Eltűnt közösség, felszámolt múlt

Több mint hatszáz ember, egyes források szerint pontosan 625 fő. Ennyi zsidó származású polgára volt a vészkorszak kezdetekor Tornaljának. 1944 júniusában hurcolták el őket. Ma fél tucatnyian ha vannak.

Tornalja

A Sajó parti kisvárosról kevesen tudják, hogy a 19. század közepétől száz éven át itt élt az egyik legnagyobb zsidó közösség. Kereskedők, iparosok, földbérlők, olyan polgárok, akik a dualizmustól komoly szerepet vállaltak a helyi kulturális és közéletben, akik ipart telepítettek, aktívan részt vettek a város fejlesztésében, kiépítésében, mindennapi életében. Az 1872-es vasútépítés után a tornaljai zsidóság lélekszáma már elérte a város lakosságának negyedét, nekik köszönhetően a Fő tér és a vasútállomás közti telkeken több új utca nyílt, egész negyed épült. Hitéletük igen élénk volt, s míg a gazdagabb, iparos és kereskedőréteg a neológ hitet vette fel, a szegényebbek megmaradtak ortodox hitben és szokásrendben.

Boldog békeidők

A tornaljai zsidóság lélekszáma a boldog békeidők végeztével, az első világháború és az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása utáni időkben kissé csökkent ugyan – a korábbi 25 százalékról 10 százalék alá esett az arányuk –, de a már legkevesebb fél évszázada ott lakó családok nem lettek hűtlenek a városhoz, az új politikai és gazdasági helyzetben ismét megtalálták a helyüket, sőt, egyre több helyi képviselő került ki soraikból. Baloldali beállítottságuk kapcsán főleg a szociáldemokrata elveket valló pártok országos választási listáin szerepelt több tornaljai zsidó személy. Az 1938-as bécsi döntés után a tornaljai zsidóság helyzete megváltozott. A zsidótörvények megjelenésével és kiterjesztése után egyre nehezebb körülmények közt éltek, mígnem 1944-ben, a vészkorszak idején minden vagyonuktól megfosztva a Fő tér és az egykori Buck vendéglő közti tizennyolc zsidóházból kialakított gettóba zárták őket. A helyi zsidó tanács elnöke a vészkorszak idején Krakovits Sámuel volt. A férfiak nagy része munkaszolgálatra vonult be, s érdekes módon a harctérről többen tértek vissza, mint akik itthon, a gettóban maradtak, mert az itthoniakat 1944 júniusának végén néhány, a marhavásártér barakkjaiban eltöltött nap után bevagonírozták, és elindították őket Miskolcon, Kassán át Auschwitz-Birkenauba, a megsemmisítő táborba. Innen már csak alig kéttucatnyian tértek haza, a hazatérők nagy része pedig az első adandó alkalommal kivándorolt Izraelbe.

Imaház és zsinagóga

1898-ban a neológok a Fő utcán, alig pár száz méterre a régi városházától egy mór stílusú, viszonylag nagy, mívesen kialakított zsinagógát építtettek, az ortodoxok szintén ez idő tájt, eldugottabb helyen, az egykori Fürj, jelenleg Hviezdoslav utcában, egy kisméretű imaházat és mikvét, rituális fürdőt építettek. A sors fintora, hogy a kisebb, szegényesebb imaház és a mikve, ha átalakítva és alaposan eltorzítva is, de máig fennmaradt, míg a díszes, tornyos zsinagóga a szocialista városrendezés áldozata lett. Belső berendezéséből semmit nem sikerült megmenteni, csupán két feliratos kőtábláját tudta még épségben áthelyeztetni az izraelita temető ravatalozójába Kiss György, a közterület-fenntartó vállalat akkori vezetője. Pedig menthető lett volna az egész épület, hiszen legfeljebb húsz-harminc méterrel távolabb kellett volna elkezdeni az építkezést, hogy az igen jó akusztikájú, viszonylag jó állagú zsinagóga megmaradhasson. Nem sikerült megmenteni, s ennek egyik oka részben az volt, hogy a 70-es években tulajdonképpen már alig élt hitét gyakorló zsidó a városban. A másik ok pedig a múltat végképp eltörölni vágyó szocialista megalomániában szenvedő és szinte élvezettel romboló helyi tótumfaktumok rendíthetetlen makacssága volt. Pedig lehetett volna multikulturális központ, hangversenyterem vagy bármi más közösségi célokat szolgáló objektum. Mára alig maradt valami a tornaljai zsidóság értékeiből. A temetőn kívül már csak az említett, elhanyagolt imaház és mikve, és a Fő téren a világháború áldozatainak állított emlékmű, meg két darab botlatókő emlékeztet arra a több mint hatszáz emberre, akik egykor tornaljaiak voltak.