Berta András Kényszeröröksége

Érsekújvár. Berta Andrást elsősorban nem fotósként ismerik, hanem mint vállalkozót; tizenkét éve nyomdát alapított, övé az AZ Print. A fotózást gyermekkorában kezdte – tizenkét évesen fényképezőgépet kapott az édesapjától. Egy évvel később édesapja meghalt; komoly fényképész-felszerelés maradt a fiúra.

Az idei Czuczor Gergely Napok keretében az érsekújvári Anton Bernolák Könyvtárban e hét péntekig tekinthetők meg Berta András Kényszerörökség című fotókiállítása. A látogatók tárlatra térnek be, ám – akarva-akaratlanul – a múltba is visszatérnek. „Örököltünk valamit a múltból, amit ránk kényszerítettek. Ha a múltat, a régit megszüntetjük, nem biztos, hogy az új, amelyet létrehozunk helyette, jobb lesz” – mondja Berta.

Nyolcvannégyben képeket készített a tatabányai bányásznegyedben. „Állítólag még megvannak ezek a házak. Engem nagyon megfogott – akkor is, amikor fotóztam és akkor is, amikor a felvételeket nagyítottam – , hogy a szerény körülmények ellenére az ott élő emberek milyen rendben tartották a portájukat – vallja Berta András. – Dacára a szegényes környezetnek, méltósággal éltek. Büszke emberek voltak, nem lecsúszott egzisztenciák. Érsekújvárban is végigfotóztam az aszanációt – a Gúg utca, az Andódi utca, a Komáromi utca és a Nagyfélsor lebontását. A kiállításon a Komáromi utca változása látható, a péró lebontása.”