Az árván maradt magyar gyermekeknek segítenének

Manapság ugyanis az emberek a legkülönfélébb dolgokat alapítanak – céget, pártot vagy sportegyesületet – ám ilyen nemes kezdeményezéssel ritkán találkozni. Még szokatlanabb jelenségnek tartottam, hogy ezt épp az ország egyik legszegényebb régiójában teszik. Ezért elhatároztam, hogy mihelyt alkalmam nyílik rá, megkérdezem a kezdeményezés okairól és céljairól a szervezőket.

Szabó Éva református lelkészszel a perbenyiki parókián találkoztam. A lelkésznő elmondta, az árvaház alapítását egy megrázó, személyes élmény indokolta. Egy évvel ezelőtt, januárban egy árva került hozzájuk, akinek akkor halt meg az édesapja. Az édesanyját még hároméves korában elveszítette. A kisfiú teljesen egyedül maradt, mindenképp segíteni kellett rajta. Jókán működik egy egyházi gyermekotthon, a Jó Pásztor Háza, ott szerették volna elhelyezni. Ám azt is eldöntötték, ha ez nem sikerül, fölnevelik a gyereket. „A férjem öt évvel ezelőtt meghalt, de vállaltam volna. Egyébként a lányomék is épp akkor vártak babát. A gyerek egy ideig itt élt velünk. Nagyon rossz lelkiállapotban volt, éjszakánként sírt, félt, így állandóan mellette kellett lennünk. Egyébként azt is megtapasztalhattuk, hogy a gyermekotthonba kerülés sem egyszerű dolog. A gyerekeket először szakemberek vizsgálják meg, és csak ezután döntenek az elhelyezésükről. Tudnunk kell azt is, hogy itt, a magyarlakta régiókban nincs számukra hely, az intézmények tele vannak, így egy ilyen gyerek nagy valószínűséggel valamelyik szlovák vidékre kerül. Nyelvtudás nélkül, óriási lelki megrázkódtatás után, idegen környezetbe. A kisfiút két héten belül sikerült elhelyeznünk Jókán, ám ekkor már eldöntöttük, hogy létrehozunk egy árvaházat a Bodrogközben is.”

A lelkésznő figyelmeztetett , hogy az eset nem egyedi, rengeteg gyermek marad árván manapság. „Tegnap Szentesben halt meg egy 35 éves fiatalember, három gyermek maradt utána. Az édesanya sem él már, ő a harmadik gyermek születésekor halt meg. Tegnapelőtt is hívtak telefonon, hogy két gyermeknek kellene azonnal helyet biztosítani Jókán. A Szlovákiai Református Keresztény Nőegyesület alapítója és elnöke vagyok. A szervezetünk évek óta segíti a lelkészeket és a gyülekezeteket a munkában, ám úgy gondoltuk, ideje volna továbblépnünk. Először baba-mama házat akartunk alapítani olyan anyáknak, akik szorult helyzetbe kerültek. Azt szerettük volna elérni, hogy ezért semmiképp se öljék meg a magzataikat. Hónapokon keresztül tervezgettünk, ám az egy éve történt esettel Isten megmutatta, hol van szükség a segítségünkre.”

Mint megtudtuk, a gyermeken nem csak a lelkésznő családjának esett meg a szíve. A presbiteri gyűlésen az egyik helybéli asszony két- hektárnyi földjét ajánlotta fel az árvaház javára. „Az intézményben húsz gyermeket tudnánk elhelyezni, velük nevelőszülők foglalkoznának, a hagyományos családi körülményekhez nagyon hasonló viszonyok között. A püspöki hivatal, a nőszövetség és az egyházmegyei közgyűlés is a támogatásukról biztosított minket. Ezután egy nonprofit szervezetet hoztuk létre, hogy állami támogatásokat is igényelhessünk. Augusztusban megkezdtük az adománygyűjtést. Országos napilapokban hirdettünk, de ez számunkra megfizethetetlen. Kezdetben pénzünk sem volt, a kiadásokat én fedeztem. Az építkezéshez szükséges előzetes terveket az egyik rokonom ingyen készítette el. Van, aki térítésmentesen könyvel nekünk, van, aki a szervezőmunkában vállal szerepet, sokan, sokféleképpen segítenek. Ám a részletes terveket már nem lehet pénz nélkül megcsináltatni, ez kb. 300 ezer koronába kerül. Közben az is kiderült, hogy a felajánlott ingatlan szántóterület, így bajos volna rajta építkezni. Ekkor a helyi önkormányzat sietett a segítségünkre, és egy koronáért eladott nekünk a községben egy földterületet.” A napokban már a nevelőszülők képzése is elindul. Ám a nemes kezdeményezés pénz nélkül mindössze gesztus marad, hisz az előzetes számítgatások alapján az árvaház fölépítéséhez mintegy 20 millió koronára volna szükség. Egy ilyen intézmény működési költségeit 85 százalékban az állam fedezi, a fönnmaradó részt más forrásokból kell biztosítani. „A közeljövőben szeretném megkérni a katolikus püspök urat, adjon engedélyt arra, hogy a katolikus templomokban is folytathassuk a gyűjtést. Egyelőre két számlán, illetve itt a parókián fogadjuk a felajánlásokat. Természetesen mindenről elismervényt adunk. Szeretném felhívni az adakozók figyelmét arra, hogy magánszemélyek nem gyűjtenek nekünk. Bár egyelőre nem találkoztunk ilyen esettel, de mindenképp szeretnénk elkerülni, hogy lelketlen emberek esetleg visszaéljenek a nevünkkel, és kihasználják mások segítőkészségét. Az ország különböző vidékein folyik a gyűjtés, sőt a Magyarországi Református Nőszövetségtől is kaptunk egymillió forintot. Magányszemélyek, nőszövetségek és gyülekezetek küldenek pénzt, valamint bált rendeztünk amelynek teljes bevételét az árvaház fölépítésére ajánlottuk föl.”

