A sorsanalízis atyja egy szegény menyhei suszter fia volt

VRABEC MÁRIA

A nyitraivánkai levéltárban máig őrzik azt az anyakönyvet, amelybe a rabbi nemcsak a koma, de még a szülésnél segédkező bába, és a körülmetélő nevét is bejegyezte.

A népes

Sonneschein család

Az archívum munkatársai 1993-ban a Cseh Pszichiátriai Társaság elnökének felkérésére kezdték el keresni a Sonnenschein családra vonatkozó iratokat” – tudtuk meg a nyitraivánkai levéltár igazgatójától, Šarlota Drahošovától. „Nem volt közismert tény, hogy ezt a neves tudóst a gyökerei Nyitrához kötik, ezért is örülök, hogy a kutatásainknak köszönhetően életének erre a szakaszára is nagyobb figyelem irányult. Születésének századik évfordulóján emléktáblát lepleztek le a tiszteletére a Konstantin Egyetem pszichológia tanszékének épületén, és konferenciát rendeztek a munkásságáról. A részt vevő svájci tudósok, ide, az archívumba is eljöttek, hogy a saját szemükkel lássák az anyakönyvet, amelybe születésekor bejegyezték Sonnenschein Leopold nevét” – mondta. Az 1850 és 1895 között vezetett anyakönyvet mi is megnéztük és megtudtuk belőle, hogy a bábát, aki 1893. március 11-én segített a kis Leopold világrajövetelénél, Velvart Johannának hívták, és az újszülöttet már hétnapos korában körülmetélték. A vaskos kötet felettébb érdekes olvasmány, bár kissé rendszertelennek tűnik. Sonnenschein Leopold testvéreit sem találjuk, egyrészt mert a környéken gyakori volt ez a vezetéknév, másrészt, mert a zsidók nem rögtön a születésüket követően jegyeztették be a gyerekeiket, hanem amikor eszükbe jutott – akár többet is egyszerre. Arról, pedig, hogy valamelyik testvére visszaköltözött-e Nyitrára, vagy élnek-e ma is rokonai a környéken, a levéltárban sem tudnak.

Azt azonban bejegyezték az anyakönyvbe, hogy Sonnenschein Leopold egy menyhei cipészmester, Sonnenschein Ábrahám hetedik gyermeke, annak második házasságából. A derék suszter vallásos zsidóhoz méltóan bőségesen gondoskodott utódokról, a nyitrai Fund Bettytől hét, második feleségétől, a zsámbokréti Kohn Rézitől nyolc gyereke született, közülük tizenhárom élte meg a felnőttkort.

A zsidó negyedből

a pesti egyetemre

A népes család a nyitrai zsidónegyedben, a Párutca városrészben lakott, és Lipót ötéves korában valamennyien Budapestre költöztek. A nagyobb fiúk addigra sikeres üzletemberekké váltak a fővárosban, megteremtették a szükséges alapokat ahhoz, hogy a kisebbeket is támogassák. Lipót tanulmányait is a testvérei finanszírozták, egy későbbi visszaemlékezésében azt írta, orvos bátyja hatására választott szakmát. A Sonnenschein család annyira be akart illeszkedni az új környezetbe, hogy a vezetéknevüket is Szondira változtatták, Lipót már orvostanhallgatóként is ezt tüntette fel. Tanulmányai befejezése után a budapesti Apponyi Poliklinikán praktizált, mint pszichiáter, endokrinológus és ideggyógyász. A sorsanalízis és az ösztöndiagnosztika alapjait a magyar fővárosban rakta le, itt dolgozta ki a már említett, világszerte ismert tesztjét is, amely arcképek rokonszenv és ellenszenv szerinti kiválasztásán alapul. 1936-tól a Ranschburg Pál által alapított Gyógypedagógiai Lélektani Intézetben kezdett a sorselemezéssel foglalkozni. Benedek István visszaemlékezése szerint a náci uralom, a munkaszolgálatok és deportálások idején is Szondi köré sereglett akkor Budapest minden pszichológusa, és olyan szenvedéllyel készítette a családfákat meg a teszteket, mint akinek ez mindennél fontosabb.

Száműzetés

és világhírnév

Szondi és családja 1944 nyarán Bergen-Belsen koncentrációs tárborába került. Innen sikerült ugyanazon év decemberében viszontagságos módon Svájcba jutnia. A háború után Zürichben telepedett le és ott dolgozott több mint négy évtizeden át. Világhírt szerzett és sikerre vitte a sorselemzést, melynek leegyszerűsített lényege az, hogy egész életünkben a családból hozott mintákat követjük, és ezek határozzák meg a választásainkat. Zürichben, 1969-ben Szondi Lipót alapította a Lélektani Intézetet; ma nevét viseli ez a tudományos kutatási központ. Tanai Magyarországon és a többi szocialista országban évtizedekig száműzöttek voltak, a Szondi-tesztet csak titokban, magánlakásokban alkalmazták. Szondi Lipót önkéntes száműzetésben élt Svájcban: miközben idegenben elismerték és híre az Egyesült Államokba is eljutott, Magyarországon a nevét sem volt szabad említeni. Soha nem hívták haza, noha azt remélte, a háború után szerepet kap a magyar tudományos életben. Kilencvenhárom éves korában, 1986 januárjában a svájci Küssnachtban érte a halál. Elméletét és a Szondi-tesztet tanítványai, egykori munkatársai – közöttük Benedek István és Illyésné Kozmutza Flóra – őrizték és hagyták a következő generációkra.

Szondi Lipót Svájcban, a tudományos életben jelentős karriert ért el, ám saját családjában nem tudta kivédeni a sötét csapásokat, a tudattalanban rejlő tragédiát. Az általa annyit kutatott sors kegyetlen fintora, hogy felnőttként Péter fia és Vera lánya is öngyilkosságot követett el. A tudóst ez a tragédia sem törte meg, haláláig rendületlenül dolgozott.