Aki igazáért Genfig meg sem állt

Lapunk június 13-i számában lezártnak tekintette az 1998-as rozsnyói helyhatósági választások ügyét a Mátyus István panaszára érkezett genfi döntés meghozataláig. A döntés pozitív volt.

„Egyik oka annak, hogy ezt az ügyet felelevenítem, hogy az Új Szó megígérte, ha döntés születik Genfben, újra foglalkozik az esettel. A másik ok, hogy úgy gondoltam, az én ügyem is több publicitást érdemel, hiszen emberi jogokról van szó. Nemcsak az én jogaimról, hanem a város összes választópolgára, képviselőjelöltje jogai csorbát szenvedtek, mert nem egyenlő feltételek mellett zajlottak a helyhatósági választások. Mementóként tűnhetne fel a mai korban, amikor azt mondjuk, hogy demokrácia van és jogállamban élünk, de amikor hasonló esetek fordulnak elő, és jogorvoslatért fordulunk, nem úgy döntenek, ahogy a törvény előírja. A semleges önálló bíróságoknak nem politikai hatás alatt kellene döntést hozniuk.”

Emlékeztetőül röviden összefoglaljuk az 1998-ban történteket. Mátyus István 1999-ben beadványt intézett előbb a járási ügyészséghez, majd a parlament elnökéhez és az alkotmánybírósághoz, mert kétségbe vonta az 1998-as helyhatósági választások törvényességét Rozsnyón. Beadványában azt kifogásolta, hogy az egyes körzetekben élő lakosság száma nem volt arányban a megválasztható képviselők számával. Ennek az lett a következménye, hogy míg az egyik választókörzetben induló képviselőjelöltnek több mint 300 szavazat nem volt elegendő ahhoz, hogy bekerüljön a testületbe, addig egy másikban ötvennél kevesebb szavazat is elég volt a mandátum megszerzéséhez. Mint Mátyus István megtudta, a járási bíróság nem volt hivatott az ügyben eljárni, s nem foglalkozott ügyével. A parlament elnökének jogában állt volna új választásokat kiírni Rozsnyón, mégsem tette. Az alkotmánybíróság ugyan elfogadta panaszát, de három hónap elteltével arról értesítették Mátyus Istvánt, hogy a választók és a képviselők jogai az alkotmányban garantált aktív és passzív választójog közötti egyenlőség megsértésében valóban csorbultak, azt azonban már nem lehetett orvosolni. Az indoklás szerint ugyanis Mátyus Istvánnak alkotmányos panasszal és nem választási panasszal kellett volna az alkotmánybírósághoz fordulnia. Az alkotmánybíróság elutasította kérését, hogy érvénytelenítsék a rozsnyói helyhatósági választások eredményét, mert mint megfogalmazták „a választási eredmények érvénytelenítése bizonytalanságot szülne a közéletben”. A történet ezzel akár be is fejeződhetett volna, ha Mátyus István nem lesz figyelmes a Rozsnyói Újságban megjelent cikkre, amelyben ugyan közölték, hogy az alkotmánybíróság elutasította a választási eredmények érvénytelenítését, azt viszont már nem tették hozzá, hogy az önkormányzat valóban törvényt sértett. Hiába kérte többször is a helyreigazítást, a szerkesztőség ezt elutasította. Ezért úgy döntött, az ENSZ emberjogi bizottságához fordul jogorvoslatért.

Az érem másik oldala, hogy a 98-as helyhatósági választások előtt a parlament hirtelen módosította a választási törvényt, amely december 18–19-re halasztotta a választásokat. A régi törvény értelmében a választásoknak november 13-án kellett volna lezajlaniuk. A változtatás idején a régi törvény értelmében már javában folyt a választási kampány. A rozsnyói képviselő-testület november 5-i ülésén döntött a választókörzetek felosztásáról és a körzetek képviselőinek számáról. A parlamenti döntés pedig november 4-én történt, tehát egy nappal a képviselő-testületi ülés előtt. A parlamenti határozat teljes szövege csak november 8-án jutott az önkormányzat elé. Bár ezek után az önkormányzat tisztában volt azzal, hogy „probléma van a választási körzetekkel”, de a testület azért nem változtatta meg a döntést, mert az előző törvény értelmében negyven nappal a választások előtt már lezárta a választási körzetek és a képviselői mandátumok számát.

