Azok a régi nőnapok

Ma általában úgy ünnepel a világ, hogy a férfiak virágot, bonbont ajándékoznak a nőknek, de ennél sokkal harciasabb, munkás- és nőmozgalmi gyökerei vannak március 8. megünneplésének. A nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt. Az első március 8-hoz kötődő esemény 1857-ben történt, amikor emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő textilipari nődolgozók tüntettek New York utcáin.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"268253","attributes":{"alt":"","author":"TASR-felvétel","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"474"}}]]A nemzetközi munkásmozgalom fejlődésével a nők emancipációjának kérdése is egyre inkább előtérbe került: 1866. szeptember 3. és 8. között az I. Internacionálé első kongresszusán határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről. Ez a határozat annak az évezredes sztereotípiának akart véget vetni, mely szerint a nők helye kizárólag otthon van. Az 1889. július 14-én kezdődő II. Internacionálé alakuló közgyűlésén Clara Zetkin beszédet mondott, melyben a nők jogát hirdette a munkához, az anyák és gyerekek védelmét, tovább a nők széles körű részvételét az országos és nemzetközi eseményekben. 1909-ben az Egyesült Államokban tartották meg az első nemzeti nőnapot, február utolsó vasárnapján, 28-án. A II. Internacionálé 1910-ben határozott arról, hogy a nők választójogának kivívása céljából nemzetközi nőnapot tartanak. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"268254","attributes":{"alt":"","author":"TASR-felvétel","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]1911. március 19-én Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban tartották meg a világon először a nemzetközi nőnapot. 1917. március 8-án Oroszországban nők tüntettek kenyérért és békéért.  Négy nappal később – nem közvetlenül ennek a tüntetésnek a hatására – II. Miklós cár lemondott, és polgári kormány alakult, mely szavazójogot adott a nőknek. Ezzel vált véglegessé a nőnap dátuma is, mely a világ legtöbb országában március 8.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"268255","attributes":{"alt":"","author":"TASR-felvétel","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"479"}}]]Bár már szinte alig érezhetően, Kelet-Európa országaiban – főként a 35 év felettiek körében – március 8. még mindig a kommunizmust idézi, amikor a vörös szegfű és a részeg férfiak jellemezték ezt a napot. Mára azonban fokozatosan új értelmet nyert ez az ünnep, de Csehországban például még mindig nagy a nőnapot ellenzők tábora, hiszen azt korábban propagandacélokra használta fel a kommunista rezsim. Sokan emlékeznek még az olyan tragikomikus jelenetekre, amikor a női dolgozók csokoládét és vörös szegfűt kaptak főnöküktől – akinek minden női munkatársat kötelezően fel kellett köszöntenie –, miközben a férfiak az ünnepre hivatkozva átmulatták az éjszakát. Nálunk manapság a nőnap és az anyák napja is jelentős ünnep, ha nem is államünnep, habár a Smer a nőnap hivatalos ünneppé nyilvánítását is felvetette. A kormányfő idén is végigjárta az országot, ma pedig Pozsonyban köszönti a nőket... 2010-ben, a júniusi választások előtt a politikai kampány részét képezték a nőnapi rendezvények. Robert Fico ünnepelni hívta a nőket, verset szavalt nekik, vicceket mesélt a férfi-nő kapcsolatról. És tagadott mindenféle párhuzamot az egykori kommunista nőnapi ünneppel. A fiatal generációban már nem él a rendszerváltás előtti időszak fanyar emléke, aminek talán a virágárusok örülnek a legjobban. (w, kit, ú) Élenjáró asszonyok 1974-ben is megünnepeltük az üzemünkben, mint dolgozó édesanyák, a nőnapot. Megkértük a főnökünket, engedje szabadjára gondolatait, és mondja el, mit jelent számára a nő, az anya, a feleség. És a női munkatárs. Az „élenjáró” dolgozó nőket kristálypohárral, virággal ajándékozták meg. Ünnepi vacsorára hívtak meg bennünket, zenekar játszott. Horváth Julianna, Nemesócsa Körömcipő kötelező Március 8. nekem elsősorban a tavaszt jelentette. A nőnap tiszteletére szinte kötelező volt elővenni a körömcipőt, a tavaszi kabátot. Bár voltak évek, amikor még dermesztő jeges szelek fújtak, de mi már, fogvacogva ugyan, de búcsút mondtunk a télnek. Akkor még nem fáztunk. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"268249","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"319","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] A város hangulatán is érezni lehetett az ünnepet. Az utcán idegen emberek egy-egy szál virággal ajándékozták meg a nőket. Természetesen szerkesztőségünkben is nagy hagyománya volt a nőnapnak. A kollégák ilyenkor kis figyelmességgel – egy csokor hóvirággal, csokival – köszöntöttek bennünket. Mi sem tétlenkedtünk, egész délelőtt sürögtünk-forogtunk, hogy a délutáni „hivatalos” főszerkesztői köszöntőig minden készen álljon. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"268250","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"334","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]Szinte minden évben mokkás készlettel leptek meg bennünket, amiből még most is őrzök egy-két darabot. Utána nagy eszem-iszom kezdődött, ami általában lapzártáig tartott. Ezen a napon még egy kis alkohol fogyasztása felett is szemet hunyt a vezetőség, s volt egy-két mókamester, aki remek hangulatot tudott teremteni. Persze mindeközben folyt a munka, a móka és kacagás nem befolyásolta a lap másnapi megjelenését.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"268251","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"335","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]Késő este pedig, hazafelé menet a városban egyre több dülöngélő férfival (nővel) lehetett találkozni, ami nem biztos, hogy emelte az ünnep fényét. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"268252","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"340","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]Szabó Jolán, az Új Szó munkatársa