A vetőmagárak a csillagos égbe szöktek

Stevlík Erzsébet termékellenőrzésen Más éveken március idusára már zöldelltek a mátyusföldi kertek, hiszen ilyentájt mindenki kiültette a karfiol- és karalábépalántákat, a szabadkerti salátát. Idén ez nagyjából két hetet késett, mígnem március végére csalókán beköszöntött a tavasz, de csak azért, hogy április első napjaiban a sarkvidékről importált fagyával betakarítsa az első termést, nyilván azért, hogy a gazdák ne unatkozzanak, s elölről kezdhessenek mindent. Első útjuk vélhetően a gazdaboltba vezet.

Stevlík Erzsébet, aki korábban a kistermelők mezőgazdasági szaküzletében, a rendszerváltozás óta pedig saját kereskedésében foglalkozik vetőmag, növényvédő és tápszer forgalmazásával, most úgy vélekedik, hogy az utóbbi négy-öt év nagyon nehéz próbatételt jelentett a kistermelők számára, mivel a zöldség és a gyümölcs felvásárlási árai nem követték a beruházáshoz szükséges tételek árrobbanását. Összehasonlítva a tíz évvel ezelőtti kiskereskedelmi árakat a mostaniakkal, nagy átlagban megállapíthatjuk, hogy a vetőmag- és műtrágyaárak több, mint háromszáz százalékkal emelkedtek, de számos esetben ennél is nagyobb mértékben. Például a Cererit nevűt általánosan használt és nehezen nélkülözhető műtrágyából 1990-ben egy mázsa 250 koronába került, most ugyanezt a mennyiséget 2023 koronáért vásárolhatják meg a termelők. Ugyanez elmondható a kombinált műtrágyaként használatos NPK-ról is, amely korábban mázsánként 230, most pedig 1180 koronába kerül. A vetőmagok közül a salátauborka ára mozdult a legkevésbé, hiszen a minőségi termést garantáló vetőmagok korábban is darabonként nyolc-tíz koronába kerültek, de csak a tavalyi évben fordult elő olyan hallatlan dolog, hogy egy darab vetőmag áráért 6-7 kilogramm uborkát kellett kitermelni, olyan mélyre süllyedt a salátauborka felvásárlási ára, miközben a legnagyobb szezon idején külföldi árukkal tömték meg az áruházláncok polcait. A fóliás paradicsom esetében az áremelkedés már lényegesen nagyobb, hiszen ugyanaz a minőség ma mintegy tízszer többe kerül, mint néhány évvel ezelőtt. Amit korábban harminc fillér magonkénti áron vásárolhattak meg, most darabonként 3-4 koronáért. Az általánosan használt mezőgazdasági fóliák ára máig folyamatosan mintegy száz százalékkal emelkedett, de a gyártók már jelezték, hogy az energiaárak emelkedésének függvényében várható a termék árának további emelése is. Egyébként – mondta – a földgáz árának emelését már az idei termelési kedv kapcsán is megérezték, a termelők alaposan meggondolták, hogy mikor ültessenek a fóliákba, elővették a tartalékaikat, s csak a legszükségesebb esetekben vásároltak új vetőmagot. Itt, a Mátyusföldön a legtöbben paprikát, paradicsomot és uborkát termelnek, s az utóbbi két évben indult meg nagyban a fólia alatti retektermelés, aminek itt nincsenek hagyományai. A retek esetében a vetőmag ára, különösen amióta tájainkon is a holland fajtákkal kísérleteznek, kilogrammonként 125 koronáról 3920 koronára emelkedett, amit ha összevetünk, nagyjából képbe kerülhetnek azok is, akik a pozsonyi piacon milliomosoknak tekintik a kistermelőket.

