Amatőr alkotók a Nécsey József Galériában

Léva. A Barsi Múzeumhoz tartozó Nécsey József Galéria megalakulásától fogva kötelességének érzi a helyi tehetségek, a város és a régió műkedvelő alkotóinak bemutatását. Színek mágiája címmel szeptember negyedikéig látható az a kiállítás, melyen tizenhárom képzőművész ad keresztmetszetet Léva amatőr képzőművészeti életéből. Magyar és szlovák nemzetiségű alkotók, évtizedek óta jelenlévők vagy nagyon fiatalok egyaránt helyet kaptak ezen a tárlaton. A falakra ötvenhat kép került, ezek zömében olajfestmények. A látogatót jobb és bal oldalt egy-egy vitrinben Mirka Košúthová kerámiái és Tunák Zoltán kerámia kisplasztikái fogadják.

A festők közül két képzőművésszel ismerkedhet meg a látogató, Balázs Évával és Herczeg Istvánnal. Képeiket szívesen vásárolják a tájképeket, emberalakokat a mesevilág megszépítő aranyesőjébe burkoló művészet kedvelői. Herczegtől látható olyan alkotás, amely a kultúrházak hajdani falfestményeit idézi, Balázs Éva a tetszetős tájaktól a dekoratív geometria felé mozdult el. Szívesen használja a színek közül a harsány, vad aranyat, a narancssárgát. Gabriela Frečková olaj- és szárazpasztelljei, fái, madarai, nőalakjai, virág és gyümölcscsendéletei sajátos megközelítései a műfaj adta lehetőségeknek. Záhorský László már több évtizede festi Lévát makacsul és hűségesen. Képei egyszerre megveszekedetten ragaszkodnak a látvány valóságához, de egyszerre idealizálják is az ábrázolt városrészeket, megszépítik a gyakran lehangolóbb realitást. Nyolc olajképén különböző oldalairól a várat, a város sétáló utcáját, a lakótelepek közé épített új katolikus templomot és rendhagyó szögből a barokk templomot láthatjuk. Dokumentum értékűek ezek a képek, helytörténészek, nosztalgiázók biztosan hasznukat veszik majd néhány évtized múltán. Daru Marica ceruza- és tusrajzai inkább tanulmányok, vázlatok, egy leendő alkotás kiindulópontjai, mint kész műalkotások. Jaroslav Malík szobrai a fába rejtett szépséget keresik, a női test titkainak, egy falusi asszony arcának és Jézus alakjának fürkészése egyaránt fontos az alkotónak. Petra Kissová festményei szimbolikusan, vagy a realizmus kissé sajátosan értelmezett eszközeivel játszik. Helena Neviďanská tempera- és akrilképei a természetnek adóznak hódolattal. Kosztolányi Sándor is a hely szépségeit keresi Léván, Horvátországban és a Garam-parton, vagy éppen Levitan erdei sétáját megidézve. Turay Péter még a nyolcvanas években készült makraméival és tűzzománcot idéző látványvilágú, népi motívumokból kiinduló két kisméretű olajképével van jelen sajátos színfoltként a kiállításon. Érdekessége a tárlatnak Pleva Péter huszonhét miniatúrája, melyek nagy mesterek képeit másolják, vagy saját témákat szorítanak bele a néhány négyzetcentiméteres felületekbe.