Mátyus István elmondta, belső nyugalommal tölti el a döntés. „Jó érzés, hogy vannak, akik örülnek, és gratulálnak, hogy kibírtam és küzdöttem az igazságért. Mert itt nem csak rólam van szó, hanem Rozsnyó összes választópolgáráról. De ugyanakkor tehetetlenül tekintek vissza, hogy ez a hatalom, ez a demokrácia 1998 óta hogyan volt képes ilyet tenni. Idáig mindig olyan irányba terelték a hatóságok az ügyet, hogy az üggyel együtt engem is ellehetetlenítsenek. Mindig volt valami kimagyarázás.” Mátyus István megjegyezte, egy alkalommal az alkotmánybíróságon az egyik bennfentes hölgy elszólta magát, hogy peches volt, mivel éppen olyan volt a taláros testület összetétele, amely számára nem kedvezett. „Másrészt nem vagyok elégedett, mert azokkal, akik törvényellenesen jártak el, nem történt semmi. Van egy érvényes határozat, amelyet senki sem vesz figyelembe.”

Mátyus István most már csak azt reméli, hogy a költségeit megtérítik. „Megszólítottam a külügyminisztériumot, mert hozzájuk tartozik az ENSZ mellett működő szlovák képviselet, akik a kormány nevében vitték végig az ügyemet.” Mátyus csekély 50 ezer koronát kér, amely csak a jogi tanácsadást, a jogi képviseletet és a dokumentumok fordítását foglalja magába. Szerinte azonban a költségek akár 150 ezer koronára is rúghatnak. „Nem beszélve arról, hogy jogom lenne más, erkölcsi elégtételre is. Hiszen az ügyemmel foglalkozott a sajtó is, hogy az alkotmánybírósági pert elvesztettem, hogy úgy néztek rám, mint egy lázadóra, aki mást sem tud, csak piszkálódni, pedig nincs igaza.” Mátyus állítása szerint az idei választásokon is törvénysértés történt a választókörzetekkel, mivel Sajóházát és Rozsnyóbányát összevonták. „Az ügyet az ügyészségre vittem Kassára, onnan visszaküldték Rozsnyóra. A járási bíróság kikérte a város véleményét, amely természetesen az volt, hogy nem történt törvénysértés. Végül kaptam egy határozatot, hogy nem az ő hatáskörükbe tartozik az ügy.” Ezzel a panasszal további hatósághoz már nem fordult, mivel 1998-tól eltérően, amikor is képviselőjelölt volt, tavaly nem indult a helyhatósági választásokon.

Kardos Ferencnek, Rozsnyó polgármesterének véleménye öt év elteltével az ügyről nem változott. „Ez egy folyamat volt. Számunkra elsősorban a problémát a törvény okozta. Volt egy törvény, amelyet a HZDS-esek jóváhagytak, és aszerint a törvény szerint indult be a választási kampány. Hirtelen a kampány ideje alatt leállították a törvényt, és visszahozták a régi törvényt, amelyen módosításokat hajtottak végre. A törvény értelmében voltak terminusok, amelyeket a testületnek be kellett tartania. Konkrétan megszabni a választási körzeteket és a képviselőjelöltek számát, s ezt negyven nappal a választások előtt le kellett adni.” A polgármester elmondta, a testület november 5-én hozta a határozatát, a törvénymódosításról pedig előtte való nap döntöttek. A testület csak 8-án láthatta a törvényt. „Az előző törvény szerint nem lehetett egy mandátumos körzeteket létrehozni, ezért volt például Sajóházának és Rozsnyóbányának is két-két mandátuma. Ha nekünk időben kezünkbe kerül a törvény, egyértelműen egy egymandátumos körzetet alakítottunk volna ki. Amikor Mátyus úr jött a panaszával, én már nem tudtam vele mint kezdeni. Ő az alkotmánybírósághoz fordult, amely visszautasította panaszát. Én elismerem, hogy arra az ezer emberre a négy képviselő sok volt. De abban a pillanatban, amikor a testület ezt jóváhagyta, nem tudtunk mást tenni. A határozatot pedig meg kellett hozni.” A polgármester szerint nevetséges, hogy az idén beadott panaszával Mátyus úr pontosan az ellenkezőjét támadta, mint tavaly volt. „Mi igyekeztünk betartani, amit ő javasolt, azaz, hogy a választókörzetek arányosan legyenek elosztva. Ennek a két településnek van körülbelül ezer lakosa, s egymandátumos körzet lett. Most ő ezt támadta meg. Pontosan az ellenkezőjét, mint négy évvel ezelőtt.”