A Zemplén Kupán is találkozhattak a legendával

LECZO ZOLTÁN

A 2007-es tornán – Szaniszló Ferenc jóvoltából – a gyerekek a megérdemelt díjakat Buzánszky Jenőtől, az Aranycsapat jobbhátvédjétől vehették át. A 49-szeres magyar válogatott akkor nyilatkozott is lapunknak, és arra a kérdésre, hogy miért épp a labdarúgást választotta a sportágak közül, így válaszolt: „Ezt még ugyan soha senki sem kérdezte meg tőlem, de tréfásan azt mondanám, hogy egy igazi focista már az édesanyja hasában is rugdosni kezd, a labda pedig előbb-utóbb minden gyerek lába elé gurul. Talán ez történt velem is. (...) Gyerekként állandóan a grundokon rúgtam a rongylabdát. Más idők jártak akkoriban, az első igazi focilabdát 14 éves koromban kaptam az édesapámtól. Mostanság idéződött fel bennem egy rég elfeledett kép: állok a lakásunk előszobájában, az asztal a futballkapu, én pedig a sportújságban közölt fényképeken látott korabeli hírességeket próbálom utánozni, hogy milyen testtartásban, hogyan rúgják a gólokat. Akkor olyan hat-hét éves lehettem.” Jenő bácsi még egy történetet elmesélt: „Puskás, Hidegkuti, Grosics és én 1998-ban Amerikában jártunk. Torontóban egy milliomos meghívott bennünket egy partira, ahol elmesélte, milyen büszke arra, hogy ott volt 1953-ban, a Wembleyben a pályán. Néztünk egy nagyot, mert egyikünk sem emlékezett rá. Aztán hozzátette, hogy labdaszedő gyerekként volt ott a meccsen. Hát, ha egy amerikai milliomos ennyi év távlatából arra büszke, hogy labdaszedő volt az évszázad mérkőzésén, akkor talán nekem sincs okom szégyenkezésre.”