Csak a mangalica járt rosszul

A Csallóköz, Csilizköz, Csicsó Hagyományaiért és Kultúrájáért Közhasznú Társaság másodízben rendezte meg a Csicsói Művészeti és Hagyományőrző Napokat, és idén először e község adott otthont a Csemadok Komáromi Területi Választmánya által szervezett Járási Dal- és Táncünnepélynek is. Tíz különböző helyszínen nyílt kiállítás fafaragók, fotográfusok, festők és egy fémszobrász munkáiból, majd Duray Miklós „Ne félj, csak higgy!” című könyvét a szerző jelenlétében Gáspár Tibor tanár mutatta be.

Turistacsalogatónak is szánják

Nagy volt a nyüzsgés a parlagi dűlőn, ahol őshonos magyar háziállatokat – mangalica malacot, rackajuhot, magyar szürkemarhát – láthattak az érdeklődők, majd egy hagyományos mangalicadisznó-ölés mozzanatait kísérhették figyelemmel, a szalmapörzsöléstől kezdve a kolbásztöltésig. A mangalica egyébként koleszterinmentes húsával megállja a helyét bármely korszerű táplálkozást hirdető reformétrendben is. Míg a hentesek az ártány feldarabolásán fáradoztak, csicsói és kulcsodi aratók kaszával vágták a rendet az őshonos tönkölybúzában, az asszonyok kötőt készítettek és szedték a markot. Délután kemencében sütötték a kenyeret, persze, még tavalyi aratású tönkölybúzából. „Célunk, hogy megmutassuk a fiataloknak, hogy miként dolgoztak és éltek eleink, milyen összehangolt, kemény fizikai munkát igényelt az egész éves kenyérnekvaló előteremtése – mondta Nagy Géza, a Magyar Kultúra Lovagja, a Csallóköz, Csilizköz, Csicsó Hagyományaiért és Kultúrájáért Közhasznú Társaság elnöke. – Nem titok: az elkövetkező évek során, ha reményeink szerint távolabbra is eljut a hírünk, turistacsalogató látványosságként is szolgálnának ezek a napok.”

Tiszta forrásból

A Gáspár Sámuel Alapiskola udvara volt az események fő színhelye: a kézművesek fogadták a látogatókat, majd a színpad elevenedett meg: itt tartották a 43. Járási Dal- és Táncünnepélyt. Dékány György, a Csemadok Komáromi TV elnöke beszédében rámutatott: a több évtizedes hagyományra visszatekintő ünnepély, amelynek egy esztendő kivételével mindig a szomszédos Kolozsnéma adott otthon, az utóbbi időben kezdett ellaposodni. „Megszokottá váltak a csoportok fellépései, emellett pedig sorra jöttek a kérések, hogy a televízióból ismert kultúrát hozzuk ún. húzószámnak – mondta. – A Csemadoknak azonban nem ez a törekvése. Feladata, hogy a tiszta forrásból fakadó népművészetet és a magyar történelemmel összeegyeztethető kultúrát ápolja és támogassa. A területi választmány ennek tudatában változtatta meg a Járási Dal- és Táncünnepély helyszínét, mert úgy gondolta, a helyi szervezők támogatásával ezt a célt sikerül elérni.” A programot látva igazat adhatunk nekik. Földes Csaba, Csicsó polgármestere elsősorban a fiatal csoportok szerepvállalását méltatta, és abbéli örömének adott hangot, hogy újra és újra akadnak pedagógusok, zenészek, akik szépre és jóra tanítják a fiatalokat. „Akkor, amikor egy magyarországi felmérés szerint a sportegyesületektől kezdve a cserkészeken át az egyházközösségekig a fiataloknak mindössze 5 százaléka vesz részt valamilyen szervezett szabadidős tevékenységben, minden értékteremtő közösségre oda kell figyelni” – tette hozzá. Az estébe nyúló program során fellépett Dinnyés József daltulajdonos, aki a hétvégén több templomi koncertet is adott a környező településeken. A három nap méltó befejezése volt Varga Miklós koncertje.