Csatlakozásunk egyik buktatója az angolnyelv-tudás hiánya

Brüsszel, NATO-központ. Rövid hajú, negyvenes tiszt száll fel a buszra. Parancsoló hangon néhány szót szól franciául. Egymásra nézünk a kollegákkal, egyikünk sem beszél újlatin nyelveket, végül a tévé képernyőjéről olyan magabiztosnak tűnő hölgy félénken megjegyzi, hogy nem értjük. A tiszt rezzenéstelen arccal angolra vált. Egyenként kiszállunk a buszból, nyitott útlevéllel. Alapos ellenőrzés következik, még a szögesdróton és a betonpalánkon kívül. A tiszt mellett álló katona kezében papírlapot lobogtat a szél, tetején felirat „NATO – CLASSIFIED” azaz „NATO – BIZALMAS”. A tiszt két másodpercig figyeli az arcomat, majd bekarikázza a nevemet a listán. Átpasszol egy másik csoporthoz, már a bejáratnál. Egyenként, mint a rabok megyünk át a fémdetektoros kapun, a biztonságiak belekotornak a táskákba, elszedik a fényképezőgépeket. Egy kitűzőt kapunk cserébe, egy napig lehetünk a NATO-központjában.

„Sajnálom, BRAVO szintű a készültség” – magyarázza kedvesen egy angol hölgy a szervezet sajtóosztályáról, miközben az alacsony betonépületek között terelget bennünket. Fogalmam sincs, hogy a BRAVO szint sok-e vagy kevés, azt sem értem, hogy a világ legnagyobb nemzetközi katonai szervezetének székhelye miért van a repülőtér felé vezető főútvonal mellett. Igaz, mindenütt ott lebzselnek a biztonságiak. És nem ám zsebre dugott kézzel: az egyik éppen rám irányítja a gépfegyvert, a „szeme meg jár, mint az asztalfiók” – jut eszembe egyik tanárom kedvenc mondása.

Előadássorozat következik a NATO történetéről, felépítéséről. A szervezet nemzetközi volta eléggé érvényesül a teremben, először például egy magyarországi úriember beszél nekünk a jelenlegi irányvonalról – csehül, aztán angolra vált. Megjegyzi, hogy a nevét ne írjuk le, különben sem lehet őt idézni, itt csak két ember nyilatkozhat: a szóvivő és maga a főtitkár. Mire a harmadik előadó érkezik, már a kedvünk is megjön, a sajtóosztály igazgatójának már kérdést is fel merek tenni. Utána löncs következik, szerencsémre az amerikai delegáció egyik tagja mellé kerülök. Az ottani állapotokról, a közvéleményről kérdezem. Tulajdonképpen azt hallom, amire számítottam: az Egyesült Államok polgárai számára az Egyesült Nemzetek Szervezete felesleges csökevény, csak a pénzt falja. Két falat közben megbeszéljük az iraki hadműveletet, fogadást kötünk, szerintem hat hét múlva ér csak véget a háború. Szerinte hamarabb. Meglátjuk. A fogadásnak egyébként semmi tétje nincs.

Mons, SHAPE. Rögtön megmagyarázom, mit takar ez a rövidítés, sokáig én sem tudtam. Supreme Headquarters Allied Powers Europe. Azaz a Szövetséges Erők Európai Főparancsnoksága. Ország az országban, Brüsszel egyik külvárosában, harminc kilométerre a városközponttól. Katonai és nemzetközi terület, félve merem csak leírni, hogy az ellenőrzés eléggé gyenge volt a mi esetünkben, alapos motozást vártam, ám még a nevemet sem kérdezték. Amíg megtesszük a busztól a bejáratig vezető ötven méteres utat, elvonul mellettünk egy óvodás csoport, az itt szolgáló tisztek gyerekei. Nem messze egy kórház áll, és persze a focipálya méretű szupermarket. „Itt majdnem minden adómentes” – mondja barátságosan egy idősebb francia tiszt. Az épületben minden felirat és párbeszéd angol nyelvű. „Az egyik legnagyobb baj az volt a nemrég felvett három országgal, hogy a tisztjei nem tudtak angolul” – magyarázza a kalauzunk. Az egyik országtól például harmincnyolc katonát kértek a SHAPE számára. Az illető ország nem tudta feltölteni a helyeket. A másik ország egyik tisztjének a felettese kis híján megőszült, ugyanis harmincöt percig tartott, amíg elmagyarázta beosztottjának, hogy újságírókkal kell ebédelnie. A harmadik országban annyira nem tudnak angolul, hogy az ottani honvédelmi egyetemen szinkrontolmácsot kellett fogadni. „Nem probléma, hogy egy francia Mirage együtt menjen bevetésre egy szlovák Mig vadászgéppel. Gondot az utóbbi rádiója okozhat például, meg persze a nyelvtudás hiánya” – magyarázza később egy angol tiszt. Francia kalauzunk ebéd közben rám néz, megkérdezi, tudom-e, mi az a NATO. „North Atlantic Treaty Organization” – mondom megszeppent iskolás gyerek módjára. A tiszt elmosolyodik, megdicsér, jól megtanultam a leckét. Elárulja, sokak szerint a NATO „North American Treaty Organization”, azaz Észak-Amerikai Szövetség, amely „Need Alcohol To Operate”, azaz Alkoholt Igényel a Működéshez. Esetleg „No Action Talk Only”, tehát Semmi Munka, Csak Beszéd. De jelenthet még „North Atlantic Travel Organisationt”, azaz Észak-Atlanti Utazási Szervezetet is. Csupán a csokoládéhab, pontosabban a „mousse au chocolat” kanalazása közben süti el a legjobbat: a SHAPE nem más, mint „Super Holidays – At Public Expense”, azaz Szuper Üdülés – Közpénzen.