A reformok hiányát még sokáig érezni fogjuk – Szlovákia és Magyarország helyzetéről a Somorjai Kaszinóban

A Somorjai Kaszinó egy független, civil kezdeményezés, a közművelődés és a közhasznú eszmecsere egyesülete. Rendszeresen szerveznek beszélgetőesteket, amelynek legutóbbi témája ‘A felzárkózás rabjai’ volt, helyszíne a somorjai Mozi klub. 

Pogátsa Zoltán közgazdász, egyetemi docens és Horváth Mihály közgazdász, Szlovákia volt pénzügyminisztere megállapodtak abban, hogy mind Magyarország, mind Szlovákia hasonló helyzetből indultak a rendszerváltás után és mára egyik ország sem számít jó felzárkózónak. A szükséges reformok a közoktatásban és az egészségügyben mindkét országban elmaradtak, az állam nem fektetett a humán tőkébe, amely nélkül nagyon nehéz a felzárkózás. Pogátsa azzal a gondolottal kezdte, hogy 

míg az újonnan alakult Szlovákiában a 90-es években, “haveri kapitalizmus” dominált a privatizációban, addig Magyarország különutas volt. Ott a gazdasági rendszerváltás már a 80-as években elkezdődött, már akkor külföldi tőkét használtak és a 90-es évek elején külföldi működő tőkével való privatizálást folytattak. 

“Kifejezetten másképp privatizáltunk a 90-es években. Mára Magyarországon teljesen egyértelműen haveri kapitalizmus van” – tette hozzá Pogátsa. 

Horváth Mihály egyetértett, hogy hasonló a két ország története, azonban szerinte Szlovákiáé egy sikeres történet, mert “majdnem utolértük Japánt”. Utalt itt arra, hogy a sötét mečiari idők után egy erős finissel az ország beért az Európai Unióba, a világ sok országához képest van működő jog- és intézményrendszere. 

“Sokszor alábecsüljük azt a tényt, hogy végződhetett volna ez sokkal rosszabbul is. Bejárhattunk volna teljesen más pályát is és nem sokon múlott” 

– tette hozzá Horváth, aki szerint ugyanakkor igaz, hogy: ”nem csináltuk meg a házifeladatot. Ha 25 éve csinálunk egy átfogó és jó iskolareformot, akkor ma teljesen más eredeményről beszélhetünk.” Horváth szerint egyik országban sem használták ki az “összeszerelő-műhely modell” által nyújtott időt, hogy megváltoztassák az államigazgatást, megteremtsék a jövőbeli növekedés előfeltételét, mint például az egyetemi rendszer megváltoztatása. Az utóbbi pár év ezért frusztrációra ad okot. 

"Az iskolai oktatásban óriási különbségek tapasztalhatóak, most ‘fektetjük le a jövőbeli egyenlőtlenségek alapjait" 

– fejtette ki Horváth. 

Pogátsa Zoltán elmondta, hogy a közgazdasági irodalom szerint a Kelet-Európai térség országai egy új modellt, a külföldi működőtőke-függő versenyállam modelljét hozták létre, ide integrálódtak be. Ez abban áll, hogy az országba a multinacionális cégek által a kormány behívja a külföldi tőkét és alacsony bérezéssel, gyenge környezetvédelmi szabályozással és gyenge szakszervezetekkel, adókedvezményekkel, állami támgatásokkal segíti. Erre korábban nem volt példa, ez egy teljesen új modell, és Pogátsa szerint nem egy sikeres modell. Horváth szerint figyelembe kell venni, hogy feltörekvő országokról beszélünk, amely gondokkal küzködött a 90-es években és küzd a mai napig, nincs fejlett intézményrendszerünk, az államigazgatás hiányos. 

“Ezt tudtuk csinálni, hogy beengedtük a külföldi tőkét és cégeket, akik azonban hozták magukkal a vállalati folyamatok műkodését, a ‘soft’ tudást, a nyugati módszereket.” De ez a folyamat beragadt, mert nem építettünk rá, az iskolarendszer nem termel ki megfelelő képességű szakembert. 

Pogátsa szerint konkrét példa a nagy felzárkozásra: Izrael, Dél-Korea, Taiwan, Szingapúr, Európán belül pedig Írország, 

amelyekben egy közös van, hogy rengeteget fektettek a humán tőkébe. Mert a globális gazdaságban a verseny erről szól, hogy milyen képzettségi szinten van az adott ország állampolgára.

Erős beidegződés a kelet-európai országokban az államba vetett bizalom hiánya és ez teljesen más társadalomfejlődést idézett elő, mint Nyugat- Európában, mondta Pogátsa és hozzátette, ez a mentalitás nem hoz fejlődést, csak visszafejlődést. Abban mindketten egyetértettek, hogy az átlagos kelet-európai állampolgár nem ismeri az állami költségvetés részleteit és nem is érdekli, mire költ az állam. Nem érti miért szükségesek a reformok, nincs tisztában mi áll ezek hátterében. Nincs benne a kultúrájában, hogy ezzel foglalkozzon, ráhagyja a szakemberekre. Pogátsa szerint ez a közgazdászok bűne is, mert nem magyarázzák el az állampolgároknak, miért szükséges egy-egy reform az ország számára. Nem beszélnek róla eleget, kevés teret kap a médiában. 

Mivel megállt a látható közeledés a nyugati színvonalhoz képet, ezért Szlovákiában a kormány jelenleg is rengeteg pénzt költ, hogy ‘a jólét illúzióját’ imitálja, ahelyett, hogy az intézményrendszerre, oktatásra, az egészségügyre költene. “Kölcsönveszünk a jövőből” – tette hozzá Horváth Mihály. Végül azzal zárta, hogy a fejlődéshez, alapvető szemléletváltásra és jól képzett szakemberekre van szükség a társadalomban, elengedhetetlenek a reformok. 

Ha nincs más lehetőség, be kell hozni a külföldi tehetséget. Állami intézményekben is erre van szükség. Az összeszerelő-műhely modellből a kutatás és a fejlesztés irányába kell fordulni. 

Pogátsa szerint, nem kell feltétlenül bekövetkeznie egy pozitív változásnak a Kelet-Európai társadalmakban, mert egyre erősebb az egyén szabadsága, ezzel együtt az elvándorlás. Külföldön kialakulnak diaszpórák, otthon pedig megerősödik a helyi elit és egyre szűkül majd a középosztály.