AZ ESÉLYEGYENLŐSÉG POLITIKÁJA AZ EURÓPAI UNIÓ ORSZÁGAIBAN

- Az egyenlő munkáért egyenlő bér elve

Bármelyik tagállamban dolgozzon is a munkavállaló, nemétől függetlenül egyenlő értékű munkájáért egyenlő bérhez van joga, ám még mindig komoly különbség van az egyenlő értékű munkát végző nők és férfiak között. Ez a bérkülönbség a tagállamokban átlagosan 20% körül mozog, de egyes tagországokban eléri a 30%-ot is. - Jog az egyenlő képzéshez és munkafeltételekhez

A munkáltató ugyanolyan elvek alapján köteles előléptetni a különböző nemű munkatársait, nem tehet különbséget férfiak és nők között akkor sem, amikor a képzésről kell döntenie. Emellett a nőknek és a férfiaknak egyforma munkafeltételeket kell teremtenie. Ez érintheti a rugalmas munkaidőt, az elbocsátás feltételeit vagy az öltözködési szabályokat. A munka természetéből eredő különbségtétel indokolt lehet. Természetesen nem diszkrimináció, ha a cirkuszba erőművésznek férfit, a női ruhákat bemutató modellnek pedig nőt keresnek és vesznek fel.- A pozitív diszkrimináció lehetősége

Az E- lehetővé teszi a nemek szerinti eltérő bánásmód alábbi formáit, ha annak célja kizárólag az, hogy kiküszöbölje a múltban elszenvedett hátrányos megkülönböztetés hatásait. A pozitív diszkrimináció csak egy lehetőség, amelyre az E- nem kötelezi a tagállamokat. A gyakorlatban a tagállamok egyre gyakrabban élnek a pozitív diszkrimináció eszközével, mert a diszkrimináció puszta tilalmánál többre van szükség az előítéletek leküzdéséhez. A pozitív diszkriminációt leggyakrabban a munkaerőpiaci érvényesülés és a közéletben való részvétel segítésére alkalmazzák.- A terhes nők és kisgyermekes anyák jogai

A nőket nem érheti hátrány a terhesség és az azt közvetlenül követő időszak alatt, a gyermekvállalás miatt. Miután az alkalmazott értesítette munkáltatóját arról, hogy terhes, fel kell mérni: milyen egészségre ártalmas hatásoknak van kitéve a terhes nő. A munkáltató köteles a vizsgálat eredményéről tájékoztatni a munkavállalót, és csökkenteni ezeket a negatív hatásokat. A terhesség alatt és a szülés után meghatározott ideig tilos a nőkkel éjszakai munkát végeztetni. Azokat, akik általában éjszakai munkát végeznek, nappali műszakra kell beosztani. Ha ez nem lehetséges, szabadságra kell küldeni a terhes nőt. Minden terhes nőt megilleti a minimum 14 hetes, egybefüggő szülési szabadság. Ebből a 14 hétből kettőt a szülés tervezett időpontja előtt kell kiadni. Nem kötelező teljes fizetést adni a szülési szabadságon levő nőknek, de nem hagyhatják ki őket az ez idő alatt bekövetkező fizetésemelésből. Terhesség miatt nem bocsátható el a munkavállaló a terhesség kezdetétől egészen a szülési szabadság végéig. - Egyenlő bánásmód a szociális biztonság terén

Az egyenlő esélyek kérdése nem szűkíthető le a foglalkoztatásra. Az egyenlő bánásmód elve azt kívánja meg, hogy ne legyen semmiféle megkülönböztetés a nemek alapján, különösen a házassági és családi állapotra utalással, a következő vonatkozásokban:

– a szociális biztonsági rendszerekhez jutás feltételeit,

– a járulékfizetési kötelezettséget,

– a juttatások kiszámítását illetően.

Az irányelvek elfogadásának oka a „kenyérkereső-modellben“ keresendő. Korábban az ellátórendszer alapja a tipikusnak tekintett család volt, amelyben a férfi családfő tartotta el a feleséget és a gyermekeket. A rendszer logikájából korábban az következett, hogy a nő nem családfenntartó, nem ő keresi meg a „család kenyerét“, ezért nem is illették meg a családfőnek szánt jogosultságok és ellátások. - A szülői szabadsághoz való jog

Ezek a jogosultságok azért fontosak, mert hozzásegítik a munkavállalókat, hogy összehangolhassák családi és munkahelyi kötöttségeiket. Az E- fontosnak tartja, hogy a nő szabadon választhasson: otthon akar maradni gyermeket nevelni, vagy dolgozni szeretne. Ennek érdekében három hónap szülői szabadság illet meg minden gyermeket nevelő munkavállalót. A szabadság az apát és az anyát is egyaránt megilleti. A munkavállalónak arra is joga van, hogy beteg családtagjait gondozza.- Az esélyegyenlőséget szolgáló intézmények

A nyugat-európai országok általános gyakorlata, hogy az utóbbi évtizedekben létrehozták a nők jogainak garantálását szolgáló intézményrendszert. Számos országban – így például a szomszédos Ausztriában – külön minisztérium foglalkozik a nők jogaival. Emellett szinte minden EU-tagországban állami támogatással létrejöttek olyan irodák, amelyeket a legtöbbször Egyenlő Esélyek Bizottságnak neveztek el. Ezek foglalkoznak a nőket ért sérelmekkel, kivizsgálják a diszkriminációs ügyeket, békéltető eljárást folytatnak a felek között, ajánlást fogalmaznak meg, szükség esetén akár pert is indíthatnak a sérelmet szenvedett nők nevében. - Mit tehet az uniós polgár, ha diszkrimináció éri?

Ha az uniós polgárt diszkrimináció érte, akkor először a tagállamok által biztosított jogorvoslati lehetőségeket kell igénybe vennie. Ez elsősorban a bírói utat, azaz a pereskedést jelenti. Amennyiben az eljáró nemzeti bíróság nem biztos abban, hogy a tárgyalt intézkedés sérti-e a közösségi jogot vagy sem, az ügyben az Európai Bíróságtól kérheti a közösségi jog értelmezését. Panasszal fordulhat az Európai Bizottsághoz, amely az Európai Bíróságnál pert indíthat a tagállam ellen. A bizottság szárnyai alatt működik a „Nőügyi Tájékoztató Központ“, amely köteles tájékoztatni a nőket a közösségi politikákról és elősegíteni a konzultációt a nőket érintő kérdésekben. Petíciót lehet intézni az Európai Parlamenthez, az uniós intézmények munkatársai felkereshetik panaszukkal az európai ombudsmant is. (-net)