Életet kell lehelni a fizikaoktatásba

A természettudományokban tapasztalt krónikus tanárhiány évről évre súlyosbodik Szlovákiában és több környékbeli országban is. A fizika szakos pedagógusok sorainak ritkulása például összetett problémagóccal jár. Egyes helyeken ténylegesen nincsenek olyan szakemberek, akik ezt a tudományágat oktatnák, helyettük pedig az végzi el a munkát,

„aki bevállalja”.

Ez komoly szervezeti kihívást okoz az adott iskolának. Ugyanakkor a diákokra is súlyosan kihathat ez a helyzet. A kevésbé érdeklődő gyerekeknek csökken a lehetőségük, hogy egyáltalán megértsék, megérezzék, mi is a fizika. Azok pedig, akik úgymond „erre születtek”, nehezebben, illetve pluszmunka árán sajátítják el a tudást.

Ezek a tényezők a fizika vagy az ahhoz szorosan kapcsolódó főiskolai, egyetemi szakok hallgatószámát is meghatározhatják. Nemcsak a tanári utánpótlás gyengül, de például a különféle mérnöki szakmákat tanulók száma is megcsappan.

Ha mindez nem volna elég, még csak a hullámvölgy alja felé tartunk, amelyről nem tudhatjuk biztosan, hol is van pontosan. Ebben a megállapításban egyetértünk Fekete Irénnel, az SZMPSZ elnökével, valamint a szervezet fizikai szakmai műhelyét vezető Majer Annával – már csak azért is, mert a pedagógusok átlagéletkora folyamatosan nő, míg nagyon kevesen vannak a fiatal pályakezdők. Úgy látják, a krízis jelei már régóta világosak, az állami oktatásügy azonban, bárki is vezette eddig a szaktárcát, nem tett és tesz semmit. Nincs különbség abban sem, hogy városról vagy vidékről, magyar vagy szlovák tannyelvű iskoláról beszélünk – a válság tehát általános, ráadásul nagyon hasonló cipőben jár a biológia-, kémia- vagy akár a matematikaoktatás is.

Szakmai műhelyek

Az SZMPSZ egyfajta újdonsága volt az elmúlt időszakban a szakmai műhelyek létrehozása, amelyek között megtalálhatjuk a fizikait is. „A Covid-időszak alatt nem tudtunk nyári egyetemet szervezni, mert a rendezvények tiltólistán voltak. Átgondoltuk, hogy mi lenne, ha ehelyett szakmai műhelyeket nyitnánk, ahova meghívásos alapon jönnének a pegadógusok, s a tantárgyak kapcsán meg lehetne beszélni a problémákat, másrészt pedig konkrét hozadékot is szerettünk volna látni” – fejti ki Fekete Irén a csoportok létrejöttének hátterét.

Majer Anna vezetésével 2020-ban kezdték a munkát a fizikatanárok: „15-20 pedagógust szólítottunk meg, de volt, akinek nyáron már lefoglalt programja volt, így maradtunk heten a csoportban.” Arra jutottak, sok mindenre szükség lenne: nemcsak munkafüzetre, hanem versenyekre és szakmai találkozókra is.

Új munkafüzet

A fizikaoktatás egyik nagy hiányossága a szlovákiai magyar iskolákban a munkafüzetekre vonatkozik. A szakmai műhelyben ezért elég gyorsan hozzáláttak a megírásához, amelyet az alapiskolák hatodik évfolyamának szántak. Sokfelé elterjedt gyakorlat, hogy megfelelő gyűjtemény híján a pedagógusok maguk „ollózzák össze” a feladatokat. Ez egyes esetekben azzal járt, hogy jól kidolgozott feladatkorpuszok gyűltek össze.

Erre alapozott az SZMPSZ műhelye is, amelynek nádszegi tagja, Molnár Márta eléggé kiforrott anyagot alakított ki magának az évek során. „Ő vette a fáradságot és a saját anyagát befűzte a gyerekeknek, akik aztán egész évben ebből dolgoztak. Ez lett tehát a kiindulási alap, amit nagyon szívesen közreadott”

– meséli Majer Anna. A munkafüzet megjelent formáját gyakorlatilag egy évig tesztelte mindenki a saját iskolájában, s végül a tapasztaltak alapján, közös munka eredményeként állt össze a kiadvány. A munkafüzet a nem fizika szakos pedagógusoknak is nagy segítséget jelenthet. Emellett dolgoznak egy módszertani könyvön is. Fekete Irén szerint azonban „kissé megtorpant” a munka. Az iskolai reform részeként a fizikát, a kémiát és a biológiát idővel közös tantárgyként oktatnák, így alighanem az SZMPSZ-en belül is újra kell majd gondolniuk a saját terveiket.

