Élete a muzsika volt

SZÁZ ILDIKÓ

Rokonai, barátai és tisztelői pénteken vettek tőle végső búcsút a helyi temetőben. Az egyházi temetésen elhangzott, hogy a neves cigányprímás jól gazdálkodott a rá bízott talentummal, hiszen egész életét annak szentelte, hogy másoknak örömet szerezzen muzsikájával.

A falu 2005-ben a Kürt díját adományozta a neves zenésznek. Anyalai „Pepes” Sándor népi zenekarával, kiváló prímásként Európa-szerte népszerűsítette a cigányzenét és szülőfaluja hírnevét.

Munkásságáért megkapta egyebek között a Szlovák Köztársaság Ezüst Plakettjét, valamint a Magyar népművészet mestere magyar állami kitüntetést. „Én addig játszom, amíg ki nem esik a vonó a kezemből. Édesapám, idősebb Anyalai „Pepes” Sándor több mint hetven évvel ezelőtt híressé és hangulatossá tette a kürti szüreti felvonulásokat, én magam is alig hiszem el, hogy a Pepes zenekar már több mint 80 éves. Négy-öt éves koromban tanultam meg hegedülni, hétéves koromtól negyedik prímásként zenéltem édesapámmal” – mondta Anyalai Pepes Sándor, amikor az otthonában interjút készítettem vele. A cigányprímás közvetlenségével, szerénységével, kiváló zenei tudásával lopta be magát az emberek szívébe.

„Amikor a II. világháború idején bevagoníroztak, és leventeként elhurcoltak Németországba, ott sem hagytam el a hegedűmet. A lágerből is a zenetudásomnak köszönhetően szabadultam. Egy ideig Münchenben játszhattam. Nincs jobb érzés, mint amikor dalra vagy éppen könnyekre fakasztjuk a hallgatóságot” – osztotta meg velünk emlékeit utolsó látogatásunk során Anyalai „Pepes” Sándor.