Dél-szlovákiai muzeológiai leltár

A 2003-tól évente megrendezett konferencia főszervezője a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság, társszervezője – a vendéglátó a Fórum Kisebbségkutató Intézet mellett – a Galántai Honismereti Múzeum volt. A tanácskozáson történészek, művészettörténészek, régészek és néprajzkutatók ismertették kutatási eredményeiket.

A konferenciát Végh László, a Fórum Intézet részét képező Bibliotheca Hungarica igazgatója nyitotta meg, majd Keppert József, a Galántai Honismereti Múzeum igazgatója üdvözölte a jelenlevőket, akik közt sok fiatal is volt. Ugyancsak üdvözölte a megjelenteket Paládi-Kovács Attila, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke, aki értékes könyvcsomagokat adott át tíz szlovákiai múzeumi intézménynek. A Magyar Néprajzi Társaság képviseletében vett részt a konferencián Bali János titkár és Mohay Tamás választmányi tag is.

Az idei konferencián kilenc szakmai előadás hangzott el. Elsőként a Szlovák Tudományos Akadémia Nyitrai Régészeti Intézetének kutatója, Nevizánszky Gábor a léva–gényei honfoglalás kori temetővel kapcsolatos legújabb eredményeket tárta a hallgatóság elé. A komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeum képviseletében Paterka Pál Hont vármegye reneszánsz építészetéről adott elő. A Tőketerebesi Honismereti Múzeum régésze, Ján Chovanec Tőketerebes műemlékeit mutatta be, amelyek a Drugeth és az Andrássy családhoz fűződnek. Őt követte Bogoly János, a Bodrogközi és Ung-vidéki Kulturális Központ irányítása alá tartozó, idén július elsején Királyhelmecen megalakult Bodrogközi és Ung-vidéki Múzeum igazgatója, aki Felső-Bodrogköz és Ung-vidék természeti és kulturális látványosságait, érdekességeit mutatta be. Bevilagua Olga, a Csallóközi Múzeum munkatársa a múzeum gyűjteményében őrzött Somogyi-emléktábla történetével és felújításának folyamatával ismertette meg a résztvevőket. A losonci szűrszabómesterség tárgyi emlékeit, a hozzájuk fűződő írásos dokumentumokat, a céhesmesterség múltját Agócs Attila, a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria néprajzkutatója nagy alapossággal mutatta be. Ifj. Novák Veronika, az érsekújvári Thain János Múzeum munkatársa számba vette azokat a múzeumi tárgyakat, amelyeket 2002 és 2006 közt a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával restauráltak. Holbová Katarína lévai néprajzkutató előadásában garamszentgyörgyi, barsváradi és barsendrédi néprajzi-helytörténeti magángyűjteményeket mutatott be. Az idén megnyílt Mikszáth Kálmán-emlékházat a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma működteti. Az új kiállítás kurátora Sípos Szilvia volt, aki előadásában nemcsak a tárlatról, hanem a felújítási munkálatokról is szólt. Záró előadásában Danter Izabella, a Galántai Honismereti Múzeum néprajzkutatója, a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság elnöke, a Szlovákiai Magyar Múzeumi Kollégium tavalyi és idei tevékenységét összegezte. Megállapította, a néhány éve tervezett közös vándorkiállítást egyelőre nem sikerült megvalósítani. Ezzel kapcsolatban a komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma munkatársai tettek ígéretet arra, hogy az elkövetkező időszakban kidolgozzák a tárlat forgatókönyvét. Megjelentek ugyanakkor azok a magyar és szlovák nyelvű tanulmánykötetek, amelyek a 2003 és 2005 közt tartott muzeológiai konferenciák előadásait tartalmazzák.

Fiatal kutatóként abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy részt vehettem e konferencián. Emlékezetembe vésődtek Sípos Szilvia szavai, aki feltette a kérdést, miért is van szükség manapság a múzeumokra, és a benne dolgozó szakemberek munkájára? „Valóban szükségszerű ennyi pénzt, energiát, időt fordítani egy irodalmi emlékhely megmentésére akkor, amikor az olvasás egyre kevésbé számít, s amikor a múzeumoktól értékmegőrző és közvetítő tevékenység helyett egyre inkább cirkuszi látványt vár a közönség? Amikor a kikozmetikázott múzeumi statisztika ellenére tudjuk, hogy ma múzeumba az a diák megy, akit az osztályfőnöke elzavar, az a felnőtt, akit az eső bever, az a turista, akit a programszervező behoz… Nem tudom a választ. Csak azt tudom, ami a Mikszáth Kálmán-emlékház vendégkönyvében található bejegyzések közt olvasható, hogy csodálatos érzés e gyönyörű felújított kis házban a nagy író nyomában járni ... S amíg lesznek ilyen bejegyzések, addig érdemes...”