Dunaszerdahely – felkavart állóvíz az ország legnagyobb magyar iskolájában

Utóbbi úgy véli, azért mondtak fel neki, mivel indulni mert az igazgatóválasztáson, ráadásul az elbocsátását az igazgatónő a szakszervezettel sem tárgyalta meg. Előbbi azt fontolgatja, hogy rágalmazásért tesz feljelentést, mert meggyőződése, hogy beosztottja az ő rágalmazásával próbált szavazatokat szerezni.

Követelések és konfliktusok
Kezdődött mindez 2008-ban, amikor az iskolában megalakult a szakszervezet. Jogszerűen, legális követelésekkel, amelyek között szerepelt például az, hogy fizessék ki a helyettesítéseket, vezessenek személyi lapokat, amelyeken ki-ki nyilvántartja az elvégzett munkáját, méltányosabban osszák el a jutalmakat, és mindenkinek 45 nap szabadság járjon. „Míg más iskolákban kifizették a helyettesítéseket, nálunk az volt a megegyezés, hogy mindenki ingyen helyettesít, és ennek fejében nem kell ledolgozni az iskolai szüneteket. Igen ám, csakhogy általában azok helyettesítettek, akiknek kevesebb óra jutott – így mindenki helyett ők dolgozták le a szünidőt, vagyis duplán meg voltak rövidítve” – magyarázza az oktatásügyi dolgozók helyi szakszervezetének elnöke, Kosztolánszky Malvin. A másik komoly konfliktusforrás a jutalmak elosztása volt, mert bár a Szabó Gyula az ország legnagyobb magyar alapiskolája több mint hatvan pedagógussal, azért annak a híre, ki mennyi prémiumot kapott, mégiscsak elterjed. Így tudódott ki az is, hogy míg az igazgatóhelyettesek 15-20 ezer koronás jutalmakat kapnak, a többi tanító csak 3-5 ezer korona körül.

A szakszervezet tagjai a fenntartóhoz, a helyi önkormányzathoz fordultak, hogy tegyen igazságot. Az 2008 decemberében átfogó ellenőrzést tartott az iskolában, és megállapította, hogy a tizenöt felsorolt panaszból nyolc megalapozott. A Szabó Gyula Alapiskolában a 2007/2008-as tanévig valóban nem fizették ki a túlórákat, és annak sincs írásos nyoma, hogy az alkalmazottak ebbe pótszabadság fejében beleegyeztek volna. Az ellenőrök a szociális alap számlájára való utalások valamint a jutalmak kiosztása terén is találtak hiányosságokat – főleg azt, hogy az igazgatónő egyetlen esetben sem indokolta meg, mi alapján szabta meg a juttatások összegét. Két pikáns mellékzöngéje is volt az ellenőrzésnek: az egyik szülő azzal vádolta Kosztolánszky Malvin, szlovák szakos pedagógust, hogy büntetésként pénzt szed az óráján magyarul megszólaló gyerekektől. „Az év elején elmondtam a diákoknak, mennyire fontos, hogy jól megtanuljanak szlovákul. Tréfásan megjegyeztem, hogy aki az órámon magyarul szólal meg, az 50 koronát fog fizetni büntetésként, de természetesen, soha nem kértem a gyerekektől pénzt. Ezt az ellenőrökkel azonnal tisztáztuk, de biztos vagyok abban, hogy a feljelentés nem volt véletlen” – mondja a történtekkel kapcsolatban a szakszervezet elnöke.

Feljelentés és ellenőrzés
A másik panasz az igazgatónőt érintette, a város főellenőrét arról tájékoztatták, hogy gyakran munkaidőben is alkoholos befolyásoltság alatt van. „Azt mondtam a panasztevőknek, hogy ha ilyet tapasztalnak, jelentsék, és mi azonnal ellenőrt küldünk az iskolába, aki megszondáztatja az érintettet. Ilyen jelzést azóta sem kaptunk” – mondta lapunk megkeresésére Fekete Zoltán főellenőr, hangsúlyozva, hogy ő soha nem tapasztalt kifogásolnivalót az igazgatónő viselkedésében. Igaz, a szabályzatnak eleget téve mindig előre bejelentette, mikor jön ellenőrzésre. Alkoholproblémákról a városi hivatal oktatásügyi osztályának vezetője, Molnár Tímea és a Ginzery András biztonságvédelmi referens sem hallott, mindketten azt mondták, hozzájuk sem érkezett ilyen feljelentés.

