Apokaliptikus halpusztulás Vágfüzesnél

A tömeges elhullásról szóló hírt Jozef Lengyel, a Duna Menti Ligeterdők Tájvédelmi Körzet zoológusa közölte először a saját Facebook-profilján. Az esetre még július 25-én került sor, amelyet a természeti rezervátumnak minősülő tóra ügyelő helyi természetvédő jelentett Lengyelnek. A szakember ezt követően a helyszínen 558 egyedet számolt meg, amelyek nyolc halfajhoz tartoztak. Leginkább az amurállományt tizedelte meg az elhullás, közülük 211-et azonosított. A pontyok közül 174, lesőharcsából 78, csukából pedig 83 egyed pusztult el.

A zoológus bejelentésére a Szlovák Környezetvédelmi Felügyelőség pozsonyi illetékesei is felkeresték a helyszínt, ám a vizsgálatnak még nincs hivatalos eredménye. Jozef Lengyel az Új Szónak elmondta, a tragédia okai között bizonyosan megtaláljuk a kánikulát, valamint a vészesen lecsökkent vízszintet, amelyek következtében túlmelegedés következett be, s végül oxigénhiányos körülmények alakultak ki a vízben. Emellett további problémát jelent, hogy a tó feltöltődik földdel, míg a víz nem cirkulál.

A zoológus lapunknak azt is kifejtette, a helyszínen meggyőződött arról, hogy ott, ahol mélyebb a víz, életben maradtak a kisebb halfajok, de a nagyobbak közül is többen túlélték az elmúlt napokat. Ezek az egyedek jó eséllyel kihúzhatják az őszi esőkig, mivel szerencsére nagyobb vízfelületű tóról van szó. Ugyanakkor a jövőben sajnos megismétlődhet a halpusztulás, mivel a tó fekvése specifikus. A vizet mindig télen gyűjti össze, amelyet aztán nyáron párologtat el, de ebben az időszakban előfordulhat, hogy már nem igazán kap számottevő utánpótlást. Szerda délután és este ismét a helyszínen járt, s nem tapasztalt további halpusztulást, valamint a némi esőnek köszönhetően kissé a vízszint is emelkedett.