A mindig újjáéledő jászói kolostor

A Gömör-Szepesi Érchegység déli oldalán, a Bódva folyó felső folyásának vidékén több mint nyolcszáz éve német ajkú bányászok telepedtek le a korábban határvédő erdőőrök vidékére, hogy az érchegységben rejlő ezüst-, réz- és vasércet kitermeljék. A bányászati tevékenység egészen a 19. század elejéig folytatódott, meghatározva a vidék szerepét.

A kezdetek

Torna, Gömör és Szepes megye közelsége, a Bódva völgyén áthaladó szepességi kereskedelmi út is fontos szerepet játszott a vidék benépesedésekor. Jászó első kolostorát valamikor a 12. század második felében kezdték építeni, valószínűleg fából. A premontrei rendet 1120-ban életre hívó Szent Norbert rendalapítása után alig fél évszázaddal a premontrei szerzetesek megkezdték áldásos tevékenységüket az akkori magyar királyságban. Egyik első rendházuk éppen Jászón épült, 1235-ből az első prépost, Albert neve is fennmaradt. A tatárjárás idején félbeszakadt az építkezés, csak 1255 után szerveződött újjá a rend. IV. Béla ekkor tette hiteles hellyé a kolostort, ami az írásbeliség igen korai megjelenését jelenti ezen a vidéken, védőszentje Keresztelő Szent János lett. Ezt a királyi adomány- és birtokhatárt leíró levelet tartják az apátság alapítólevelének. A premontrei rend Jászón ekkoriban már jelentős gazdasági szerepet is betöltött erdőbirtokai, bányái, halastavai, vízimalmai, fűrésztelepei és borkereskedelme révén. Igen fontos volt a szerzetesek szellemi életben betöltött szerepe is, a premontreiek saját vagyonukból iskolákat, könyvtárakat alapítottak, kolostoraik kódexmásoló helyek is voltak.

Pusztulás és fénykor

Mint minden környékbeli szakrális helyet, Jászót is feldúlta a tatár – ez volt az első pusztulása –, Albert prépost és névtelen szerzetestársai munkáját szinte a semmiből kellett újrakezdeni. A tatárjárás után elnéptelenedett vidéken csak azután kezdődött ismét javulni a helyzet, amikor III. András engedélyezte az ércbányászatot. Minden bizonnyal ekkoriban érkeztek újabb német ajkú bányászok erre a vidékre, benépesítve azt Jászótól egészen Szomolnokig. A kolostor fejlődését belső hatalmi harcok is lassították, a krónikák 1350-ből számon tartanak bizonyos Miklós prépostot, akit Nagy Lajos király helyezett posztjára, s akinek kinevezése ellenkezést váltott ki. A fokozatos gyarapodás ideje alatt Luxemburgi Zsigmond 1436. január 26-án elrendelte a kolostor megerődítését, valószínűleg a fölé magasodó sziklán lévő kis várral együtt, innentől fogva szerepel a Jászóvár elnevezés az okiratokban. Utószülött László király idején a kolostort – annak megerődítése ellenére – elfoglalták Brandýsi Jiskra seregei, és egészen 1447-ig birtokukban is maradt. 1526 újabb végzetes év, a szerzetesek elhagyták a kolostort, az mindenféle népnek lakóhelye lett, ki is égett, állapota leromlott. A félig romos épületek a Thököly-féle felkelés idején újabb kárt szenvedtek, 1685-ben szinte teljesen elpusztultak, Fenesi György világi kormányzó nagy erőkkel hozta helyre a hadak elvonulásakor. Jászó I. Lipót uralkodása alatt élte fénykorát. Átszervezett egyházi tulajdonként a znojmói premontrei apátság kirendeltsége lett, ekkor nevezték ki elöljárónak azt a Sauberer Andrást, akinek az apátság mai formáját, arculatát köszönheti. A kirendelt prépost konszolidálta az apátság gazdasági életét és nagyszabású építkezésbe kezdett. Kéttornyú, pompás barokk-rokokó templomot emeltetett, a préposti és a konventi helyiségeket két külön háromosztatú, remekbe szabott szárnyépületben helyezte el. A kolostor belső udvarának elosztását is megváltoztatta, mögötte barokk kertet alakíttatott ki. A karintiai Franz Anton Pilgram építész másfél évtizeden át dolgozott itt. 1745-től egészen az 1766-os újraszentelésig folytak a munkálatok. Ez a kolostor egészen 1950-ig szolgálta az egyházat. Akkor államosították, majd pszichiátriai intézet működött benne. Leírhatatlan károkat okoztak az akkori használók. 1990-ig csak pusztult a műemlékegyüttes, majd ismét visszakerült az egyház birtokába, hogy a negyedszer is a teljes lepusztulás határán lévő épületeket megmentsék. Négyszeri újjászületése után kihagyhatatlan látnivaló a jászói kolostor.