Áprilisi bolondságok, avagy szekérlopás gazdástul

Természetesen némi bolondságok kitalálására is akadt idő, régebben a falusi sport, a kugligolyók meg a söröskriglik szapora emelgetése közben sok huncutság terve készült ott el. Emlékezetes történetek ezek, megvalósítóik, az egykori legények már régen a faluvégi sírkertek lakói.

Gyerekkoromban, mikor apám cigarettáért ugrasztott a kocsmába, sokat hallgattam az elbeszélgetéseket. A világ nagy kópéja volt Pista bácsi, a szomszédunk, akin még nyolcvanéves korában se nagyon látszott a két háború nyoma, meg a mindenkori nehéz munka. Az ő történetei, mint egy film, úgy peregtek le hallgatósága előtt. Idézve szellemét az öregnek, néhány morzsát elő kell venni így április elsején, amit ki tudja milyen okból, a bolondok napjaként tart számon máig az emberi tudás.

A ZSUGORI GAZDA

Volt a falunk végén egy igen zsugori gazdaember, aki, ahogy mondják nálunk, öt koronáért a térdét átfúratta volna, a summásokat is megcsalta, a napi bérbe járókat is sokszor átverte a fizetéssel, így aztán megorrolt rá a falu legénycsapata, akik még a második világégés előtt egy április elsején igencsak megtréfálták a gazdát. Már a tavaszi állatkihajtásról, legelőelosztásról beszélgettek a kocsmában, ahová ez a zsugori gazda is betévedt szekérrel, pár lóval. A szekere mellett állott a szomszéd falubéli egyik fiatal ember fogata, a megszólalásig hasonló barna lovakkal befogva. Itt támadt az ötlet a kora estében, hogy ugyan jó lenne kicsit móresre tanítani kevély zsugorit. Pista bácsi, ki szép szál legény volt, és minden huncutság értelmi szerzője, megegyezett a korcsmárossal, hogy leitatják a zsugorit, aki a potya italnál jobban talán csak a pénzes bukszáját szerette. Megbeszélte azt is a szomszéd falubéli gazdával, hogy amíg a zsugori iszik, kicserélik a lovakat, aztán ha majd este felkerekedik a szekérre, hogy hazafelé vegye az utat, akkor a lovak majd a szomszéd faluba viszik zsugorit, mivelhogy a ló, ha részeg is a gazda, szépen hazaporoszkál a szekérrel a maga megszokott útvonalán. Ha ez megvan, zsugori uram lovait majd visszacserélik a szomszéd faluban. Elindult hát a móka, folyt a pálinka patakban, emelkedett a hangulat, már mindenki azt leste, mikor esik már le zsugori uram feje az asztalra, mert a bolondságba mindenkit beavattak.

MÁMORRA VÁRVA

Szépen fel is rakták a saját szekerére, mikor már kellőképpen megitalosodott, a szomszéd falusi lovak addigra át lettek fogva, aztán istenhozzád zsugori uram, menj békével kicsit sétáltatni a kevélységedet vagy hat kilométerre a Sajón túlra. Sötét este volt már az indulás pillanatában, a pálinka is megtette kellő hatását, ment hát a szekér a bóbiskoló gazdával el szépen a szomszéd faluba. Addig a Pista bácsi csapata gyorsan munkához látott és az elülső kovácsolt kaput ügyesen felvitte a csűr tetejére, a hátsó, ócska léckaput meg felaggatta a kovácsoltvas kapu helyére, had legyen még egy kis kiváltanivalója zsugori uramnak. Zsugori gazda bizony arra ébredt, hogy a lovak gázolnak által a Sajón. Március utolsó napján a felfreccsenő hideg víz, a nagy sötétség aztán felébresztették a pálinkamámoros gazdát, aki sehogyan sem bírt rájönni, mit is keres a gázló közepén a békakuruttyos éjszakában. Faluvilágítás nem volt még akkor, a mámoros fej nem tudta merre a helyes irány, hát úgy gondolta, megtévedtek a lovak, hagyta tovább menni őket. Éjféltájban be is ért a szomszéd faluba, de a csendőrőrmester, aki szintén beavatott volt, megállította és bizony bevitte a csendőrlaktanyába kocsi és lólopás gyanújával, meg éjszakai csendháborításért. Zsugori uram ugyanis addigra annyira magához rázódott a hűvös éjszakában, hogy mikor megértette, itt valami egetverő nagy bitangságnak lett az áldozata, olyan sűrűn elkezdte emlegetni az égieket, hogy azok álmukban is biztosan pironkodtak a sok káromkodást hallva. Azt mondják, akkor tört le Szent Vendel kalapjának is a karimája, akinek szobra a falu végi kereszt mellett álldogált a legelők felé vezető utat vigyázva.

A FOGDÁBAN

Zsugori uram így, hát a fogdában végezte. Másnap reggel, mintha vásár lenne, annyian átballagtak megnézni, mi is lesz a történet vége. A lovakat visszacserélték, mintha semmise történt volna, ott álldogáltak zabos tarisznya tartalmát békésen ropogtatva a csendőrlaktanya előtt. Meg ott álldogált Pista bátya csapata is, mintha éppen valami igen fontos és sürgős elintéznivalójuk lenne a szomszéd faluban. Zsugori uram nagy megszégyenülve, száz korona bírság kiszabása után ballagott kifelé a csendőrlaktanyából. A lovak az övéi, a szekér az övé, csak akkor mi az isten csudáját keres ő a szomszéd faluban? – ez járt a fejében. A nagy hahota aztán észre térítette. Nem maradt más hátra, mint keserű pofával ugyan, de együtt nevetni a legényekkel, meginvitálni a csapatot egy pohár borra a szomszéd falu kocsmájába, ahol is aztán a kapu levételének árában meg a további békés viszonyban kellett megegyezni.

TELJES BÉKE

Pista bátyó, zsugori uram, a csendőrőrmester, a szomszéd gazda azóta biztosan még jobban megbékéltek már egymással. Lévén, azon a másik világon teljes béke április elseje, meg mindazon földi dolog, mint pénz, adósság, zsugoriság és egyéb hívságok. A kovácsolt vaskapu tán még az egyedüli tanúja a csűr tetején való kirándulásnak, ha el nem vitték azt is már az ócskavasba.