Alsólánci helyzetkép

Alsólánc. A Kanyaptához közel, egy eldugott zugban fekszik a négyszáz lakosú Alsólánc. Csendes község, amennyire első látásra felmérhető. A legelésző teheneken kívül senki sem kíváncsi egy idegen autójára. A kastély falán több tábla is van, az eredetileg itt elhelyezett polgármesteri hivatalon kívül az alsólánci kisiskola és óvoda is ide került néhány éve. Van ugyan a községben egy szinte megalomániára valló iskolaépület, ám jelenlegi állapotában használhatatlan. A rossz tervezés eredményeképp a tető nem bírja a csapadék okozta terhelést. ĺgy mikor a község irányítása alá került a helybeli iskola, az önkormányzat azonnal bezáratta az ingatag, nyolcszáz négyzetméter alapterületű „csarnokot”.

Szomorú a pusztulás látványa. A rétegekben hulló vakolatot hiába söprik naponta, reggelre ismét „fehér avaron” jár, aki belép. A falakat belülről vasoszlopok tartják. Hely van, rengeteg, nem csak a harminc alsólánci gyereknek. A konyha, raktár, étkező helyiségei is hatalmasak, a konyhai alkalmazottaknak lenne mit gyalogolniuk a végeláthatatlan folyosókon a nyersanyag vagy a készétel szállítása közben.

Hangácsi Mihály polgármesternek lenne néhány ötlete az épület kihasználására, de ahhoz, hogy valóban veszély nélkül vehessék birtokba a termeket a falu lakói, nyolcmillió koronás felújításra és tetőcserére lenne szükség. Aztán működhetne az épület közösségi házként vagy akár roma oktatóközpontként.

A községben ugyanis 178 hivatalosan bejelentett roma lakos van a 417 fős összlétszámból. Mivel az évente születő 8-10 újszülött zöme a roma népességből kerül ki, a községbeli iskolába is ők járnak. Az összevont első három évfolyamban 10 gyerekkel foglalkoznak, a speciális osztályban elsőtől ötödikig 12 diák tanul. Az óvodát 10-14 kisgyerek látogatja. Mindannyiuknak az az érdeke, hogy otthon, a szülőfalujukban tanuljanak, ahol saját tempójukban fejlődhetnek. Most még elférnek a polgármesteri hivatal három termében, de néhány év múlva a helyiségek szűkösnek bizonyulhatnak. A polgármester ugyanis „időzített demográfiai bombától” tart, és a problémát időben szeretné megoldani. Ám a község költségvetése nem elegendő, hogy az üresen ásító iskolát újra használhatóvá tegye.

A roma lakosság különben „nem sok vizet zavar”. A munkanélküliség körükben 90 százalékos, a munkanélküliek közül többen részt vesznek a közhasznú munkákban. Ennek közvetítésében oroszlánrészt vállalt a vajda, Horvát Bertalan. Hangácsi Mihály szerint nem is lesz alsólánci polgármesternek többet ilyen segítőtársa. Ám azt a vajda sem tudja megakadályozni, hogy némely házhoz ne tákoljanak újabb „lakrészeket”, és a lekaszálatlan bozót is riasztó látvány.

Talán egy közösségi ház, ahol a romák összejöhetnének, hozna némi eredményt a hétköznapi életvitel megváltoztatásában.