A Nagyszarvai Közbirtokosság engedélyeztetni szeretné a Sülyi-tó menti építményeket

Lapunk pontosan két évvel ezelőtt is foglalkozott ezzel a kényes témával, ám akkor kollégáink nem kerülhettek közelebb az illegális építményekhez. Most bejutottunk a többszörösen is zárt kapuk mögé, ahol az érintett házak sorakoznak. A kihelyezett lakóautók, könnyűszerkezetes faházak és konténerházak között kőépületet nem látni, azonban többen leszigetelték, napelemekkel látták el épületeket, mint egy átlagos üdülőövezetben.

Törmelékre építkeztek

Ez az üdülőövezet viszont nem átlagos, mert egy természetvédelmi területen húzódik. De kezdjük az elején. Még 1937-ben a Nagyszarvai Közbirtokosság egy kölcsönből megvásárolt itt 101 hektárt, amit a területen található erdők tarvágásából kívánt fedezni. Terveiket a második világháború hiúsította meg, ugyanis a háború végével mind a 101 hektár az erdészet használatába került. Tulajdonlapon nem vezették át, csupán egy dokumentumot adtak arról, hogy az erdészet használja, ami így is maradt 1953-tól egészen 1992-ig, tudtuk meg Kovács Tibortól, a Nagyszarvai Közbirtokosság elnökétől, aki szerint akkoriban még szó sem volt itt lápos vagy mocsaras területről. 1992-ben alakult meg újra a közbirtokosság, és miután kivonultak innen az állami vállalatok, hivatalosan senki nem adta nekik vissza az érintett területet.

„Idehordták a bősi vízi erőműnél keletkezett betonhulladékot, törmelékeket. Itt alattunk valójában most ez van. Ezt a hatalmas mennyiségű törmeléket 1993-tól az itt élő emberekkel karöltve együtt takarította el a közbirtokosság. Az állam akkor itt hagyta ezt az építkezési szemetet és most azokat az embereket akarja felelősségre vonni, akik mindezt eltakarították. Ők voltak azok, akik tönkretették itt a természetet”

– vélekedik az elnök. A bősi erőmű építkezése közben felhalmozódott és ide szállított törmelék nagy része beépítésre került az északi, töltés melletti házak alapzatába.

Erdős terület volt

A kihelyezett fa- és konténerházak közül többnek is magas beosztású személyek a tulajdonosai, akadnak páran a rendőrség berkein belül is, akik nem engedhetik meg, hogy eljárás induljon ellenük. Ennek ellenére mindenki marad a helyén és kivár.

1998-ban minősítették át ezt a területet II. fokozatú természetvédelmi területté. Az illetékesek már 1993-ban ajtókra ragasztott papírokon figyelmeztették az épületek tulajdonosait, hogy távolítsák el őket.

„Azt terveztük, hogy teljesen kiürítjük a területet, de az akkori építtető cégek mesterembereinek és vezérigazgatójának is volt már kint egy-egy könnyűszerkezetes, hétvégi háza. Párnál sikerült megállapítani, hogy kié, a többiről nem tudtunk. Volt, amelyiket elszállíttattuk. Többen kérték, hogy maradhassanak, mert évekig itt dolgoztak és nagyon megszerették ezt a tájat. Akkor úgy gondoltuk, hogy ez nem ütközik problémába”

– emlékezett vissza Kovács Tibor. Miután a területek tulajdonosai észrevették, hogy olyanoknak van itt háza, akiknek tulajdonviszonyuk sincs, maguk is jogot formáltak arra, hogy letegyék a saját hétvégi házukat. A közbirtokosság 1993-tól folyamatosan kérvényezte, hogy vezessék át a terület minősítését, de sokáig nem jártak sikerrel. 2018-ban mérették be és csupán azután vált hivatalosan is „tóvá” a Sülyi-tó, addig erdős területként szerepelt a nyilvántartásban.

Károkat okoz

A 19 méter mély tóra és a körülötte lévő területre sokan pályáztak, többek között a vízgazdálkodási vállalat is, aki 1993-ban 2 koronás négyzetméter áron szerette volna megvásárolni itt a földeket. Nem adták el nekik, majd a cég, a közbirtokosság szerint mindent megtett annak érdekében, hogy ellehetetlenítse a helyiek életét. 1997-ben az egész tóra vonatkozólag kidolgoztattak egy részletes építkezési fejlesztési tervet.

„Nekik volt egy saját fejlesztési tervük, 5-6 emeletes épületekkel, amit mi nem fogadtunk el. Mi kidolgoztattunk egyet saját magunknak. Miután elfogadtattuk és engedélyeztettük ezt a tervet, 1999-ben üdülőterület kategóriába kerültünk. Megfogalmaztuk benne, hogy mennyi szálláshely lehet. Szektorokra bontottuk az övezeteket, az E jelű déli szakaszon is meghatároztuk, hogy itt maximum 40 négyzetméteres alapterületű épületek lehetnek”

