A múlt évhez képest idén sokkal jobb állapotban vannak a keleti országrész mocsarasai és vizes élőhelyei

Valószínűleg sokunknak feltűnt, hogy az előző évek során, kimondottan 2022 tavaszától késő őszéig az ország szinte minden pontjában kisebb-nagyobb környezeti behatásokat, néhány helyen pedig komoly gondokat okozott a hosszan tartó szárazság. Ahogy azt Matej Repel ornitológus, a Kelet-szlovákiai vízi madarak névre keresztelt projekt koordinátora a Nagymihály közelében található mocsarasok és halastavak keddi látogatása során lapunknak elmondta, az emberi beavatkozásoknak, illetve a klímaváltozásoknak köszönhető szárazság nemcsak a szakembereknek, hanem az ország szinte minden egyes lakosának évről évre nagyobb fejfájást okoz. „Az ungszennai halastavak védett területen tartózkodunk, mely Szlovákia legnagyobb tórendszerének ad helyet. Több mint 800 hektárnyi tó található itt, és a tavak mellett a környező rétekkel és vizes élőhelyekkel együtt ez a terület is védett területként van nyilvántartva. Ez elsősorban azért van így, mert Szlovákia legfontosabb madártani területe pontosan itt található. Szlovákiában sehol máshol nem találkozhatunk és figyelhetünk meg annyi madárfajt, mint itt, sőt, legtöbbjük sehol máshol nem fordul elő Szlovákiában, vagy itt van a legfontosabb költőpopulációjuk. Egy különösen fontos területről beszélünk, mely a vízimadarak és a vizes élőhelyek védelme szempontjából kulcsfontosságú szerepet tölt be” – közölte lapunkkal Matej Repel, aki az Ostrovík névre keresztelt réten sétálva szerkesztőségünknek többekközött azt a természetjáró tanösvényt és annak legérdekesebb látnivalóit is bemutatta, mely a nagyközönség számára is szabadon elérhető és látogatható.

Változó éghajlat

„Egyesületünk évek óta harcol az Ostrovík rét fennmaradásáért. Az előző évek során számos területet megvásároltunk. Jelenleg mintegy 100 hektárnyi réttel rendelkezünk, amelyet mi magunk is használunk, és megpróbáljuk benne visszaállítani az életet. A zsilipeknek és a vízelvezető csatornáknak köszönhetően, amelyeket most öntözésre használunk, megpróbáljuk szimulálni vagy utánozni azokat az árvizeket, amelyek a múltban teljesen természetesek voltak és minden évben megismétlődtek. Csakhogy az emberek a területeket évek óta lecsapolják, és az éghajlatváltozás is beköszöntött, és emiatt a természetes árvízi rendszer már nem úgy működik, mint annakidején. Pontosan ezt próbáljuk mesterségesen utánozni, hogy megmentsük és helyreállítsuk ezeket a vizes élőhelyeket. A másik fontos szempont, hogy visszahoztuk a magyar sztyeppei szarvasmarhákat, vagyis az úgynevezett magyar szürkemarhákat, amelyeknek köszönhetően a rétek legeltetését is újraindítottuk. Ez ugyancsak nagyon fontos a madarak és a vizes élőhelyek megőrzése szempontjából. A területen minden egyéb mellett megfigyelőtornyok is vannak, amelyeket az emberek meglátogathatnak, de van néhány megfigyelőállásunk is, ahol viszonylag közel kerülhetnek a látogatók a madarakhoz, hogy zavartalanul megfigyelhessék őket” – tette hozzá a nagymihályi, de eredetileg a Magas-Tátra környékéről származó ornitológus. Mint megtudtuk, a vizes élőhelyek számos okból nélkülözhetetlenek az emberiség, a természet és az ökoszisztémák számára. Az utóbbi években azonban általában azt tapasztaljuk, hogy ezek a területek fokozatosan kiszáradnak. Kelet-Szlovákia déli részén is sok olyan terület van, ami mára már szinte teljesen kiszáradt. Ilyen például az Alsó-zempléni régió is, amely a múltban rendszeres áradásairól volt ismert. Számos helyen folyamatosan vízzel elöntött területekről volt híres. Régebben sokan a halászatból éltek ezen a vidéken.

Kulcsfontosságú időszak

„A harmadik szektorból ismert természetvédők és az állami természetvédelem segítsége nélkül ezek a vizes élőhelyek teljesen eltűnhetnek. A vizes területek és mocsarasok a világ egyik legveszélyeztetettebb élőhelyeként vannak nyilvántartva, és ez sajnos Szlovákiában sincs másképp. Az emberek biztosan jól emlékeznek a tavalyi évre, amely rendkívül meleg és száraz volt.  Tavaly még a rendelkezésünkre álló zsilipek, csatornák és gátak ellenére sem tudtuk visszatartani a vizet, és emiatt a vízimadarak sem vertek nálunk fészket. Az idei év szerencsére egy kicsit jobbnak tűnik. Az elmúlt hetekben viszonylag sok eső esett az alföldi folyók mentén, így a réten és a vizes élőhelyeken is sikerült összegyűjteni a vizet. Ez kimondottan a február másodikán ünnepelt vizes élőhelyek világnapja miatt is szimbolikus, hiszen ez az időszak kulcsfontosságú a következő szezon szempontjából. Ha itt, az alföldeken nem sikerül elegendő vízmennyiséget begyűjteni, akkor az év fennmaradó részében valószínűleg már nem lesz rá lehetőségünk. Február elején derül ki az is, hogy milyen költési szezonra, illetve milyen növekedési szezonra számíthatunk a ritka vizes élőhelyi növényfajok és a halak, illetve a síksági ökoszisztéma összességében” – tette hozzá Matej Repel. Azok a területek, ahol megjavították vagy felújították a gátakat, és ahol a vízellátás egy önfenntartó rendszer szerint működik, tehát ahol elsősorban a folyók magas vízállásától függenek, már most megteltek vízzel. „Ez azt jelenti, hogy ezeket a vizes élőhelyeket ismét sikerült megmentenünk a következő szezonra, azonban márciusban még egy nagyon fontos feladat vár ránk. Csakúgy mint az előző években, Kelet-Szlovákia több területén idén is vizet fogunk átszivattyúzni a megtelet kanálisokból és folyókból a kiszáradt vagy a kiszáradástól veszélyben lévő területekre. A fent említett áradásoknak köszönhetően elegendő víz van a csatornákban, amelyekből vizet fogunk szivattyúzni, azonban fontos megemlíteni, hogy a szivattyúzás nélkül még az esős időjárás ellenére sem maradna elegendő víz a területeken a nyári hónapokban. Az 1960-as és 1970-es években hatalmasat változott a térségben kanyargó folyók arculatam. Szinte az egész kelet-szlovákiai alföld lecsapolásra került, ami azt eredményezte, hogy bár sok jó szántóföldet kaptunk, több ezer hektárnyi vizes élőhely pusztult el és ment teljesen tönkre. Az utóbbi években valóban szélsőséges szárazság és rendkívüli vízhiány tapasztalható, nemcsak a vizes élőhelyeken, hanem a folyókban és a kutakban is. A kiszáradás hatását a gazdák is saját bőrükön tapasztalják, ezért az egyetlen lehetőségünk a vizes élőhelyek világnapja előtt az, hogy a folyókban rendelkezésre álló vízből a lehető legtöbbet felfogjuk és szó szerint eltároljuk az év fennmaradó részére” – zárta Matej Repel.