KRONOLÓGIA

A Nemzetközi nőnap gondolata először a századfordulón merült fel. A következőkben a legfontosabb események kronológiáját ismertetjük:1866: A Nemzetközi munkásszövetség első kongresszusa határozatot fogadott el a nők hivatásszerű munkavégzéséről, és ezzel nyíltan megkérdőjelezte azt a hagyományt, mely szerint a nő helye kizárólag az otthonában van.

1889: Clara Zetkin július 19-én Párizsban, a Második Internacionálé alakuló kongresszusán megtartotta első beszédét a nők problémáiról. Hirdette a nők jogát a munkához, az anyák és gyerekek védelmét és a nők széles körű részvételét az országos és nemzetközi eseményekben.

1909: Amerika Szocialista Pártjának határozata szerint február 28-án az USA-ban megtartották az első nemzeti nőnapot. A nők 1913-ig továbbra is február utolsó vasárnapján ünnepelték ezt a napot.

1910: A Koppenhágában egybegyűlő Szocialista Internacionálé alapította meg a nőnapot jellegében nemzetköziként, tiszteletadásként a nők jogaiért küzdő mozgalom előtt és segítségként az egyetemes női választójog kivívásához. A javaslat egyhangú támogatásban részesült a konferencia 17 országból érkezett több mint 100 résztvevője részéről, melyek között ott volt az a három asszony is, akiket elsőként választottak meg a finn parlamentbe.

1911: Az előző évben Koppenhágában hozott döntés értelmében a nemzetközi nőnapot első alkalommal Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban ünnepelték meg március 19-én. Több mint egymillió férfi és nő vett részt ezeken a gyűléseken. A szavazói és a tisztségvállalás joga mellett a munkavállalás, szakmai továbbképzés jogát követelték. Egy héttel később New Yorkban a tragikus „háromszögtűz” több mint 140 munkáslány, többségükben olasz és zsidó bevándorló életét oltotta ki. Ennek az eseménynek jelentős hatása volt az Egyesült Államok munkatörvényeire. A tragédiához vezető munkakörülmények a nőnap későbbi ünnepein többször fel lettek idézve.

1913–1914: Miután kétmillió orosz katona esett el a háborúban, az orosz nők ismét február utolsó vasárnapját választották, hogy „kenyérért és békéért” tüntessenek. A politikai vezetők ellenezték a tüntetés időzítését, de a nők mindezek ellenére kitartottak. A többi már történelem: négy nappal később a cár lemondásra kényszerült és az ideiglenes kormány megadta a nőknek a szavazás jogát. Ez a történelmi vasárnap az Oroszországban akkor használt Juliánusz naptár szerint február 23-ára esett, az általában használatos Gergely-naptár szerint viszont március 8-ra. (i-t)