A munka elvégzéséről szóló megegyezés

„Problémámat a munkatörvénykönyv 226. §-a, a munka elvégzésről szóló megegyezés alapján végzett munka engedélyezett összmunkaóráinak a kiszámítása okozza. A helyzetem a következő: van egy fő munkaviszonyom, heti 40 órás munkaidővel. Továbbá van 4 db, a 226-os paragrafus szerint kötött szerződésem, mindegyik más-más munkaadóval. Egyik sem lépi túl a megengedett évi 300 munkaórát, illetve – összevonva az összes szerződést és a fő munkaviszonyom – a heti 58 munkaórát. Össze kell adni a 4 megegyezés alapján és más-más munkaadónál ledolgozott munkaórákat, és így sem lépheti túl az évi 300 órát?”

Jelige: Melléktevékenység

A Munka Törvénykönyvének 85. paragrafusában foglaltak értelmében a munkaviszonyban lévő munkavállaló hagyományos munkarend mellett hetente legfeljebb 40 órát dolgozhat, kétműszakos munkavégzés esetében 38 és háromnegyed órát, a három műszakos munkavégzés esetében 37 és fél óra a törvény által megengedett heti munkaidő. A munkavállaló heti munkaideje, beleértve a túlórákat is, legfeljebb 48 óta lehet egy adott munkaviszonyra vonatkozóan. Ez azt jelenti, hogy ha az adott munkavállaló két különböző munkaviszonyban dolgozik, azokat egymástól függetlenül kell kezelni, tehát a két vagy akár több párhuzamos munkaviszony mindegyikében ledolgozhat heti legfeljebb 48 órát. Ezért a munkába lépéskor a munkavállaló nem köteles informálni a munkáltatót arról, hogy az esetleges másik munkaviszonyában mekkora a munkaideje. A kötelező munkaközi szünet, ebédszünet nem képezi a munkaidő részét. A meghatározott munkaidőn felül végzett munka rendkívüli munkavégzésnek, túlmunkának minősül, melynek mértéke nem haladhatja meg az adott naptári évben a 400 órát. Ez a szabályozás azonban kizárólag csak a munkaviszonyban történő munkavégzésre vonatkozik. A munka elvégzéséről szóló megegyezés (dohoda o vykonaní práce) a Munka Törvénykönyve 223-226. paragrafusai értelmében munkaviszonyon kívüli munkavégzésnek minősül. Az ilyen megegyezés olyan munka elvégzésére vonatkozhat, amelynek terjedelme nem haladja meg az évi 300 órát. A megegyezésben kötelezően fel kell tüntetni, hogy mi és milyen terjedelmű az elvégzendő munka, meddig kell elvégezni, valamint hogy a munkavállaló milyen juttatásra jogosult és mikor, de nem kell feltüntetni a napi munkaidőt. A munkavállaló korlátlan számban köthet ilyen megállapodásokat párhuzamosan is, azzal a megkötéssel, hogy egy adott munkáltató számára csak évi 300 órát dolgozhat ezen a módon, akár több megegyezés alapján is. A munkaviszonyban történő munkavégzést és az ilyen megállapodás alapján történő munkavégzést mindig külön kell elbírálni, nem kell összeadni a ledolgozott munkaidőt. Hasonlóképp a különböző munkáltatókkal kötött megegyezések esetében sem kell összeadni a ledolgozott órák számát, a lényeg az, hogy az egyes megegyezések alapján és az egyes munkáltató számára végzett munka terjedelme nem haladhatja meg az évi 300 órát. Az, hogy a megegyezéseket havonta kell-e megkötni, vagy egész évre vonatkozóan, attól függ, hogy mi az elvégezendő munka. Ha minden hónapban ugyanazt a tevékenységet kell elvégezni, ugyanolyan terjedelemben, vagy olyan munkáról van szó, melyet egy év alatt kell elvégezni, akkor praktikusabb olyan megegyezést kötni, amely az egész évre szól. A tavalyi évben érvényes előírások szerint, ha a munkavégzésből adódó bevétel nem haladta meg a havi 4000 koronát, akkor 10%-os jövedelemadó-kulcs alá esett. A kiszámított adót a munkáltató levonta a bérből vagy a megegyezett juttatásból, és átutalta az adóhivatalnak. A továbbiakban ez a bevétel már nem számítódott bele az adóalapba, nem kellett sehol feltüntetni. A 2004-es évre vonatkozóan azonban változott a helyzet. A jövedelemadó-kulcs egységesen 19% lett, tekintet nélkül a bevétel nagyságára. A munkáltató most már nem az adót vonja le a juttatásból, hanem csak adóelőleget. Ez azt jelenti, hogy megegyezés alapján végzett munkáért kapott juttatás, tekintet nélkül annak nagyságára, olyan bevételnek számít, amely után adóznia kell az érintettnek: fel kell tüntetnie az adóbevallásában és hozzáadódik az adóalaphoz. A befizetett adó adóelőlegnek számít és levonódik a kiszámított adókötelezettségből.

Gulyás Éva, ügyvéd, a CLA – a Kalligram Alapítvány jogelemző csoportjának munkatársa