BARANGOLÓ: Értékfeltárás úton-útfélen Jattó, Tardoskedd és Tótmegyer határában

Megtehetjük ezt az utat úgy is, hogy valódi történelmi kincsekre bukkanunk, és csak néhány perces megállóra van szükségünk ahhoz, hogy élményekkel gazdagabban térjünk haza. 

Jattó határánál megállva

A teljesség igénye nélkül, valóban csak az útszéli látványosságokra szorítkozunk ezúttal. Időt megtakarító, mégis élményekkel teli megoldásokat kínálva azoknak, akiknek nem jut idejük hosszabb őszi barangolásra. 

Vágtornócot elhagyva egy nádassal szegélyezett halastó mellett vezet az út Jattóra. A helyiek úgy tartják, a községet éppen egy ilyen tóról nevezték el egykor. Egy csapatnyi magyar ember haladt át állítólag a határon, amikor meglátták a tavat és felkiáltottak: Jaj, tó! Állítólag ebből származik a Jattó megnevezés. A község sík, a tekintetet száguldani engedő határából jól látható a műemléknek számító rokokó kápolna. A község 1952-ben vált le a szomszéd Tardoskeddről, a Kenderes és a Kisjattó tanyán élőkkel együtt. Az 1760-as években épített temetkezési kápolnát és haranglábat a kulturális minisztériumtól és a lakosoktól kapott támogatásból néhány éve sikerült felújítani. Szlovákia egyik egyedülálló rokokó kápolnáját láthatjuk az út mentén, bejáratát az Esterházyak címere díszíti, koronát viselő arany griffmadárral. Kőkeresztet is emeltek a kápolnánál, amely Szent Vendel remete, a jószágtartók és pásztorok, főleg a juhászok védőszentjének nevét viseli. 

Ha megéheztünk, közel már Tardoskedd, ahol a főút mentén friss lángost vagy hűsítő fagylaltot ehetünk. A helyi szövetkezet homoktövis-birodalma mellett haladunk el, mielőtt beérnénk a községbe. Eredetileg a Himalája lejtőin termett, de ma már itt is termesztik a homoktövist. Védi az immunrendszert, csökkenti az öregedési folyamatot, valóságos csodaszerként tartják számon. 

Vasutasok múzeuma

Le sem kell térnünk, hogy egy pillantást vethessünk a vasutasok múzeumára. Ez nem jelenti azt, hogy a nagyközségben nem akadna több látnivaló, tetszetős kúriája, falumúzeuma, szép tere, termálfürdője van Tardoskeddnek, és a helyi lovarda is várja a vendégeket. 

A mi pihenőnkbe azonban most elég, ha a 2011-ben, a Tardoskeddi Vasutasok Zászló Egyesületének tagjai, a helyi vállalkozók és az önkormányzat által megnyitott nem mindennapi parkban időzünk el egy kicsit. Egy kis vasutasvagon adta a kültéri múzeum alapításának ötletét. A Tardoskeddhez közeli majorban, Jánosházán találták a régi darabot. Kész szerencse, hogy nem került a színesfémhulladék-gyűjtőbe! Tardoskedden a mai napig nagy szerepe van a vasútállomásnak, de a közeli majorban, Jánosházán is volt egykor átrakóállomás. Az uradalmi majorokat és a nagyvasúti állomást összekötő kisvasútra, más néven a lóréra kevesen emlékeznek. A lórén szállították a cukorrépát, a tűzifát, de még a friss tejet is. A majorban dolgozók és a gyerekek is ezen a járgányon jutottak be a főállomásra vagy az iskolába. A vasutasparkot Buják Vince tardoskeddi fafaragó Szűz Mária-szobra teszi teljessé. A csehországi deportálások idején Tachovban született fafaragó mindig is Tardoskeddet tartotta szülőfalujának. „Nem te hordozod a gyökereket, hanem a gyökerek téged” – véste a kitelepített és deportált lakosoknak állított emlékoszlopba. A két éve elhunyt fafaragónak számos alkotását megtaláljuk Tardoskedden és a régióban. Máig érzem a faforgács illatát a műhelyében, látom a díszmadarait, felforrósított lenolajjal kezelt csodás szobrai őrzik Vince bácsi emlékét. 

Tótmegyeri vadászkastélya

A Kaunitz és Károlyi családok vadászkastélyát nem nehéz megtalálni Tótmegyeren. A főútról a dinamikusan fejlődő község szívébe jutunk, ahol a kastély és a fürdőközpont található. Az építési tervek és a park koncepciója Ybl Miklós építész nevéhez köthető. Ebből az időből, 1866–1869-ből említést érdemel a huszonkét méteres, fából épített víztorony, amely egyedülálló Európában. A tótmegyeri kastélypark védett terület, ám bátran körbesétálhatják azok is, akik nem szállnak meg a kastélyban, és a kerékpáron érkezők előtt is nyitott kapuk állnak. Angolparkja szemet gyönyörködtető, a közelben vadaspark van fácánokkal, muflonokkal. A Natura 2000 európai jelentőségű területei között tartják számon a tótmegyeri réteket, a vöröshasú unka élőhelye, valamint a magyar sóvirágként emlegetett kisfészkű aszat, a szikespuszták jellemző növénye miatt. Jozef Lengyel zoológussal néhány alkalommal bebarangoltuk a környéket, beleértve a közeli Jánosmajort. Erdei egerészölyvek, mocsári kányák, hollók, őzek élőhelye. A közelben találhatók a nagysurányi szikesek, ahol az állatvédők madáretetőket szereltek fel a fákra, varázslatos, nagy kiterjedésű terület, ahol egyszer elengedtük az otthon nevelt, gyűrűzött fülesbaglyunkat. Első pillantásra a szikes táj akár unalmasnak tűnhet, de igenis élő terület, számos értékes növény és állatfaj élőhelye. 

Útrövidítés, ha nincs apály

Tótmegyer és a Vág túloldalán lévő Vágfarkasd között 41 kilométeres a távolság, ám a két község között megfelelő vízálláskor komp közlekedik, így 11 kilométerre rövidül a választott szakasz, hamarabb juthatunk el Gútára vagy Kamocsa és Szímő irányába. A komp ötven férőhelyes, hat személyautó és egy teherautó szállítására is alkalmas takaros vízi jármű. Kellemes percekben lehet része annak, akit átvisz a révész a túlsó partra. Élvezheti a folyó áramlását, tekintetével megsimíthatja mindkét partot. Megfigyelheti, ahogy az őszi napfényben vetkőző, egyre karcsúbb lombozatú fák színes rézvörös játék hajókként vízre eresztik leveleiket. Ez a Vág alsó folyásán ma már az egyetlen ilyen vízi jármű. Normális vízállásnál reggel hattól este nyolcig közlekedik a komp, de ha alacsony a vízállás, a nyolcvanas évektől üzemelő komp leáll. Az ingyenes kompjáratról annyit kell tudni, hogy a folyó áramlásának erejét felhasználva, kötélen, görgők segítségével jut át az egyik partról a másikra. 
A múlt század elején még tizenhárom komp közlekedett a Vágon, ma már csak ez az egy működik, ezért izgalmas történelmi kirándulásként élhetjük meg a vízen átkelést akkor is, ha gépkocsival érkezünk.