Az érzelmek úrjain játszik

„Nagyapám hatására fogtam a kezembe ezt a hangszert, ő igazi, képzett cigányprímás volt – kezdi Marika. – De nem zenei pályára készültem. Nővérke szerettem volna lenni. Sokáig nem hittem abban, hogy a hegedűnek lelke van. De már tudom, a hangszer és az ember egy szív, egy lélek. Ezért is fájt anynyira, amikor tavaly eltörött a hegedűm. Mintha meghalt volna valaki, hiszen tízévesen kaptam, és közel húsz évig volt a társam. Mindenhová elkísért” – meséli szomorúan Marika.

A muzsika hangja

Szívből, őszintén muzsikál, és előadásmódját megfűszerezi valami plusszal, amit nem tanítanak, ami utánozhatatlan. Az ősi cigány temperamentummal. „Az a fontos, hogy adjak valamit a közönségnek. Nem kedvelem a hatalmas színpadokat, mert úgy érzem, elveszek. Kell, hogy szoros kapcsolatot alakítsak ki az emberekkel.”

Marika már négyévesen folyékonyan olvasott. Az alapiskolai tanulmányait követően a budapesti Tálentum Művészeti Iskolában tanult és a Rajkó zenekarban muzsikált. Legjobb tanítója mégis az édesanyja. „Nagyon sokat köszönhetek az édesanyámnak. Azt tartotta, hogy elszántsággal, kitartással és szorgalommal többre is vihetem.”

Értékek közvetítése

Példaképe Czinka Panna. Marika elmondta, hogy a klasszikusok mellett szívesen játszik musicalt, operettet. Ám vannak kedves komolyzenei darabjai is. Lelkét Vivaldi Négy évszak című műve érintette meg. Járt már Németországban, Franciaországban, Belgiumban, Ausztriában, Horvátországban, Törökországban, Magyarország számos fesztiválján. A jövőben saját dalok írásával is megpróbálkozna. „Eddig nem éreztem késztetést, hogy saját zenét szerezzek. Most azonban megérett bennem az elhatározás.”