A szakszervezet által kezdeményezett ellenőrzés hivatalos eredménye az lett, hogy felszólították Csölle Terézt a hiányosságok kiküszöbölésére, a nem hivatalos pedig az, hogy a városháza akkori vezetése, Pázmány Péter polgármesterrel az élen fontolóra vette: itt lenne az ideje az igazgatóváltásnak. 2009 júniusában úgyis lejárt az igazgatónő megbízatási időszaka, és a fenntartó által kiírt pályázaton indult Varga Éva matematikatanár, az iskolai szakszervezet alelnöke is. „Ekkor már a szakszervezeti követelések miatt nem volt felhőtlen a viszonyom Csölle Terézzel, de csak szakmai viták voltak köztünk, személyeskedésig soha nem fajultak” – mondja a tanítónő, aki már nem a Szabó Gyula Alapiskola alkalmazottja. A 2009-es igazgatóválasztáson alulmaradt, csupán három szavazatot kapott, ami őt is meglepetésként érte. „Sokkal többen támogattak szóban, mint ahányan rám szavaztak, én ezt a megalkuvásnak tudom be, de ám legyen. Számomra ezzel le is zárult a dolog, elvégre a helyettesítések és jutalmazások terén elértük, amit akartunk. De innen kezdve az igazgatónő szisztematikusan mellőzött, és a 2009/2010-es tanévben már csak huszonhárom órát kaptam” – mondja Varga Éva. „A Dalton-módszerrel dolgoztam, amelynek az a lényege, hogy minden diák a saját tudásszintje szerint halad. Jó eredményeket értünk el, versenyekre hordtam a gyerekeket, ez mind megszűnt, amikor a szaktantermet könyvtárrá alakíttatta át az igazgatónő. Aztán a tanév végén minden előzetes megbeszélés nélkül kihívott egy tanítási óráról és közölte velem, hogy felmond, mert feleslegessé váltam.”

Takarékosság és elbocsátás
2011 első negyedévében ellenőrizték az iskola gazdálkodását, és kiderült, hogy az igazgatónő a fenntartásra kapott költségvetési keret egy részét, mintegy 15 ezer eurót, elköltött a bérekre. Ezt a pénzt a tanév végéig vissza kellett raknia a számlára, amit ő a szakszervezet elnöke szerint úgy kívánt megoldani, hogy megint nem fogja fizetni a helyettesítéseket. „Ez ellen a szakszervezet tiltakozott. Azt javasoltuk, hogy a helyettesítéseket fizesse ki, viszont személyi pótlékot és jutalmakat a naptári év végéig ne adjon annak érdekében, hogy rendeződjön az iskola költségvetése” – magyarázza Kosztolánszky Malvin. Azon a gyűlésen, ahol a hiány rendezéséről tárgyaltak, az igazgatónő felvetette azt a lehetőséget, hogy osztályokat von össze, és két pedagógust elbocsát, hogy csökkentse a bérköltséget. „Neveket nem árult el, azt mondta, először az érintettekkel akar beszélni, ezt mi is korrekt eljárásnak tartottuk. Annál jobban meglepődtünk, hogy épp a szakszervezet elnöke, Varga Éva az, akinek felmondott, anélkül, hogy ezt a szakszervezettel megtárgyalta volna.” Ilyen tárgyalásra a Szabó Gyula Alapiskolában a szakszervezet vezetője szerint nem került sor. „Az iskolatanács, amelynek szintén tagja vagyok, megszavazta, hogy a három ötödik és három második osztályt összevonjuk, és az alsó valamint a felső tagozatról is elbocsátunk egy-egy pedagógust. Az egyik kolléganő végül önként távozott, úgyhogy egyedül Varga Éva kapott felmondást” – számolt be a történtekről Kosztolánszky Malvin.

Megkerestük az iskola igazgatónőjét is, aki kérdésünkre, miért épp Varga Évára esett a választása, azt felelte, matematika és kémia szakos volt elég az iskolában. Arra a felvetésre, hogy a szakszervezet alelnökének elbocsátását a szakszervezettel is meg kellett volna beszélnie, az igazgatónő válasza az volt, hogy a munka törvénykönyvének nagyon sok paragrafusa van, és ő talált köztük olyat, amely szerint jogszerű volt az elbocsátás. Hogy melyik az a paragrafus, azt majd csak a bíróság előtt kívánja tisztázni. Az üggyel kapcsolatban megszólítottunk egy munkajoggal foglalkozó ügyvédet is, aki elmondta, az augusztus 31-ig érvényes törvény szerint szakszervezeti alelnök elbocsátását mindenképp meg kellett volna tárgyalni a szakszervezettel és csak annak beleegyezésével lehetett volna neki felmondani. Az ügyvéd szerint az esetleges perben nagy eséllyel indul a pedagógus, bár a bíróság mindig mérlegeli ilyen esetben az iskola helyzetét is. A vonatkozó törvényben arról is szó van, hogy a bíróság nem kötelezheti a munkaadót a feleslegessé vált munkaerő alkalmazására, magyarán utólag jóváhagyhatja a nem teljesen jogszerű elbocsátást.

