Átadták a városi díjakat Ipolyságon

Az utóbbi években megszokotthoz képest kevesebben kapták meg az elismerést, hárman vehették át a város díját és egy személy kapta meg in memoriam a díszpolgári címet. A polgármesteri díjat már második éve nem kapta meg senki, 2001-től lehet ezt az elismerést odaítélni, minden évben öt személyiségnek. A jelöléseket 2010 októberéig kellett megtenni, a korábbi polgármester, Pásztor Lajos nem élt ezzel a lehetőségével, a novemberi választásokat megnyerő Lőwy Jánosnak pedig már nem állt rendelkezésére elegendő idő. A várostyák módosítottak a szabályozáson, legközelebb a városi és a polgármesteri díjat az eddig öt-öt helyett legfeljebb három-három személy veheti át. Díszpolgár pedig az eddigi három helyett minden évben csak egyvalaki lehet.

A városi díjat Kapa Sándor kapta, ki tizenhat éven keresztül volt városi képviselő, Ipolyság két városrészének érdekképviseletéért vehette át az elismerést. Kapa sokat tett a közigazgatásilag a határvároshoz tartozó 570 lakosú Tesmag és a közel 500 lakosú Pereszlény fejlődéséért.

Tóth Béla Ipolyságon született, de évtizedek óta Komáromban él. Tavaly gyűjtést kezdeményezett és maga is adakozott a hatvanhat éve megsemmisített Nepomuki Szent János-szobor újraállítására, ezzel érdemelte ki a kitüntetést. Halzl József, a budapesti székhelyű Rákóczi Szövetség elnöke az indoklás szerint az ipolysági nemzetiségi oktatás terén kifejtett önfeláldozó munkájáért kapta meg az elismerést, melyet távolétében munkatársa vehetett át, főként a beiratkozási program fontosságát és eredményeit értékelték. Fontos szerepe volt Halzlnek és a Rákóczi Szövetségnek a 2003-ban megnyitott Pongrácz Lajos Magyar Közösségi Ház létrejöttében is.

A tavaly elhunyt pedagógus és közéleti személyiség, Korpás Pál lett Ipolyság tizenharmadik díszpolgára. A városatyák a település társadalmi és kulturális életének fontos alakjaként tartották méltónak az elismerésre. Korpás Pál 1940. december 16-án született az érsekújvári járásbeli Újlóton és 2010. június 15-én, hetvenedik életévében halt meg Ipolyságon. 1964-től tanított élete első és egyetlen munkahelyén, az ipolysági gimnáziumban, 38 éven keresztül dolgozott itt, diákjai sokan számtalan később politikusok, művészek, értelmiségiek, vezető pozícióban tevékenykedő személyek lettek. 1990–91-ben egy tanéven át igazgatta is a tanintézményt. A rendszerváltás után városi képviselővé választották, húsz éven keresztül szavaztak neki bizalmat az ipolyságiak, haláláig tagja volt a városi képviselő-testületnek. 1956-tól a helyi Csemadokban is dolgozott, 1968-tól húsz évig a tiktára volt az alapszervezetnek. 1995-től a Honti Lapok és Hontianske listy szerkesztője és lektora volt. A díszpolgári címet fia, Korpás Árpád vette át.