Egy várkastély szomorú romja

Akkor még biztosan jobban nézhetett ki a ma már alaposan leromlott épület, amely méltánytalanul elhanyagolt állapotában várja a sorsát. Vagy a csodát. Mert ezen a romos kastélyon már csak a csoda segíthet.

Falu- és kastélytörténet

Torna első birtokosának neve egy III. Béla korában kiállított okirat szerint bizonyos Domokos bán volt, aki a Miskolc nemzetségből származott, s a király adományként juttatta neki a tornai birtokot. Halála után IV. Béla Bebek Ferencznek és fiának, Györgynek adományozta. A falu feletti meredek mészkősziklán ekkor már valószínűleg elkezdődhetett a kővár építése, a falut azonban a tatárjárás elpusztította, újranépesítése évekig tartott a második honalapítónak, IV. Bélának, aki szívesen tartózkodott ezen a vidéken, például Tornagörgőn a Palota helységnév egy királyi szálláshely nevét máig őrzi. A falu templomának erődítései már a tatárjárás után kiépülhettek, s alattuk néhány évszázaddal később, már a 16. században egy késő gótikus, máig reneszánsz stílusjegyeket is viselő, sokszor átalakított kastélyt építtetett a Magócsy család, melynek egyik férfitagjáról, Magócsy Gáspárról azt jegyezték fel, hogy 1562-ben Bebek Györggyel és más nemes urakkal együtt tőrbe csalta Hasszán, a füleki szandzsák bég, és Fülek várából csak nagy váltságdíj árán sikerült szabadulnia. A kastély tehát már a 16. század közepén állhatott.

Ami a pompából maradt

A tornaváraljai Magócsy- vagy más néven Keglevich-kastély a templom dombjának délnyugati részén, jól védhető, stratégiai helyen épült, a mészkődomb teraszolásával, egy kisebb kaptató visz fel boltíves kapujáig. A kastély erődített mivoltára a két kerek sarokbástya, a boltíves kapu, a robusztus falak emlékeztetnek. Az L alaprajzú épületen a későbbi átalakítások miatt ma már csak egy szakszerű építészettörténeti feltárás és régészeti kutatás tudná pontosan beazonosítani az építési fázisokat. Az viszont tény, a legnagyobb kárt és pusztulást az utolsó hetven évben szenvedte el a komplexum, amikor stílust félrerúgva mindenféle ablakot, nyílásokat vágtak a falakba, boltíveinek megtámasztásait megbolygatták, a tetőt hagyták beázni és az épületet teljesen lakhatatlanná válni. Az L alakú rész mellett, attól kissé északabbra egy másik épület is áll, s egyes feltevések szerint az volt az igazi úrilak, az L alakú rész csupán gazdasági célokat szolgált és a cselédség, szolgák lakóhelye volt. Ez a mai végeredményt látva már mindegy. Mert a tornaváraljai kastély sorsa tipikus Szlovákiában. Az odafigyelés hiánya, a szakszerűtlen beavatkozások, a rossz gazdák vagy a gazdátlanság lett a végzete számos, egyébként műemlék kastélynak, úri laknak, kúriának, a tornaváraljainak is.

Rákóczi-emlékhely lehetne

Az egykori Magócsy-, később Keglevich-kastély jobb sorsot érdemelne. Félő, hogy az állagmegóvás teljes hiánya miatt a még meglevő falak is tovább pusztulnak, s végül markológépek takarítják el a romokat, hogy azok az egyébként exkluzív, jó pénzért értékesíthető területen lakóházak épüljenek. A történelemírás szerint II. Rákóczi Ferenc többször is megfordult Tornaváralján. Mivel a sziklaormon levő várat 1685-ben Schtuz tábornok császári parancsra felrobbantotta és az jórészt lakhatatlanná vált, a fejedelem kíséretével együtt a Magócsy-kastélyban szállt meg. 1706 októberében, és bizonyíthatóan ugyanennek az évnek decemberében is megszállt a kastélyban. 1707-ben Rozsnyó felé utazva is megállt itt egyes források szerint. Ha ma erre járna a nagyságos fejedelem, bizony elszomorodna.