Befejeződött a deáki műemlék templom felújítása

Amióta 1996-ban a régi templomrész egész tetőszerkezetét kicserélték, a felújítási munkálatok több szakaszban folytak. A templomfelújításról Bukovský János polgármesterrel beszélgettünk, aki elmondta, a munkálatok 10 évvel ezelőtt kezdődtek. Pár év múlva kiderült, sokkal súlyosabb problémák is vannak az épülettel. A deáki templom nemcsak arról híres, hogy itt használták az első összefüggő magyar írásos emlékünket, a Halotti Beszédet, hanem arról is, hogy ritkaságnak számító emeletes templom, amilyen egész Európában talán csak kettő van. A deáki templom három részben épült, az első ún. Szent István-kápolna valamikor a 11. században, államalapító királyunk uralkodása idején épülhetett, a második részét 1228-ban szentelték fel. Ez az emeletes rész, amelynek felső szintje egykor kolostorként szolgált, ahol szerzetesek laktak, és az istentiszteleteiket is itt végezték. A legújabb részt 1875-ben szentelték fel. „A felső templomban nem volt rendes világítás, és egy alkalommal, amikor templomlátogató csoportot kísérve hordozható lámpával mentek fel, akkor vették észre, hogy a tető mennyire rossz állapotban van” – idézte fel az eseményeket a polgármester. „Az oldalsó részen, ahol valamikor a szerzetesek fülkéi voltak, tizenöt centis hóréteg állt, de nemcsak a tetőcserép volt hiányos, hanem a tartógerendák is korhadtak voltak, már csak a Mindenható tartotta az egészet” – mondta Bukovský János. Sürgős beavatkozásra volt szükség, és a falubeli mesterembereknek és más segítőknek köszönhetően rövid időn belül, még 1996-ban sikerült is kicserélni az egész tetőt.

A legújabb, 1875-ben felszentelt épületrész tetőszerkezete sem volt sokkal jobb állapotban, ezt 1998-ben sikerült lecserélni. A következő, hatalmas munka 2000–2001-ben a falak szigetelése volt, hiszen a téglafalak 5–6 méteres magasságig át voltak nedvesedve. A legújabb épületrészben aláfűrészelték a falakat, és így helyezték bele a szigetelőt, a 11. és 13. századi épületben azonban a műemlékvédelmi hatóság nem engedte a fűrészelést, itt szárító vakolattal oldották meg a dolgot. Magát a szigetelést egy erre szakosodott cég végezte, ám a körülötte lévő rengeteg munkát, például a vakolat leverését a helyi lakosok csinálták „Isten nevében”, vagyis egyetlen korona fizetség nélkül. „A munkálatok tervezési részében nagy segítséget nyújtott a balatonboglári Architex cég, név szerint Temesi Tamás és Markaf Attila, akik rendszeresen jártak ellenőrizni a munkafolyamatokat is” – jegyezte meg a polgármester. A szigeteléssel egy időben az értékes freskóknak, Jeges Ernő és Kontuly Béla 1941-ben készült alkotásainak restaurálása is megtörtént, mégpedig olyan neves festőművészek keze által, mint Dolán György, Kraščenič Alexej és Ján Raška. A felső templom egy részben megmaradt, valószínűleg még a 13. századból származó freskóját is sikerült restaurálni. A templomfelújítás utolsó szakaszára, a templomtorony új borítására 2005 októberében került sor. „Erre is nagyon nagy szükség volt már, hiszen az előző bádogborítás még minden bizonnyal 1941-ből származott, és igen megviselt állapotban volt” – tájékoztatott a polgármester. Most a régi bádogot vörösréz lemezre cserélték, ami a bádogosmesterek szerint akár száz évig is ellenállhat az időjárás viszontagságainak. Igaz, nem olcsó mulatság, közel félmillió koronába került a két torony felújítása, ám ez egyben megtakarítást is jelent, hiszen a régi bádogborítás legutóbbi festése 1998-ban 57 ezer koronába került, a rézlemezt pedig nem kell festeni. Néhány héten keresztül építőállványokkal volt körülvéve a két torony, és a helybeliek jól megfigyelhették, amint a szédítő magasságban dolgozó bádogosok keze nyomán a világoszöld tornyok fokozatosan vakító vörösre változnak. Én sem hagyhattam ki az alkalmat, hogy közelebbről is megtekintsem a mesterek munkáját, meg aztán soha – vagy legalábbis száz évig – vissza nem térő alkalom nyílt arra, hogy a falu legmagasabb pontjáról, a templomtorony tetejéről fotózzam le a szülőfalumat.

A közel tíz év alatt több mint tízmillió koronát kellett a templom felújításába fektetni, s habár ehhez jelentős részben hozzájárult a községi önkormányzat, és a falubeliek – nem csak a katolikusok – által felajánlott pénzadomány, külső segítség nélkül nem sikerülhetett volna mindezt elvégezni. Ezért a segítők talán megérdemlik, hogy őket is megemlítsük. Pénzadománnyal járult hozzá a felújításhoz az akkori Galántai Járási Hivatal, a Nyitrai Kerületi Hivatal, az Illyés Közalapítvány, a Pro Slovakia, valamint Csáky Pál miniszterelnök-helyettes hathatós közbenjárásával a kormányhivatal, a pénzügyminisztérium, a kulturális minisztérium, a magyar kormány, az Adalbertínum Alapítvány, a Teleki Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, ez utóbbi főleg Sebestyén József közreműködésével.

A réztető nem fog mindig úgy csillogni, mint most, hiszen a lemez patinát kap és megsötétül, ám az egész épülettel együtt hirdetni fogja, hogy ebben a községben olyan emberek élnek, akik nemcsak büszkék a múltjukra, hanem annak emlékeiért áldozatokra is képesek.