Aki egy életre eljegyezte magát a Csemadokkal

„Akkor jegyeztem el magam a Csemadokkal, és azóta hűséges vagyok hozzá. Nagyszerű színjátszógárda verbuválódott össze, többször felléptünk Érsekújvárott, az akkori Csemadok-kultúrházban. Itt dolgoztam a faluban, a gép- és traktorállomáson. Egy nap hívattak az igazgatóhoz. Ott ült Hübs Samu bácsi meg az akkori Csemadok-titkár, Kutrucz Rudolf, és feltették nekem a kérdést, volna-e kedvem a Csemadok Érsekújvári Járási Titkárságán dolgozni. Ezer örömmel, feleltem. 1953. július elsején léptem be. Először adminisztratív munkaerőként dolgoztam, utána instruktor, majd titkár lettem. Büszke vagyok rá, hogy én volt az első női titkár” – meséli Irma néni.

Összesen 35 évig volt csemadokos, 1990-ben ment nyugdíjba. Azóta sem hűtlen a kulturális szervezethez, ott van minden rendezvényen, és ha tud, segít. „Nagyon szerettem a munkámat, pedig amikor a traktorállomásról a járási titkárságra mentem át dolgozni, ötszáz koronával kisebb fizetést kaptam. ĺgy is ezer örömmel mentem, mert olyan munkát végezhettem, amit szerettem. Boldog vagyok. Most érzem a munkám gyümölcsét. Bárhová megyek, innen is, onnan is megszólítanak. Még most is egyre-másra kapom a meghívókat évzárókra, Újlótra, Szimőre, Szalkára, Kürtre. Mindenhová nem tudok elmenni, de ha nem megyek, fáj a szívem” – vallja.

Otthona valóságos múzeum, a Csemadok ötvenöt évének története. Könyvben is feldolgozta a kamocsai alapszervezet krónikáját, az érsekúkvári járási szervezetét pedig Sidó Zoltánnal közösen írta meg. Gyűjt mindent, ami a Csemadokkal kapcsolatos, egy helyiség tele van dokumentumokkal. „Itt vannak a kincseim. Asztalokon, padokon, székeken könyvek, plakátok, jegyzőkönyvek. Gorkj Emberek közöttje három kötetben, a Csemadok 1952. évi, harmadik közgyűlésének küldöttei kapták. Nekem ez is értékes” – mondja. Műsorfüzetek, meghívók. Hatalmas plakát 1951-ből, rajta a következő felirat: „Magyar dolgozók, legyetek a Csemadok tagjai!” Vannak itt továbbá alapszervezeti kiadványok, kitüntetések, köszönőlevelek, kivágott újságcikkek füzetbe ragasztva, évek szerint. Például 1948-ból: „Megalakult a csehszlovákiai magyar dolgozók kultúregyesükete”, vagy 1951-ből: „Karlovy Varyban megalakult az első csehországi Csemadok-csoport” A Fáklya számai bekötve. Sajnos, hiányos, mert kölcsönkérték, aztán nem adták vissza. A Hét harminc évfolyama szépen bekötve. Szegheő Gábor festménye: Lány kéméndi népviseletben.

Fényképek. „Ezen például Szigotszky Kornélia a fő helyen. Ő évtizedeken át vezetette a tánccsoportot. Ez a fotó a Tátrában készült, valamikor az ötvenes évek végén. A tizedik évforduló ünnepségei, itt van Szabó Rezső, Sebők Dezső, a nyitrai kerületi titkár. Ezek a fényképek úgy gyűltek össze, hogy amikor kimentem valamelyik csoportot megnézni, nekem ajándékozták vagy elhozták. Prágai kiránduláson Pető Mariskával, a dunaszerdahelyi járási instruktorral. Előző nap elvittek bennünket a gömbaszögi ünnepségekre, az országút menti fákat díszítettük Pelsőctől Gombaszögig. Ez is gombaszögi kép. A központ dolgozói meg a járási titkárok. Nyolcvan százalékuk már nem él” – mondja Irma néni.

Számára a kamocsai Csemadok-krónika a legbecsesebb emlék. „Ezt nem adom oda! Itt van minden a kezdetektől. Fényképek a színdarabokról, a kirándulásokról, a jegyzőkönyvek. Az első színdarab az Erdész mátkája volt, még Dózsa Lajos tanította be. Ez a kép Hübs Samut ábrázolja. Amikor Samu bácsi meghalt, a felesége elhívott magához. Azt mondta, a lányom kint él Izraelben, ő már ezeket a dolgokat nem viszi el. Irmuskám, neked adom, azzal a kéréssel, hogy őrizd meg Samunak ezt a képét, hiszen tudod, milyen sokat dolgozott a Csemadokban. Tiszteltem, szerettem Samu bácsit, őrzöm a képét. Luzsicza Lajos Munkácsy-díjas festőművész rajzolta 1978-ban, azt is ráírta: „Samu bá, az irányító, szervező”.

A gyűjteménynek híre ment. Egy részét – köztük a Fáklya és a Hét bekötött évfolyamait, valamint a kamocsai Csemadok krónikáját – a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában állították ki. Tárlat rendezéséhez egyébként több alapszervezet is kérte az anyagot. Kuszy Károly udvardi alpolgármester, a Csemadok ottani alapszervezetének elnöke is megnézte a gyűjteményt. Az volt a véleménye, hogy Őszi Irmánál nem láthatják annyian, mintha kiállításokra vinnék. Mihelyst elrendezik az anyagot, indulhat a vándorkiállítás.

„Többen megkérdezték, miért csinálom mindezt, miért áldozok rá ennyit? Azért, mert én valóban sokat kaptam a Csemadoktól. Olyan emberek között lehettem, mint Szabó Rezső, Dobos László, Sidó Zoltán, Kolár Péter és a többiek. A Csemadok formálta a jellememet. Az egyszerű falusi lány látóköre kiszélesedett. Hadd dicsekedjem: a dunaszerdahelyi ünnepi ülésen a kitüntetettek között voltam. Minden gondom-bajom elfeledtem a sok kedves ismerős és jóbarát között” – mondja mosolyogva Irma néni.