Csecsemőkereskedelem halottá nyilvánított újszülöttekkel

Csecsemőkereskedelmi botrány robbant ki két héttel ezelőtt Szerbiában. Az első eset feltárása óta egyre több feljelentés érkezik a rendőrségre, mind többen döbbennek rá, hogy annak idején halottá nyilvánított újszülöttjük valószínűleg a maffia áldozata lett. A hivatalos szervek azonban hitetlenül és tétlenül szemlélik az eseményeket.

A lavinát Milutin Manojlovics indította el. A Soko Banja-i férfi majd egy évvel ezelőtt lelt rá több mint húsz éve halottnak hitt lányára. Manojlovicsék gyermeke 1979-ben született. Néhány nappal világra jötte után a kórházban közölték az anyával, hogy a kisbaba elhunyt. Bár gyanús volt nekik az ügy, hiszen nem közölték velük a halál okát, s a csecsemő tetemét sem adták ki a szülőknek. Arra hivatkoztak, hogy ilyen esetekben azonnal elhamvasztják az elhunytat. Évekkel később ébredt fel az apában a gyanú, amikor meghallotta, hogy hasonló esetek fordultak elő a krusevaci kórházban, ahol a kislány megszületett. Több mint húsz évbe tellett, mire rálelt a gyermekére, mire kiderítette, hogy a lányát Nikolettának hívják, s egy belgrádi család fogadta örökbe. Az örökbefogadók kilétét is sikerült felfednie; így jutott el Roganovicsékhoz. A magánnyomozást folytató apa azt is kikutatta, miként juthatott el az újszülött az örökbefogadóhoz; a kórházban halottá nyilvánították gyerekét, közben felvették a kapcsolatot az örökbefogadást intéző maffiával, az pedig könnyűszerrel elintézte az ügyet. Milutin Manojlovics tíz hónappal ezelőtt bűnvádi feljelentést tett ismeretlen tettesek ellen, gyermekrablás alapos gyanújával. Ez volt az első eset amely felszínre és nyilvánosságra került Szerbiában. Ennek hatására több hasonló sorsú szülő felbátorodott, s mind több eltűnt csecsemő ügye látott napvilágot. Hatvan szülő tett feljelentést, és a közelmúltban azt követelték Zoran Djindjics szerb kormányfőtől, fogadja őket, közvetlenül neki mondhassák el panaszukat, mert az illetékes szervek, a hatóságok tehetetlenek.

A kormányfő ugyan nem fogadta az elkeseredett, s egyre dühösebben követelőző szülőket, csak az igazságügyminiszter-helyettes és a rendőrség kriminalisztikai szakértője hallgatta meg a panaszosokat, s azt tanácsolta az elrabolt csecsemők szüleinek, hozzanak létre egy társaságot vagy egyesületet, mert közösen sikeresebben léphetnek fel. A szülőket természetesen nem elégítette ki ez a válasz. Azt az érvet sem tudják elfogadni, hogy a legtöbb csecsemőrablást húsz-huszonöt évvel ezelőtt követték el, s azóta már a törvény szerint elévült ez az ügy. Felháborodva érveltek: a szülői jog sohasem évülhet el. A legtöbb botrányos eset a krusevaci és a kragujevaci kórházban történt, de a belgrádi szülészeten is raboltak el csecsemőket. Az esetek nagyon hasonlóak, alapos a gyanú, hogy egy jól szervezett bűnszövetkezet – vagy ahogy az utóbbi időben mind gyakrabban fogalmaznak, a csecsemő-maffia – irányította a csecsemőkereskedelmet. Többnyire az újszülött születése után két-három nappal közölték az anyával, hogy gyermeke elhunyt. Sok esetben ikrekről volt szó, legtöbbször az egyiket vették el a szülőktől. Általában az egészségügyi nővér közölte a szomorú hírt az anyával és a családdal, aki mindjárt hozzáfűzte, nem nézhetik meg az elhunyt csecsemőt, mert kötelezően azonnal elszállították boncolásra. A boncolást rendszerint nem abban a kórházban végezték, ahol a szülészet volt, s arra hivatkoztak, hogy nekik nem szabad megmondaniuk, hol boncolják a halottakat. A következő lépés a hamvasztás volt, ezt ismét az egészségügyi nővér hozta a család tudomására. Ismét az volt a magyarázat, ilyen esetekben az a szokás, hogy az elhunyt és felboncolt csecsemőt elhamvasztják. A szülőknek nemigen akadt más választása, minthogy higgyenek a kórházi meséknek, s beletörődjenek a megváltoztathatatlanba. Veszna Knezsevics sopoti orvos 1978-ban a kragujeváci szülészeten ikreknek adott életet. Egy kisfia és egy kislánya született, a fiú két és fél kiló volt, a kislány másfél kiló. Két napig minden rendben volt, az újszülöttek szépen fejlődtek, egyszer csak váratlanul bejelentették az anyának, hogy a kisfia meghalt. Következett a boncolás, a hamvasztás – a szülők többé nem látták viszont a gyermeket. Az akkor orvostanhallgató anyát meglepte, hogy épp az erősebb, a két és fél kilós csecsemő halálozott el, a jóval kisebb súlyú kislánynak nem volt semmi baja. A gyanú rögtön felébredt benne, de csak évekkel később kezdett nyomozni, miután egyre több hasonló eset jutott a tudomására. Biztos benne, hogy a fia él, és hogy a csecsemőmaffia áldozata lett, eladták a kórházból. Azt követeli, hogy kutassák fel a bűnösöket, s azok lakoljanak. Hasonló esetről számolt be Olivera Nesics is, aki 1994-ben Pancsován ikerpárnak adott életet. Hét hónapra születtek a csecsemők, ezért azonnal a jobban felszerelt belgrádi csecsemőgondozó kórházba szállították őket. Két nappal a szülés után közölték az anyával, hogy az ikerpár közül az egyik meghalt. A szülők két nap múlva mentek el a belgrádi kórházba meglátogatni a másik gyermeküket, ahol elmondták nekik, hogy a másik kisbaba is elhunyt. Amikor a megdöbbenésből és a fájdalomból felocsúdtak, azt is a tudomásukra hozták, hogy már mindkét csecsemőt elhamvasztották. Akkor a szülők egyre csak azt kérdezgették, hogy a második gyermek haláláról miért nem értesítették őket táviratban. Azt a választ kapták, hogy küldtek nekik táviratot. Valóban, otthon várta őket az értesítés, melyen az aznapi dátum volt és az az időpont, amikor távoztak a kór-házból. Biztosak voltak benne, hogy csak miután elhagyták a kórházat küldték el a táviratot. A Nesics család biztos benne, hogy gyermekeik élnek.

A prokupljei Bozsica Milenkovics 1984 szilveszter éjszakáján szülte meg a kisfiát. Minden jól alakult, a kisbaba egészséges volt, három nap múlva a nővér mégis azzal lépett be a szobájába, hogy a csecsemő meghalt. Beletörődtek a kisfiú elvesztésébe, csak két év után vált nekik gyanússá az eset, amikor hallották, hogy a prokupljei kórházban több szülő hasonlóan járt. Ekkor kezdtek nyomozni. Hosszas kutatás után megtalálták a fiukat, aki Németországban él, s Nenadnak hívják. A drenovaci Krstics család fogadta örökbe. Biztosak benne, hogy a gyermekrabló maffia intézte az ügyet.

Az ügyek nincsenek lezárva, a szülők nem felejtenek.