Apró templom a sziklák alatt

Gömörnek ez a része ősidőktől fogva lakott, a falu valamikor a 12. században alakulhatott ki. Gömör vármegye vízőrei, erdőőrei lakták, majd fával, földműveléssel, állattenyésztéssel, később szénégetéssel, kővágással foglalkozó nép települése volt, 1243-ban, a tatárdúlás után IV. Béla, második honalapító király idején az Ákos nemzetség birtokába került, a pelsőci birtokkal együtt Szár, más nevén Tar Detre és Fülöp lett a birtokosa, akik a tatárok elleni vesztes Muhi csatában, majd a meneküléskor a király, IV. Béla életét védték, és vitézségük érdemeként kaptak hatalmas birtokot.

Lokuna, Lekyne, Lekene

A település első írásos említése „Lokuna” alakban az adományozó okiraton maradt meg, ez az elnevezés 1318-ban már mint Lekyne vagy Lekune, majd 1320-ban mint Lekene fordul elő. 1336-tól pedig a maihoz hasonló Lekene néven ismerjük. Az Ákos nemzetség után a 15. században a Forgáchok birtokába került a falu, 1526-ban pedig a Széchy családé lett. A templom építésének idejét a szakemberek a 15. század végére, a Forgách család birtoklásának idejére teszik.

Különleges kis templom

Lekenye ma már református temploma több dolog miatt is figyelemre méltó. Bár kicsi, nyugati falai mégis robusztusak, támpillérekkel erősítettek, szinte erődítésszerűek. Szentélyének alakja sem szokványos, mert se nem sokszögzáródású, se nem egyenes, hanem ék alakú záródású. Ilyen szentélyzáródás nincs több ezen a vidéken, hozzá hasonló csak a Kassa melletti Zsebes községben vagy Lakszakállason látható. A templom a falu központjában áll, déli oldalán egy későbbi építésű, népi jellegű, barokkos kiképzésű harangtoronnyal. Nem kizárt, hogy egykor védőfala volt és menedékhelyként is szolgálhatott háborús időkben. A vidék lakossága a török időkben sokat szenvedett, a hadak útján lévő falucskából a 16. és a 17. században sokszor kényszerültek elmenekülni. 1739–1740-ben, az utolsó nagy pestisjárvány utáni időkben a járvány megakadályozására elrendelt vesztegzár miatti éhínség pusztította. Arról semmilyen adat nem maradt fenn, hogy építése, alakítása idején ki volt a templom védszentje, kik voltak donátorai. Viszonylag korán, már a reformáció elterjedésének kezdetén az új hitvallású hívek vették birtokba a templomot, hogy saját liturgiájuk és szokásaik szerint átformálják. Nyugati felén ekkor építhették a karzatot, valószínűleg a később elpusztult, csupán töredékeiben fennmaradt kazettás mennyezet is már a református egyház működésének idején keletkezett. Diadalíve félköríves, viszonylag alacsony, a templombelső díszítése igen puritán. Nemesen egyszerű és családias hangulatú szakrális hely ez. Az épület masszív tömbjét hangsúlyossá és érdekessé teszik a fehérre meszelt falak és a torony, valamint a templomhajó tetőfedőanyaga, a szinte feketére elszíneződött fazsindelyek kontrasztja.

Vigyázni kellene rá

Nagyon jó, hogy ma is élet van benne, istentiszteleteknek ad helyet a kis templom. Aggasztó viszont, hogy a nyugati fal festése, helyenként vakolata is leválik, amit vagy a tető beázása, vagy a talajvíz okozhat. Most, még idejében meg kellene akadályozni a vízszivárgást, mert a későbbiekben akár súlyos károkat is okozhat. Kár lenne ezért a csodálatos templomért. Építészettörténeti és régészeti feltárását is érdemes lenne elvégezni. Egyedisége, szépsége a vidék kiemelkedően fontos szakrális építészeti emlékei közé emeli.