A vas völgyének egykori városa

SZÁSZI ZOLTÁN

„Csetneki csikós itat a Tiszán, sárga cserépcsengő cseng a csetneki csikós csinos csikója nyakán” – szinte mindenki ismeri ezt kedves kis nyelvtörőt, de sokan mégsem tudják, hol is van Csetnek, honnan vágtatott le a Tiszához a csikós. Az egykor szebb napokat is látott település első írásos említése még IV. Béla király idejéből származik, 1243-ban, a tatárdúlás után Detre és Fülöp, a Bebek- és a Csetneky-család ősei kapták meg az uralkodótól. Nevét valószínűleg a már korábban itt élő szláv lakosoktól és azok foglalkozásáról, a pajzskészítésről kaphatta. A ma alig másfél ezres lélekszámú községbe ma már kissé elhanyagolt állapota ellenére is érdemes ellátogatni.

Csetneki különlegességek

Tudni lehet a krónikák szerint, hogy itt alkalmazták legelőször a víz erejét bányaművelésnél, itt van Szlovákia egyik legszebb temploma, amely gótikus stílusban épült, s amelynek a reneszánsz korban olasz mesterek festették káprázatos freskóit, benne az ország legrégebbi, máig működő orgonája. Az egyszerre kecses és robosztus templomtól alig nyíllövetnyi távolságra érdekes, részben kastéllyá átalakított erődítmény, egy vízivár romjai láthatók. A hajdani városka terén szépen felújított pestisoszlop emlékeztet a 18. századi járvány áldozataira, a teret övező kúriák, kastélyok pedig még kissé megkopott állapotukban is érdekesek. Itt született Madarász Viktor, a magyar historikus festészet kimagasló mestere, itt nyugszik Gyöngyösi István, a magyar barokk költészet kiváló alakja, és itt készítették több évtizeden át a híresen szép csetneki csipkét a Szontágh nővérek.

Hangulatos séta

a városkában

Csetnek szinte a szlovák–magyar nyelvhatáron van, Kuntapolca, a szintén híres vasműves falu még magyar, de a tőle alig 7 kilométerre lévő egykori városka már túlnyomórészt szlovák, bár az idősebbek még értenek magyarul. Érdemes bemenni a gótikus evangélikus templomba, a belső tér pompás freskóit napokig lehetne nézegetni, a nemesi családok epitáfiumai pedig a reneszánsz, a barokk és a rokokó kor művészeti remekei. A vízivár egy részét a Sárkány család építtette át lakóhellyé, a régi bástyák romjai, az árkok vonala viszont ma is egy jól kiépített erődítmény nyomait mutatják. A téren a Maritinszky-palota díszes homlokzata, a míves vasmunkák látványa nyűgözi le a látogatót. Szomorkásabb látványt mutat a Sebők kúria és a Madarász palota, a festő szülőháza, de ígéretes, hogy legalább a tetejük rendben, a beázás már nem okozhat további pusztulást.

A Vas útja elnevezésű turisztikai útvonalnak ugyan része, de Csetneken nem sok turista fordul meg, a hajdanvolt városka mintha nem kapna elég figyelmet. Pedig érdemes ide ellátogatni. Bőven talál az erre járó érdekességeket, látnivalót, s ha a szolgáltatásokat bővítenék, javítanák, fellendülhetne az idegenforgalom.