BARANGOLÓ: A nagymama udvara Vágsellye központjában

Vágsellyére látogatva talán azt is megtudhatjuk, miért tért vissza élete delén szeretett szülővárosába Feketeházy János, a 19. század legjelesebb magyar hídtervező mérnöke. 

Egykori terra Wag
Aki autóbusszal, vagy gépkocsival érkezik a városba, az ritkán ússza meg a Vág folyón átívelő hídon a forgalmi dugókat, de ebben a ráérősen araszolásban bőven jut időnk megcsodálni a Vágsellyéhez közeli természetet.
A hídnál takaros parkerdő van, ahol nagyokat lehet barangolni akár babakocsival is. Ismeretterjesztő és készségfejlesztő tábla, rovarház, játszótér, tűzhely, pingpongasztal fogadja a természetjárókat. Homokkal borított sportpálya van a vízparton, a kajakkal, kenuval érkezők sem csalódnak a kanyargó folyó szegélyezte táj szépségében. Kutyás futókkal és horgászokkal találkozunk, és békésen sétáló, beszélgető többgenerációs családokkal. Minden Vágsellyére érkező, vagy a szünidőre hazatérő család hagyományosan kilátogat a folyópartra. Itt van otthon, megérkezett.

Az első írásos emlékek is terra Wagként, a Vág földjeként emlegetik a települést 1002 óta a Szent István alapította pannonhalmi apátság oklevelében. Aki tovább szeretne időzni a természetben, az a töltésen élménytúraként felfedezheti a hat kilométerre lévő vágkirályfai víztározót, ahol gyönyörködhet a szörfözőkben, kis vitorlásokban, és ha még hajlandó megtenni három kilométert görkorcsolyán, akkor felfrissülhet a közeli vendéglőben, csodálva a víz hömpölygését. Ugyancsak Vágkirályfa közelében található a Humanita gyerekfarm, amelyet a vágsellyei Bertram Beták alapított, aki több mint húszfajta állatot nevel a családjával és foglalkozásokat tart gyerekeknek. Emukat, struccokat, szamarakat, pónilovakat és gyógyterápiás célokra is alkalmas lovakat találunk, simogathatunk a béke, a nyugalom szigetén. Az odaadó szeretettel gondozott állatok közelében megpihenhetünk, felszabadulhatunk. Visszatérve a vadonból már látható, hogy a helységnévtáblákon magyarul és szlovákul is feltüntetik a járási székhely nevét, holott a több mint húszezer lakosú városban ma már csak az itt élők 12%-a vallja magát magyarnak. 
A főút mellett lévő, 1702-ben emelt Szent József-kápolnánál lévő kereszten azonban még magyar felirat olvasható. Később a kastélynál és a tájháznál is találunk magyar tájékoztató táblát. 

Kastély, templom, iskola
Elcsitul a város zaja a kastély– templom–iskola háromszögében, ahol finom sült krumpli illata lengi be a kis teret, és pihenésre csábítanak a templom környéki, árnyas fák alatti padok a Mária-barlangnál. 
A reneszánsz kastély azok számára lehet érdekes, akik izgalmas kalandnak tartják a családfakutatást, és kíváncsiak a mátyusföldi régió gazdag történelmi múltjára. Az állami levéltár fióklevéltárában erre nyílik lehetőség. A kastély volt Pázmány Péter érsek kedvenc tartózkodási helye, a 17. században jezsuita kollégiumként működött. A milánói Syroth Kilián tervei alapján, a Thurzo család kastélyának mintájára készült. Pázmány Péter nevét vette fel a templom közelében lévő magyar alapiskola. A szökőkútnál családok piknikeznek, a gyerekek frissítő fürdőt vesznek. Útba ejthetjük a városházától néhány méterre lévő fagyizót, és végiggyalogolhatjuk az egész sétányt. Ha ezt valamelyik csütörtöki napon tesszük, akkor előfordulhat, hogy kézművesek vásári forgatagában találjuk magunkat, ahol házi rétest, friss gyümölcsöt, ízes szörpöket, mézet, vagy nyersvászonból varrt nyári ruhákat vásárolhatunk. Az út végétől már nem érdemes visszafordulni, mert a helyi magyar közösséggel a Feketeházy János Magyar Házban találkozhatunk, ahol emléktáblája is van a híres magyar hídtervező mérnöknek. Vágsellye szülöttének emlékszobája van a magyar házban, és a közeli temető családi sírhelyében helyezték örök nyugalomra. A helyiek rendkívül büszkék Feketeházy Jánosra, aki itt végezte az elemi iskolát. A vashidak többsége az általa bevezetett szabványtervek szerint épült. Mérnöki munkáját dicséri az első összekötő vasúti híd a Dunán Budapesten, a fiumei forgóhíd, a Keleti pályaudvar vágánycsarnokának acél tetőszerkezete, az operaház tetőszerkezete, vagy a Komárom és Révkomárom közti Erzsébet híd, az Esztergom és Párkány közti Mária Valéria híd, valamint a budapesti egykori Ferenc József híd, ma Szabadság híd. 

Tájház a forgalmas utcában
A város nyüzsgését elkerülve az egykori kórház parkján át sétálhatunk vissza a város központjába, amelyet teljesen átalakítottak a helyi civil szervezetek lelkes önkéntesei. 
Azok, akik a hetvenes évek kórházkertjét is ismerték, még emlékeznek arra, hogy pávák, őzgidák voltak a hátsó udvarban, így a gyermekorvosi rendelőbe érkező kis betegek mindig megvigasztalódtak a kezelések utáni sétán. A nagymama udvara parkot valósággal ellepik a közeli városi bérlakásokban élő családok. Nevetéstől hangos a játszótér, és sokan kíváncsiak a közelben legelő lovakra, kecskékre, birkákra is, a városba látogató számára felüdülést jelenthet, ahogy a háztáji kisállatok betöltik az egykor elhanyagolt, gazos területet, újra életet lehelve a parkba. Innen már csak néhány lépés választ el bennünket a nádfedeles tájháztól, ahol kedves, népi kendőt viselő fiatalasszony fogad bennünket a takaros porta kapujában. Mintha időutazásban vennénk részt, olyan belépni az 1730-ban épített vastag paticsfalú, kontyolt nyeregtetejű épületbe. Faragott ágasfa tartja a ház mestergerendáját, a két kis ablak mögött tisztaszoba nyílik, melyet 1979-től látogathatnak a vendégek. A falakon szentképek, a régi bútorok közt tulipántos láda, ülőpadkás kemence, házi oltár is látható, a vetett ágy mellett hintaló, a konyhában festett kerámiatányérok, mázas sütőformák, a fészerben a föld megműveléséhez szükséges szerszámok láthatók. A megyei fenntartású tájházban gyakoriak az időszaki kiállítások, népi játékokat, képeslapokat, kézművesek termékeit mutatták be a régi falak között. A műemlékként nyilvántartott épület látszólag kilóg az utcasorból. A szomszédságában vendéglő és gyógyszertár található. De mindenki számára, aki évtizedekkel ezelőtt járt a városban, ismerős és biztos képként elevenedik meg a kis porta. 
Sellyei Miskovics József autodidakta író is itt született ebben a városban, ahol hol könnyű volt élni, hol pedig iszonyúan nehéz és lemondásokkal teli idők jártak. A Nádas házak elbeszéléseiben, néprajzi írásaiban utal erre. Emléktáblája a Ján Johanides Városi Könyvtár bejáratánál látható.