Stevlík Erzsébet úgy vélekedik, hogy a piac diktálta igények nincsenek összhangban a kialakult termelési szokásokkal, mint ahogy más és más érdekek alapján tevékenykednek a felvásárlók, kereskedők és a termelők is. Nyugat-Európában, de már Magyarországon is kialakult a falugazdák hálózata, akiknek a többi között az is a feladatkörükbe tartozik, hogy felmérjék a piac várható igényeit, s hogy meggyőzzék a termelőket a struktúraváltás szükségességéről. Ahol ez működik, ott lehet egyfajta biztonságot jelentő előszerződéseket kötni termelők és felvásárlók között, ami mindkét fél részéről adott esetben számon kérhető. Amíg a többoldalú, mégis egységes stratégia nem alakul ki, mind a termelők, mind a kereskedők jelentős bizonytalansági tényezőt kénytelenek felvállalni, ami a termelők számára már hosszú évek óta kiszolgáltatottságot jelent. Az említett bizonytalanság egyenesen kihat a vetőmag-forgalmazókra is, hiszen áttekintés hiányában nem tudják eldönteni, hogy milyen vetőmagból mennyit rendeljenek, melyik növényfajta lesz az, amelyiket valamilyen előrejelzés alapján tömegesen választanak a termelők. A korábbi évekkel ellentétben már most tapasztalható, hogy érthető okokból a legtöbb termelő nem vállalja a fűtött fóliás paradicsomtermesztést, ezért a vetési idő kitolódik és bizonytalan a tőszám mennyisége is.

Jalsovszky Ottó retket termeszt Dömötör Ede felvételei A kereskedőasszony elmondta azt is, hogy a magyarországi árakkal összehasonlítva nálunk mind a vetőmagok, mind a műtrágyák, mind pedig a növényvédő szerek olcsóbbak, ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy mindezen árucikkek terén Magyarország mintegy tízéves előnnyel rendelkezik Szlovákiával szemben, mivel nálunk az egyes új vetőmagok és vegyszerek honosítása nehézkes és hosszadalmas. Az Európai Unióhoz való csatlakozás minden bizonnyal feloldja ezt az időeltolódást, ugyanakkor a csatlakozással egy időben olyan szintű árrobbanás várható, amely állami támogatás híján megnyomorítja a termelőket.

Bár zömükben világszerte jegyzett olasz és holland magokat forgalmaznak, el lehet mondani, hogy ezek a vetőmagok sem hibátlanok, több esetben előfordult már a termelőktől a csíraképességre vonatkozó panasz, amit a szlovákiai forgalmazóval közösen a kereskedőnek kell rendeznie. Ha bebizonyosodik, hogy a vetőmag csíraképessége hiányos, a termelő a forgalmazó részéről kárpótlásra jogosult, mégpedig nem a vetőmag forgalmazási árának magasságáig, hanem a várható termés és a ráfordított összeg értékében. Ilyen eset is előfordult már, s olyan is, amikor megállapították, hogy a termelő vétett hibát.

Az említett árucikkek mellett a hazai termelők körében egyre kedveltebb a zömében Litvániából behozott tőzegtáp, amelyet a gyártó már úgy állít elő, hogy mintegy két hét időtartamra biztosítja a palántáknak azt a tápanyagmennyiséget, amelyet hagyományos termelési mód mellett rendszeresen adagolni kellene.

Korábban a környéken hagyománya volt az illat- és gyógynövénytermesztésnek is, de kereslet híján ez az ágazat mára már teljesen megszűnt, nyilván a Balkánról vagy Afrika északi államaiból olcsón behozzák.

Április második hetében gyönyörű tavasz is lehetne, sugározhatna az égbolt, ehelyett a hajnali mínusz hét fok után most az ablak mögött derűs hóvihar tombol. Valami érthetetlen okból elment a pacsirták dalos kedve is. Azt mondják akik értenek hozzá, hogy a szabadtérre kiültetett karalábé egy-két reggel kibírja a mínusz négy Celzius-fokot, aztán a karfiollal együtt feladja a kilátástalan harcot, visszaadja lelkét az anyaföldnek. Aki hajlandó egy kevés számolásra, könnyen kiszámíthatja, hogy a talaj-előkészítéssel, a műtrágyázással, a palántaneveléssel, az ültetéssel és a vetőmag árával együtt mekkora a kára annak a néhány ezer embernek, aki idén is megpróbálkozott a zöldségtermesztéssel. Az már szinte szót sem érdemel, hogy tegnap reggelre elfagyott a kajszibarack, a mandula, a korai szőlőfajták és egyebek. Nem csoda hát, hogy az ilyen derűs napok után egyre pozitívabban gondolkodnak jövőjükről a parasztemberek.