Kedvcsináló verseny

A szakmai műhelyben felmerült az is, hogy nincs „kedvcsináló” jellegű szlovákiai magyar fizikaverseny sem. „Ezért az SZMPSZ azt mondta, akkor majd szervezünk egyet, s ez lett az I. Felvidéki Fizikaverseny” – mondta Fekete Irén a tavalyi, Galántán megrendezett versenyről. Ez valójában egy gyerekközeli és emészthető megmérettetés Majer Anna szerint, amelyet az alapiskolák nyolcadik, illetve a nyolcéves gimnáziumok harmadik évfolyamainak szerveznek. A fizikaolimpiáról ugyan mindenki tud, s a tehetséges, a tantárgyért élő-haló magyar diákok rendszeresen szép eredményeket érnek el rajtuk.

„Nekik ahhoz, hogy ott kitörjenek, kell a háttér. Ez eleve jelenti a jó tanárt, valamint olyan családi hátteret, ahol megvan ehhez a tudás, s képesek neki segíteni a felkészülésben, mert a versenyzéshez az iskolai tananyag nagyon-nagyon kevés”

– teszi hozzá a szakmai műhely vezetője. Akinél ezek a feltételek hiányosak, az hiába próbálja ki magát az olimpián. A heti egy fizikaóra ehhez kevés, s így könnyen elvesztheti a motivációt a gyermek: „Részt vesz az olimpián egy nyolcadikos diák, elér két vagy három pontot, és elmegy a kedve attól, hogy megmérettesse magát. A magyarországi versenyekkel pedig nem ül a tananyag.”

A II. Felvidéki Fizikaverseny idén májusban Ógyallán lesz, ahol a csillagvizsgáló felkeresése adja a diákoknak szóló pluszprogramot.

Találkozások

Az idei XXVII. Komáromi Pedagógiai Napokon a fizikai szakmai műhely is bemutatkozott.

„Tudni kell, hogy az alapiskolákban nagyon sok helyen nincs fizika szakos pedagógus, tehát más szakos oktatja azt. Ha pedig van, akkor is csak egy, neki pedig nincs kivel megbeszélnie a gondjait vagy az örömeit”

– mondja Majer Anna, tehát az SZMPSZ-en belül egyfajta szakmai csapatépítésen is dolgoznak. Az idei Pedagógiai Napokon így az inspiráláson és az ötletadáson volt a hangsúly.

Az SZMPSZ együttműködik a győri Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karával, s ők ajánlották nekik a Mobilis Interaktív Élményközpontot. Ennek vezető demonstrátora, Molnár Milán számos érdekes, látványos és az osztálytermekben könnyen megvalósítható kísérletet mutatott be Komáromban. Nem is gondolná az ember, hogy egy egyszerű mobiltelefonnal – amelyben fizikai mérésekre is használható szenzorok is vannak – mennyi mindent lehet szemléltetni. Molnár a szabadesés közben fellépő súlytalansági viszonyokat egy mobiltelefon kamerájának a segítségével szemléltette. A készüléket belehelyezte egy műanyag dobozba, szemben egy égő mécsessel, majd leejtette azt. A lánghoz hatékony gázcsere kell, ám mi van akkor, „ha nincs súlya egy rendszernek”, s nincs megfelelő felhajtóerő? A kivetített videón szépen lehetett látni, ahogy a mécses lángja a zuhanás közben „összeesett”.

Az efféle és hasonló kísérleteket bármelyik fizikaórán könnyen meg lehet valósítani – s ezáltal jobban megértik a lényeget a diákok is. Az eseményen részt vevő pedagógusok jól láthatóan élvezték a bemutatót. Csak végül legyenek elegen ahhoz, hogy minél több iskolában megmutathassák ezeket a kísérleteket.