– részletezte az elnök. Ehhez a fejlesztési tervhez az érintett községek 2000 novemberében kiadtak egy jóváhagyási betétet, akkor Pálffy Dezső polgármestersége alatt összehívták az érintett községek vezetőit Nagyszarván. Az itt elhangzott megállapodást a Dunaszerdahelyi Környezetvédelmi Hivatal 2000 júliusában kiadott jóváhagyásával egészítették ki, melyben hivatalosan is kijelentik, hogy e terv megfelel a hatályban lévő törvényeknek, részletezi az elnök. Kis idő elteltével arra kérte őket a környezetvédelmi minisztérium, hogy a kidolgozott fejlesztési tervhez készítsenek egy környezeti hatástanulmányt, ezt ők a Sülyi- és a Vajkai-tóra együtt dolgoztatták ki. Miután beadták, a minisztérium kiadott hozzá egy határozatot, melyben egyértelműen nem ajánlja az épületek meglétét, és a dokumentum több pontjában is kitér arra, hogy az E szektorban megvalósuló építkezés olyan károkat okoz, ami környezetvédelmi szempontból elfogadhatatlan. A határozatban pontos szakmai magyarázat és indoklás is olvasható nem csak az E szakaszhoz, hanem a teljes tó körüli tevékenységhez. Azóta sem sikerült új fejlesztési tervet kidolgozniuk. A céljuk sokáig az volt, hogy egy új fejlesztési terv keretén belül az építményeket halásztanyákként elfogadtassák, bevezessék a kanalizációt és közművesítsék a területet, de nem jártak sikerrel.

Patthelyzet és kérdések

A Nagyszarvai Közbirtokosságnak 70 tagja van, a déli területek bérlői pedig évről évre úja megkötik a bérleti szerződést. Azonban a szerződésben is csak területbérlés szerepel, épületek kihelyezéséről nincs szó, ezt mindenki a maga felelősségére tette meg. A szervezet tájékoztatta őket arról, hogy ez természetvédelmi terület, a hétvégi házak azonban változatlanul kint maradtak. A közbirtokosság szorgalmazza az engedélyeztetést, semmiképp nem szeretnék, ha az épületek elbontásra kerülnének. Szeretnének kérdéseikre érdemleges választ kapni, de jelenleg nem tudják, hogy kihez fordulhatnának. Miért van az, hogy a Sülyi-tótól pár száz méterre és a Bodakhoz tartozó Vén faluban is kiadták az építkezési engedélyeket, a Sülyi-tó E szektorában viszont nem? Állításuk szerint a közbirtokosság vezetői 2002-ig nem voltak tisztában a természetvédelmi terület határaival.

„A Sülyi Közbirtokosség érintett területei is ugyanolyan tengerszint feletti magasságon vannak a Duna-ág mellett, mint nálunk az E szektorban, a déli részen, ott mégis kihagyták a természetvédelmi határ meghúzásakor az üdülőövezetet és ugyanaz a helyzet Bodak mellett, a Vén faluban is. Itt is kikerülték az üdülőszakaszt. Ez a rész és azok a részek is ugyanúgy a Duna árterei”

– mondta értetlenül a Kovács Tibor.

Van megoldás?

A 74 hektáros Sülyi-tó nagy része a nagybodaki kataszterhez tartozik. Hozzájuk fordult a Nagyszarvai Közbirtokosság is, hogy velük együtt készítsék el fejlesztési tervüket. Már bekerültek a területfejlesztési tervbe, de Nagybodak idén nem kapott támogatást és nem tudta elkezdeni annak kidolgozását. Ebben már úgy szerepelnek a kritikus építmények, mint halászkunyhók. Abban bíznak, hogy ezúttal el tudják fogadtatni az üdülőövezetet, a kihelyezett épületeket pedig sikerül halászkunyhókként engedélyeztetni.

„Már az is sokat segítene, ha a természetvédelmi terület határának vonalát átrajzolnák, ugyanúgy, ahogy a Vén falunál is és a sülyi üdülőövezetnél, az ágvíz mellett haladna”

– vélekednek a közbirtokosság vezetői. „Van itt egy kutunk, 80 méter mélyen és van egy vízházunk, amivel szolgáltatjuk fentre a vizet. Mindenkiről tudunk, hogy mit, mikor épített, mi mindenkit ismerünk” – mondta el Jagyugya Ilona, korábbi területkezelési vezető. Beszélgetésünk során elhangzott, hogy őt is és Kovács Tibort is kihallgatta a rendőrség, de a nyomozás részleteiről nem árultak el többet nekik sem. Eddig 28 személy ellen indítottak eljárást.

Zárak, lakatok, táblák

A jelenlegi helyzetben az segítene a legtöbbet, ha a partszakaszt használók is megértenék, tevékenységükkel veszélyeztetik a területet. A környezetvédelmi hatástanulmány egyértelműen fogalmaz: nem javasolja ezen a területen az épületek meglétét. De az is elvitathatatlan, hogy a hétvégi bódék, könnyűszerkezetes felújított házikók többnyire jó állapotban vannak, látszik, hogy tulajdonosaik gondozzák a területeiket. A néhány évtizeddel ezelőtti erdő mára egy népszerű vízparti úti cél lett a pozsonyiak szemében, akiknek autóval csupán 40 perc ide az út. A Nagyszarvai Közbirtokosság A és B szektorának bérlői – akik építkezési engedéllyel és közművel is rendelkeznek – 2065-ig érvényes szerződéssel bírnak, melyet utána is meghosszabbíthatnak. A pozsonyi üdülők aránya pedig 90 százalék körül van. Vannak közülük többen is, akik egész éven át a tó mellett élnek. Az egyes tószakaszokat azonban kapukkal és lakatokkal zárják, betontömböket raktak le torlasznak a fűre sokfelé, hogy ne parkolhassanak oda idegenek. Mindezt a magánterület védelmével indokolják.