Elhúzták a nótámat Sajógömörön

Valamikor a beat-korszak közepe vagy inkább vége felé kezdtem el tudatosan zenét hallgatni, így hát nem csoda, ha vasárnap délutánonként néhai apám sírva vigadó hangulataitól nem éreztem túl jól magam.

Nem szerettem a magyar nótát. Azóta sem vagyok lelkes rajongója ennek a műfajnak, azt viszont el kell ismernem, van benne erő, szép és jó, itt is vannak kiváló dallamok s minden bizonnyal lesznek is még, bár jelenkori nótaszerzőt éppenséggel nem ismerek. A mai ifjabb korosztály már nem híve ennek a műfajnak, mégis érdemes megismerkedni vele. Jó alkalom az ismerkedésre a Czinka Panna Prímásverseny Sajógömörben, amelyet idén szeptember elején nyolcadik alkalommal rendezett meg a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya és sajógömöri helyi szervezete, valamint Sajógömör önkormányzata. Sajnos a rendezvény hangulatára egy kellemetlen baleset alaposan rányomta a bélyegét. Három prímás versenyző útban Sajógömörre súlyos autóbalesetet szenvedett. ĺgy az eredetileg benevezett nyolc prímás helyett csak öten mérték össze tudásukat. Emberéletben szerencsére nem esett kár, talán a szárazfák is megúszták az ütközést, de a három prímás hiányzott a versenyből.

Volt kötelező szám, majd egy szabadon választott zenekari, és egy énekest kísérő versenyszám. A kötelező egy klasszikus, Brahms-mű volt, ki-ki kedve szerint a számára legkedvesebb nótát húzhatta el, s ezek után jött az igazi kihívás, az énekes kísérése. Szokták mondani errefelé némely muzsikusra, hogy jó zenész, de „asztalnál meghalna”. Ami azt jelenti, nótázót kísérni komoly kihívás, amihez nagy tudás, alázat, odafigyelés és rutin kell. A legjobban Ruszó Károlynak, egy fiatal prímásnak sikerült mindhárom versenyfeladatot teljesítenie, Károly jó nevű zenész, javarészt Európa nagyvárosaiban, fényes kávéházaiban húzza a vonót. Egyáltalán nem volt könnyű dolga a prímásoknak, mert bár a nótaéneklést vállaló lelkes amatőrök között voltak igazi tehetségek is, sokan nagyon hamisan énekeltek. Talán a hangfényező ital hiánya tette, mert nótázni igazából bor mellett, lagziban vagy örömteli családi eseményeken szokás. Ez is inkább az idősebbek szórakozása, hiszen a negyven körüliek négy-öt nótánál többet sem tudnak. Kellemes meglepetés volt egy tizenhárom éves fiatalember, Busa Viktor, aki és szép sikert aratott. Különdíjként egy igen értékes és míves hegedűt kapott, a szakemberek szerint ő a jövő reménysége. A prímások nagy öregje pedig az a Farkas Elemér, vagyis Imi bácsi, aki 85 évesen is meg tudta dobogtatni a hallgatóság szívét, aki könnyekre tudta fakasztani a hallgatóságát. Az idős mester Sajógömör község elismeréseként a polgármester emléklapját kapta, s emellett sok ajándékot is. Czinka Panna hagyománya, a cigányzene, a nóta tehát tovább él Gömörben. Két év múlva, a zsűri elnöke, Boros Mátyás ígérete szerint több magyarországi szereplő és még több szlovákiai prímás meghívását tervezik. Igazi nótaünnepet akarnak szervezni, örömzenélést, kapcsolatépítést. Sajógömör továbbra is aktívan részt kíván vállalni a verseny megszervezésében. A műfaj kedvelői a versenyt követő napon Rimaszombatban, a Városi Művelődési Házban nótagálán vehettek részt. Aki a fülbemászó dallamokat szereti, a nótaesten újra hallhatta kedvenceit.