A lelkésznő meghatónak tartja, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi pénz gyűlt össze, de a meglévő 200 ezer korona a szükséges 20 millióhoz képest csak csepp a tengerben. „Hazai és uniós forrásokat is szeretnék igénybe venni. Logikátlannak tartom, hogy az unió inkább régi épületek felújítását támogatja. A tapasztalataim szerint ez nem jó megoldás. Ezért úgy döntöttünk, új házat építünk, hogy a célnak maximálisan megfeleljen. A gyermekek nálunk a házimunkákat is megtanulnák, illetve szeretnénk, ha a felajánlott földterületen gazdálkodni tudnának. Nem törődünk azzal, hogy a segítségre szoruló melyik felekezethez tartozik. Bárkinek segítünk, de az otthon lakóit keresztény szellemben akarjuk majd nevelni. Fölméréseink szerint tavaly több mint 60 magyar árva gyermeket kellett szlovák vidéken elhelyezni, mert itt nem volt számukra férőhely. Ezért elsősorban a régió gyermekein szeretnénk segíteni. Ha az év végére kész lenne az épület alapja, már elégedett lennék. Ha összegyűlik az első 5 millió, megkezdjük a munkálatokat. Ennyiből talán a falakat is fel lehetne húzni. Sokan támogatnak minket, az emberek nagyon segítőkészek. Ám rossz tapasztalatunk is volt már. Kassán végigjártuk a nagy bevásárlóközpontokat, engedjék meg nekünk, hogy felállíthassuk az épületeikben az urnákat, amelyekbe az adományokat gyűjtenénk. Egyetlen kivétellel sehol sem engedték meg. Nagyon rosszul esett. A kérvényeinkre még csak nem is válaszoltak. A Jednota pozitívan állt a kezdeményezéshez, a nagykaposi és a királyhelmeci üzleteikben is elhelyezhettük az urnákat.”

Meghatódom azon az elszántságon és emberszereteten, amit itt tapasztaltam. Ha az emberek önzetlenül képesek összefogni egy jó cél érdekében, ha ilyen sok segítőkészség él az itteniekben, akkor mi hiányzik ahhoz, hogy ez a vidék is fölemelkedjen végre? Hogy ne csak a személyeskedések, a vádaskodások, a mindenkori viszály legyen ránk jellemző. Úgy vélem, politikusainknak gyakrabban kellene karizmatikus emberekkel találkozniuk, s ha nem szégyellnék, időnként talán még tanulhatnának is tőlük. Hátha akkor előbbre tartanánk.

A segíteni vágyók adományait a 0552061485/0900-s és a 0552044933/0900-s számlaszámon fogadják.

Segítenek a nagyidaiak is

Nagyida. Első ízben rendezett jótékonysági bált a nagyidai Református Keresztyény Egyház Nőszövetsége. Amint azt Szabóné Nehmann Zsuzsanna, a szervezet elnöke elmondta, a bál tiszta bevételét ( tehát 20 ezer koronát ( a Perbenyikben felépítendő árvaház javára utalják át, azért cselekednek így, mert Kassa megyében aránylag sok az árván maradt gyerek.

Perbenyikben erre a célra a református egyház a telket már megvásárolta. A Jó Pásztor Háza terveit is elkészítették, és remélhetőleg az a 20 millió korona is összegyűlik majd, amely a kivitelezéshez szükséges. Ha figyelembe vesszük, hogy Nagyidán mindössze 190 lelket számlál a református egyház, de a jótékonysági bálra 170-en befizettek és eljöttek, ez az arányok értelmezését máris más fénybe helyezi.

Szabóné Nehman Zsuzsanna azt is elmondta, a Keresztyény Nőszövetség falujukban az egyedül maradt öregeken is igyekszik segíteni. Elsősorban lelki támaszt próbálnak nyújtani az idős és magányos embereknek, erősítvén őket a hitükben, de olykor valamilyen kis ajándékkal is megpróbálnak kedveskednek nekik. Említésre méltó, hogy a szervezet tagjai Nagyidán folyamatosan kötik és küldik Komáromba azokat a takarókat, amelyeket Afrika és Ázsia országaiba továbbítanak a rászorulóknak. (szaszák)