Bemutatták Tomáš Radil önéletrajzi könyvét Párkányban

GULYÁS ZSUZSANNA

Párkány. Hetven éve június 16-án futott be a párkányi, az ipolysági és a lévai transzport Birkenauba. 2500 gyereket és felnőttet zsúfoltak a tehervagonokba. A legkisebbeket és a legidősebbeket a biztos halálba szállították, de a munkaképes felnőttek közül is csak kevesen tértek vissza. A párkányi Tomáš Radil egyike volt azoknak, akik Auschwitzből hazatérhettek. A halálgyárral kapcsolatos emlékeit, a párkányi zsidók elhurcolásának előzményeit és visszatérésének körülményeit Az auschwitzi fiúk című könyvében örökítette meg.

„Nem szabad elfelejteni azokat az időket, amikor az ember elvesztette emberi mivoltát és kéjjel ölt” – fogalmazott a könyvbemutatón Tomáš Radil. Az író Weiss Tamásként született és Párkányban töltötte gyermekkorának legmeghatározóbb éveit. Az esztergomi bazilika és a Várhegy képe kitörölhetetlenül emlékeibe vésődött. Biztos pontot jelentett a deportációt megelőző hónapokban is, amelyekről dokumentarisztikus hűséggel számol be könyvében.

„A párkányi könyvbemutatót a könyvtárban rendeztük meg. Az előadóterem és a szomszédos helyiségek is megteltek. Még egyetlen könyvbemutatóra sem jött el ennyi ember” – mondta Csiffáry Zsuzsanna, a párkányi városi könyvtár vezetője. Az idősebbek, a középkorúak és a fiatalok is pisszenés nélkül hallgatták Tomáš Radil beszámolóját. „Az idősebbeket és a középkorúakat talán azért érdekli a téma, mert hallottak néhány személyes beszámolót a második világháborúról szüleiktől vagy nagyszüleiktől, akik maguk is átélték ezt az időszakot. A fiatalokat pedig nyilván azért érdekli a téma, mert sajnos ma is nagyon időszerű. A szélsőjobb egyre nagyobb teret kap és előretör nemcsak Magyarországon, hanem Szlovákiában is” – nyilatkozta lapunknak a szerző, akinek korábban Ipolyságon és a párkányi AquaPhone alkalmával is volt könyvbemutatója.

Tomáš Radilt Párkányba és Ipolyságra elkísérte felesége is, akivel egyetemi évei alatt ismerkedett meg. Mindketten az agykutatásnak szentelték életüket. Több nemzetközi kutatásban vettek részt, sokat tartózkodtak külföldön, ám az emigráció gondolata nem foglalkoztatta őket. „Korábban csak évente egyszer jöttem Párkányba, de az idő előre haladtával egyre inkább érzem a kötődést a város iránt” – nyilatkozta lapunknak Tomáš Radil, aki feleségével Csehországban telepedett le. „Szeretném, ha unokáimban is kialakulna valamiféle érzelmi kapocs Párkány iránt. Ezért szeretném mielőbb rendezni a szülői házzal kapcsolatos peres ügyeket. Jó lenne, ha a nyarakat itt tudnánk tölteni” – nyilatkozta Radil.