyan egyszerű, itt nincs zsidó sakter, a pozsonyi rabbi jár le évente két-három alkalommal kóser módon állatot vágni, az itteni zsidók pedig kénytelenek nagy fagyasztókban kóser készleteket felhalmozni maguknak. Akad, aki Budapestről hoz vagy hozat magának kóser felvágottat, szalámit, az egyik idős zsidónak Bécsben élő lánya hordja az ételt. Fahn Béla szerint „Manapság nagy erőfeszítésbe és sok lemondásba kerül az ilyen étrend megtartása – vallja Fahn Béla. – Az üzletben ott lóg a sok-sok rúd szebbnél szebb szalámi, és nem veheti meg magának. A fiatalok között nem is nagyon akad, aki megtartaná az étkezési szabályainkat, az egész környéken nem ismerek ilyet.”

Galántán az antiszemita megnyilvánulások is ismeretlenek. A hitközség egyik tagja sem panaszkodott az elnöknek, hogy ilyen jellegű támadás érte volna, és gyűlölködő feliratok sem jelentek meg az utcákon. Igaz, a helybeli zsidótemetőben is több héber feliratú sírkő fekszik ledöntve, összetörve, ez nem a vandálok műve. Nem sokan tudják, hol van, s hogy egyáltalán van zsidótemető. Most a hitközség elnökével látogattam el a sírkertbe. Kísérőm sábeszdeklit tett a fejére, kinyitotta a ravatalozót, ezen keresztül léptünk a temetőbe. A zsidók nem helyeznek virágot a sírra, csak néhány kavics mutatja, hogy akadnak, akik az ősök előtt tiszteletüket teszik. Sőt a galántai zsidó temetőben mind a mai napig temetnek. A ravatalozó mellett egy függönnyel elválasztott helyiségben áll az a márványasztal, amelyen az elhunytakat rituálisan megmosdatják. A sírkertben nyolcszáznál több fejfa bizonyítja, hogy valaha számottevő volt a galántai zsidóság. Vannak itt egyszerűbb, mészkőből, vagy homokkőből készült sírkövek, de vannak drága, feketemárvány obeliszkek is. Az egyik helyen két furcsa, trapéz alakú kis sírkő áll egymás mellett. Annak idején, amikor a régi zsinagógát lebontották, az épület csigalépcsőjéből készítettek a vagyontalan zsidóknak sírkövet. A temető bejáratától nem messze egy szürke kőből készült síremlék, amelyen 1994-ben egy fekete márványtáblát helyeztek el a holocaust emlékére. A táblán levő héber és szlovák felirat szerint a Galántáról és környékéről elhurcolt és haláltáborokban elpusztított 1400 hittársuk emlékére állíttatott. A kétméteres fallal körülvett galántai zsidótemető aránylag szerencsésen átvészelte az idők viharait, nem mondható ez el a galántai zsinagógákról. Egy vághosszúfalui történészhallgatónak, Martin Korčoknak a galántai zsidó hitközségről írt tanulmányában az olvasható, hogy a városban két zsinagóga is volt. Az elsőt valószínűleg 1758-ban alapították, ez egy udvarból nyílott, és a Mladosť bevásárlóközpont helyén állt. 1945 után lebontották. Az új zsinagóga építéséről 1898-ban tudósított a Galántai Újság. Ez az Új utcában, a későbbi Štúr utcában épült, ahol nemcsak a zsinagóga volt, hanem a zsidó iskola, a rabbiképző és a kóser étterem is. Az új zsinagóga 1976-ig szolgálta a galántai zsidó hitközséget. Akkor lebontották. Jelenleg sokemeletes bérházak közötti füves terület van a helyén, semmi nem utal arra, hogy itt valaha a zsidók temploma állt. A hitközség tagjai itt szeretnék elhelyezni azt az emlékművet, amely a holocaustra és zsinagógára emlékeztetne. Az emlékmű két részből állna, a zsinagóga egykori alapterületén terméskővel kirakott kis térből, valamint ennek a közepén emelt mintegy 3 méter magas emlékműből. A plasztika a zsinagóga lerombolására és a zsidóság elpusztítására emlékeztetne, csúcsán Mózes két kőtáblájával. Most a pénzgyűjtés folyik „A szlovákiai zsidó hitközségeknek, valamint a régi galántaiaknak szándékozunk levelet írni, amelyben ismertetjük a tervünket és felkérjük őket, ha lehetőségük van rá, anyagilag támogassák megvalósítását.” Fahn Béla elmondta, a galántai önkormányzat százezer koronával járul hozzá a mintegy 340 ezer koronára tervezett költségekhez. A megépítést két szakaszban tervezik megvalósítani, a terméskő talapzatot még idén novemberben szeretnék elkészteni, a plasztikát pedig jövő év tavaszán. Az önkormányzati támogatás mellett csak a szponzorok jóindulatára számíthatnak, mert más zsidó hitközségekkel szemben a galántai közösség nem restituált, és nem kapott vissza semmilyen ingatlant, amelynek a bérletéből esetleg bevételük lehetne.