Bezárt a Bóbita Nagymegyeren

A Bóbita használt gyerekruhákkal és játékokkal foglalkozott 2018 októberétől. Amolyan gyűjtőpontként működött, ahol a szülők leadhatták a használt, de még jó minőségű holmikat, az érdeklődők pedig megvásárolhatták.

Nem a profit volt a lényeg

Csupán pár centnyi rés volt a ruhák kialkudott ára és az eladási ár között, ami mellett már kérdéses volt a saját otthonukban elkülönített üzlet fenntartása. Ez azonban még nem is lett volna a probléma, hiszen az elején sem a haszonszerzés volt a cél. A Bóbia egy közösségi tér volt, ami összehozta az anyukákat, apukákat, ahol átadhatták a még használható ruhákat és játékokat, a vásárlók pedig örültek nekik. A gyerekek által így, ebben a különleges formában új kapcsolatok, új barátságok születtek. A közelgő zárás hírére a legtöbb szülő már nem kérte vissza a bevitt ruhákat, hanem a Bóbita által felajánlották jótékonysági célokra. A Nagymegyeri Katolikus Karitász lesz majd az, akik eljuttatják a maradék árukészletet a rászoruló családoknak. 

“Már egy ideje nem veszünk át csomagokat, mert nincs több kapacitásunk. A kiárusítás végén megmaradt ruhákat szeretnénk jótékony célra ajánlani. Korábban is voltak felajánlásaink, például a vöröskereszt vagy a Katolikus Karitász számára is”

 – mondta el Buzgó Zsuzsanna, a Bóbita volt üzemeltetője. 

Rugalmas nyitvatartás

A Bóbitában előre egyeztetett időpontban böngészhettek az aktuális szezonnak megfelelő, matricákkal rendszerezett, gondosan előkészített holmik közt. A komoly érdeklődőknek arra is volt lehetőségük, hogy kiválogassák a nekik tetsző ruhákat, majd hazavigyék és a gyerekek otthon felpróbálják. A passzoló ruhák címkéit pedig, ami az árat és a kódszámot tartalmazta, felragasztották egy papírra, majd mikor visszavitték a maradékot, a papíron lévő kódok alapján történt az elszámolás, mondhatni bizalmi alapon. A Bóbita körüli teendőket napi munkaidejük mellett többnyire esténként, illetve hajnalban végezték, sokszor feláldozva a családi közös együttlét idejét. Sokszor csak zsákokban kapták meg a ruhákat, ők válogatták ki a darabokat és vitték fel a rendszerbe. Ideális esetben, ahogy a családok behozták a kinőtt babaruháikat, innen vitték azokat is, amik a későbbiekben jók lettek.

Gyűjtőpont lett

A tapasztalatok eleinte azt mutatták, hogy valóban szükség van egy efféle átadóhelyre, azonban a városban megjelenő új, olcsó ruházati üzletek fokozódó térnyerésével, az ő vásárlói körük is megváltozott.  A szülők többnyire már csak lerakóhelynek használták a Bóbitát, az utolsó időszak felhozatalának nagyja is kicserélődött, magas százalékban tartalmaztak darabokat az olcsó ruhaüzletek kínálatából, már sokkal kevesebb volt a márkás, hosszabb ideig is használható ruházat. Annak ellenére, hogy a közösségi oldaluk követőszáma több mint ezer főt számlált, ennyien nem látogatták az üzletet. 

“Miután megnyitottak ezek az üzletek, a szülők többnyire inkább oda mentek el bevásárolni, hozzám már csak akkor jöttek el megkérdezni, hogy van-e valami, ha ott nem épp nem találtak”

 – mondta el Buzgó Zsuzsanna, majd hozzátette, hogy a munkahelyét, ahol már 15 éve dolgozik, nem akarja feladni valami sokkal bizonytalanabbért. Szerencsére akadtak rendszeres vásárlóik, akik az évszakváltáskor mindent itt szereztek be gyerekeiknek. A házaspár sajnálja, hogy nem nőtte ki magát jobban az üzlet, mert a koncepció, a használt ruhák újonnani elosztása továbbra is egy népszerű kezdeményezés, de másrészről nem bánják. Nagy mennyiségű adminisztrációs kötelességtől szabadultak meg, olyan önkéntes munkától, aminek a mennyiségét már egy ideje nem tudták korlátok közé szorítani. Egy jó ideje már nem vettek át ruhát, szerették volna ritkítani a kínálatot és újból átláthatóvá tenni. Az utolsó hónapokban végkiárusítást hirdettek, az édesanyákkal való egyeztetést követően a felhozatal nagy részét 1 euróért vásárolhatták meg az érdeklődők. A közel 4000 darabos készlet utolsó darabjait február végén még utoljára leltárba vették, most készítik elő, hogy a jótékonysági szervezet elszállíthassa.

Értékes kapcsolatok

A Bóbita megszüntetésével a Buzgó család visszakap egy világos, tágas szobát, ami újra a közös tér része lesz. Ugyan sok szabadidejükbe telt az üzemeltetés, de nagyon hálásak azokért a barátokért, akiket a Bóbita által megismertek.