Az Esterházy-kastély parkjában álló Kodály-szobornál Bukovszky László kisebbségi kormánybiztos, Peter Paška, Galánta polgármestere, a Csemadok galántai területi választmányának és alapszervezetének képviselői, valamint a helyi Kodály Zoltán Daloskör tagjai helyeztek el koszorút.
A mesterre emlékeztek
Kodály Zoltán halálának 55. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést a zeneszerző szobránál kedden. Az ünnepi beszéd során elhangzott kodályi idézet különösen időszerű.
A galántai Városi Parkban szervezett megemlékezést a Csemadok galántai területi választmánya Kodály Zoltán halálának 55. évfordulója alkalmából kedden. Az egybegyűlteket Mézes Rudolf, a területi választmány titkára köszöntötte. Beszédében Kodály Zoltánt úgy említette, mint a világ egyik legnagyobb karnagyát, zenepedagógusát, nyelvészét, néprajzkutatóját. „Számunkra Kodály Zoltán azonban elsősorban Galánta díszpolgára, aki gyermekéveit töltötte itt, és akinek a munkája nélkül sokkal szegényebb lenne a világ, szegényebbek lennének a magyarok és a galántaiak. Galántán kezdett rácsodálkozni a magyar népzene szépségeire, majd Nagyszombaton és Budapesten keresztül hódította meg a világot” – fogalmazott Mézes Rudolf. A galántai Kodály Zoltán Daloskör zoborvidéki népdalokat énekelt és előadta a zeneszerző Esti dal című kórusművét. A Mézes Rudolf által a megemlékezés végén idézett kodályi gondolat napjainkban különösen időszerű: „Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: Örvendjen az egész világ!”
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.