Ambíciók és elégedetlenség
Csölle Teréz mindenesetre teljesen biztos a dolgában, azt mondja, húsz éve áll az iskola élén, és még soha nem sértett törvényt. Visszautasítja azokat a vádakat is, hogy az ellenőrzés komolyabb hiányosságokat és szabálysértéseket tárt volna fel a munkájában. „A kolléganő rágalmaira és feltételezéseire nem kívánok reagálni, ha úgy érzi, hogy sérültek a jogai, forduljon bírósághoz, mert én meg fogom tenni” – mondja az igazgatónő, aki az említett ellenőrzéshez már nem kíván visszatérni. „Amit kifogásoltak, azt helyrehoztuk, nem értem, miért kellene most, három év múltán ezzel foglalkoznunk. A szakszervezet megalakulását magam is szorgalmaztam, tehát az sem igaz, hogy neheztelnék azokra kollégákra, akik tevékenyen részt vállalnak a munkájában. Abban, hogy a törvény adta jogaikkal élhessenek a pedagógusok, én mindig partner voltam. Ha vita alakult ki köztünk, az csak abból eredt, hogy egyesek utólag másként magyarázták azt, amiben évekkel ezelőtt megegyeztünk. Például azt, hogy a helyettesítéseket nem fizettük ki. Jogsértést nem követtem el, mert a törvényben nincs olyan kitétel, hogy a túlórát ki kell fizetni, csak arról ír, hogy ki lehet fizetni, vagy pótszabadságot lehet adni érte” – érvel az igazgatónő. Megjegyzésünkre, hogy a törvény megegyezésről beszél, amihez két fél kell, azt válaszolta, hogy az ellen bezzeg senkinek nem volt kifogása, hogy az iskolai szünidőket nem kellett ledolgozni.

Hogy mi változott meg 2008-ban, amitől érvényét vesztette az összes addig működő megállapodás, és mekkora szerepe volt ebben az igazgatóválasztásnak, azt Csölle Teréz nem kívánta kommentálni. „Nem az én tisztem, hogy eldöntsem, milyen összefüggés volt egyes kollégák ambíciói és elégedetlensége között” – mondta. Arra a kérdésünkre, hogy Varga Éva igazgatói pályázata majd utólagos elbocsátása között volt-e összefüggés, határozott nemmel válaszol. „Miután januárban felülbíráltuk a költségvetésünket, kiderült, hogy két pedagógustól meg kell válnunk. Az óraelosztások és a szakképzettség kombinációja alapján esett a választás Varga Évára, egyszerűen őt tudtuk nélkülözni. Annak eldöntése, hogy ez jogszerű volt-e, csakis a bíróságra tartozik, én a döntésemért vállalom a felelősséget” – mondja.

Botrány és bizalom
A két évvel ezelőtti igazgatóválasztásról az igazgatónő csak annyit mondott, hogy az eredmény magáért beszél. „Amikor megtudtam, hogy néhányan elégedetlenek velem, bizalmi szavazást kértem a tantestülettől. A túlnyomó többség engem támogatott, ezért adtam be végül én is a pályázatomat és nagy fölénnyel meg is választottak. Ezt úgy értékelem, hogy a bizottság tagjai a munkám és az eredményeim, nem pedig a rólam terjesztett pletykák alapján döntöttek” – mondja az igazgatónő, aki az arról szóló híreket is az alaptalan pletykák kategóriájába sorolja, hogy gondjai lennének az alkohollal. „Ez egyszerűen nem igaz. Tudom, hogy volt ilyen feljelentés, de még ellenőrzés sem jött ki, mert a probléma nem létezik.” Hogy ez valóban így van-e annak csak az igazgatónővel nap mint nap találkozó kollégák és szülők a megmondhatói. Egy biztos: azt, hogy az alkoholfogyasztás meddig magánügy és mikortól az egész közösség problémája, általában az érintett tudja a legkevésbé megítélni. Dunaszerdahely elég kis város ahhoz, hogy a pletykák gyorsan terjedjenek, de ahhoz is elég kicsi, hogy ha alaptalanok, hamar meg is szűnjenek, hiszen mindenki mindenkit ismer. Épp ezért az érintettek pontosan tudják azt is, hogy a Szabó Gyula Alapiskolában Varga Éva beteljesületlen ambíciói okozták-e a bajt, vagy csak felkavarta egy időre az állóvizet, amely azóta ismét mozdulatlan. Tény, hogy a pedagógusok elsöprő többsége kiállt Csölle Teréz mellett az igazgatóválasztás előtt, és azóta már a helyi sajtóban is nyilatkozattal támogatták a kollégái. Hogy valóban mind a hatvanan mindennel elégedettek-e, vagy csak ragaszodnak ahhoz, amit már ismernek és megszoktak, azt szintén csak ők tudják.

Akárhogy is, ha az iskolában most rend és nyugalom van, akkor remélhetőleg a jövőben már a paragrafusok között sem kell kiskapukat keresni, mert mindenki okult a történtekből. De ha elhallgatják, leplezik a bajokat, azzal hosszú távon maguknak, sőt a helyi magyar közösségnek is ártanak. Az idei iskolaévben hét, eredetileg a Szabó Gyula Alapiskolába íratott elsőst vittek a szülők máshová, szerencsére magyar iskolába. Ezt még be lehet tudni szándékos lejáratásnak, egyesek befolyásának, de ha a városban működő magyar iskolák közül mindegyiknek meglesz a maga kis szaftos botránya, akkor előbb-utóbb a magyar gyerekeket is a szlovák iskolába viszik. Ezen érdemes lenne elgondolkodniuk az illetékeseknek.