Csáky Károly előadása a lévai Reviczky Házban

Léva. Sándor Károly lévai helytörténész volt a beszélgetőtársa kedden, november 30-án Csáky Károlynak, aki Hont és Nógrád szerelmese. Nemrég megjelent kötetét, az Irodalmi kapcsolatok I. című tanulmánygyűjteményét mutatta be a szerző, melyben módszere helytörténet és irodalomtörténet ötvözete. Klasszikus szerzők felvidéki kapcsolódásairól szól, némely írás esetében reményei szerint valamiféle adalékot szolgáltatva például az egyetemes Mikszáth- és Petőfi-kutatásnak, árnyalva a selmecbányai diákéveikről eddig tudottakat, más írásoknál inkább hangulatokról, személyes indíttatásról van szó, mint a Tinódival vagy Mécs László ipolysági felolvasó estjeivel foglalkozó szövegek. Csákynak fontos a saját élmény, a személyes gyűjtés, korabeli osztálykönyvek böngészése, jegyekre, műsorfüzetekre firkantott feljegyzések „silabizálása”, beszélgetés azokkal, akik még voltak Móricz 1930-as felolvasó estjén, találkozás Tóth Árpád tátrafüredi kezelőorvosával. Tizenegy tanulmány „helyezi bele” a nógrádi, gömöri, honti vagy éppen a barsi tájba nagy tollforgatóinkat. Csáky fontosnak tartotta elmondani, hogy nemsokára napvilágot lát egy szívének még kedvesebb gyermeke, a Hagyományőrző és változó települések c. kötet. Az irodalmi tanulmánygyűjtemény következő része az ún. másodvonalbeli szerzőkről szólna, melyek között helyet kapna pl. az a Gáspár Imre, aki tulajdonképpen felfedezte Krúdy Gyulát, bár maga nem jutott el a Parnasszusra. A harmadik kötet terve is megvan, ebbe Csáky barátai, ismerősei vétetnének fel, akik már nem lehetnek köztünk, mint Zalabai Zsigmond, Dusza István, de Csontos Vilmos és Szombathy Viktor is. Kiterjedt levelezést folytatott velük Csáky Károly, és úgy gondolja, rengeteg minden kiderülne, ha közreadná a leveleket. A közéletről szólva Csáky elmondta: „Minden valahonnan nézve érdekes, belülről mindig más képet mutat. Mindenhogy megy valahogyan, de sehol sem úgy, ahogyan kellene...Kicsinyesek, bosszúállók, irigyek vagyunk, ez mind benne van az emberben, ezt nyesegetni kell...”