Az új közellenség: a parlagfű

Az orvosi rendelőkben pedig az allergiás betegek tömegeivel. Magyarországon törvény szabályozza a parlagfű irtását, és komoly, akár milliós nagyságrendű szankciókkal büntethetik azokat, akiknek a telkén előfordul ez a növény, Szlovákiában viszont még mindig csak a probléma konstatálásánál tartunk.

Ki mindenki nem foglalkozik a parlagfűvel

Viderman Péter marcelházi olvasónk panasza kapcsán – aki szerint nálunk senki sem foglakozik komolyan a parlagfű egyre nagyobb térhódításával – nyomozásba kezdtünk. Előrebocsátjuk: valamennyi hivatal, intézmény megkérdezett munkatársa súlyos problémának tartotta a parlagfű terjedését, de ennek megállapításán túl többet szinte senki nem te(hete)tt az ügyben. Először a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minőségvizsgáló Intézet komáromi irodáját kerestük meg, ahol Csekes Zoltán elmondta: a parlagfű nem tartozik a hatáskörükbe. Javaslatára a Komáromi Körzeti Földhivatalhoz fordultunk. Tóth Eszter igazgató tájékoztatása szerint létezik a termőföld elgyomosodásával foglalkozó, 220/2004. tsz jogszabály, amely a többi gyommal együtt a parlagfű irtását is előírja, ám kizárólag a termőföldön. „Bejelentés, vagy saját észrevétel alapján megvizsgáljuk az elhanyagolt, gyomos termőterületet, igyekszünk megtalálni a használót vagy a tulajdonost, és felszólítjuk a terület rendbetételére. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a feladatunk elsősorban a hosszú távú elgyomosodás felszámolására vonatkozik, amikor már a termőföld minősége kerül veszélybe a gyomok miatt. Külön a parlagfű irtására viszont nincs előírás” – ismertette a helyzetet az igazgatónő. Utunk a Körzeti Környezetvédelmi hivatalba vezetett. Pint Tibor igazgató az 543/2002-es környezetvédelmi törvényt tette elénk, amely egyebek között a nem őshonos növénykultúrák irtását is szabályozza. Ezek a növények ugyanis veszélyt jelentenek az eredeti ökológia rendszerekre, kiszorítják az őshonos növényeket. A parlagfű azonban, érthetetlen módon, nem szerepel a nem őshonos növények jegyzékében. „Talán a közegészségügyi intézetben kellene érdeklődnie” – tette hozzá búcsúzóul Pint Tibor. Mondanom sem kell, ott sem jártunk sikerrel, hozzájuk egyáltalán nem tartozik ez a problémakör.

Elmozdulás a holtpontról

Igyekezetünk azonban mégsem volt teljesen hiábavaló. Hosszas utánajárást követően eljutottunk Peter Pružinechez, az egészségügyi minisztérium immunológiai és allergológiai szaktanácsadójához, akitől megtudtuk, a környezetvédelmi minisztériumot is bevonva még idén szeretnénk előkészíteni egy törvénytervezetet a parlagfű irtásával kapcsolatban. Ez mindenesetre jó hírnek számít, reméljük, nem csupán tervezet szintjén marad az igyekezet.

A magyarországi példa

Magyarországon a növényvédelemről szóló, 2000-ben elfogadott törvény kimondja: a termelő, földhasználó köteles a károsítók ellen védekezni, terjedésüket megakadályozni, szükség esetén azokat elpusztítani. A károsítók fogalomkörébe a gyomnövények is beletartoznak. A művelési kötelezettségüket elmulasztó földtulajdonosok, földhasználók esetében e jogszabály a közérdekű védekezés jogi lehetőségét is lehetővé teszi. Ezen munkák költségei a földtulajdonost, földhasználót terhelik. Darabos János, a Komárom-Esztergom megyei növény- és talajvédelmi szolgálat munkatársa lapunkat arról tájékoztatta, hogy a termőföld nagyságától függően 20 ezertől kétmillió forintig terjedő bírság is kiszabható azokra, akik megszegik a jogszabályt. „A 2000/35-ös törvényből kiindulva a parlagfűre 2004-től különleges eljárási rendelet vonatkozik, és a saját tapasztalataim alapján elmondhatom, Komárom-Esztergom megyében azóta sikerült jelentősen csökkenteni a parlagfűvel fertőzött terület nagyságát. Büntetést a hatósági ellenőrzések kb. egy százalékában szabtunk ki, ezeknek példát statuáló jellege volt és irtásra ösztönözte a telektulajdonosokat. A lakosság tájékozottsága is egyre jobb ezen a téren, a közérdekű védekezést elrendelő határozatot az önkormányzatok hirdetőtábláin tesszük közzé, és a média is sokat segít ebben” – mondta Darabos János.

A parlagon maradt területeken nő

Világháborús „ajándéknak” tekinthetjük a parlagfüvet, amelyet az I. világháború alatt hoztak át Észak-Amerikából. Rövid idő alatt megszokta az éghajlatot, és megtelepedett. Igénytelenségét jellemzi, hogy leggyakrabban az elhanyagolt, parlagon maradt területeken, valamint az ipartelepeken, utak, lakótelepek megbolygatott talajú területein tenyészik – a parlagfű név is innen ered. Minden egyes növény pollenszemcsék millióit szórja a levegőbe. Egy tő parlagfű egy év alatt 60 ezer magot is termelhet, melyek a talajban maradva akár harminc évig is megőrzik csíraképességüket. A parlagfű elleni védekezés fő szempontja, hogy a virágzás, pollenképződés előtt kerüljön sor a teljes kiirtásra, és az oldalhajtások képződésének megakadályozására. (vkm)