A MEDDŐSÉG KEZELÉSÉNEK TÖRTÉNETE

1890. Heape sikeres embriótranszfer-kísérletei nyúlból nyúlba (petevezeték), szüléssel végződtek!

1930. Gregory Pincus első publikációi, nyúlkísérletek

1934. Pincus közleményében jelenik meg először az „in vitro” (szó szerint: üvegben) kifejezés, az első új-zélandi nyúlon végzett IVF: petevezetékbe visszaültetett, in vitro megtermékenyített petesejtből

1933. Nicholas, újabb sikeres embriótranszfer-esetek

1959. Chang, első igazi IVF, nyúlon

1944. Rock és Menkin, első humán kísérletek, petesejt-megtermékenyítés, túl korán nyert petesejtek voltak

1955. Shettles, első morula (32 sejtes embrió)

1957. Fowler, Edwards, az első szuperovuláció, egéren

1963. R.G.Edwards elkezdi vizsgálatait humán petesejten

1965. első publikációja az emberi petesejt éréséről. Megállapítja, hogy a hCG (sárgatestserkentő-hormonként ható anyag) beadása után 37 órával következik be az ovuláció (tüszőrepedés)

1964. Gononi, tüszőérést serkentő hormon kivonása emberi vizeletből

1960. Lunenfeld, tisztított hMG (emberi tüszőérést serkentő hormon) előállítása

1969. előrelépés a petesejtnyerésben, Hopkins: fiberoscop (optikával ellátott hajlékony cső)

1970. Steptoe és Edwards, bevezetik a laparoscopiát mint a petesejtnyerés módszerét, 35–36 órával a hCG beadása után

1969. az első táptalaj (mosott ejaculátumból, azt gondolták, hogy ez az ideális táptalaj a petesejteknek. Tévedtek.)

1970-es évek, a luteális fázis támogatása, a megtapadást segíti

1973. Kretsher, Ausztrália, az első sikeres IVF-ET emberen, rövid ideig élő terhesség

1971. Schally, disznóból állított elő GnRH-t (ez a tüszőkre ható hormonok termelését segíti)

1973. Gardner, Edwards, a preimplantációs genetika alapjai, még csak nyúlon

1976. az első hosszabb terhesség, Steptoe és Edwards, 11 hétig élt

1978. Steptoe és Edwards, az első 9 napos blasztociszta, in vitro

1978. Edwards és Steptoe visszatérnek a természetes, nem stimulált ciklusokhoz, megszületik az első IVF bébi, Louise Brown.

1980. Lopata, az első IVF bébi, Ausztrália

1981. Jones, USA, itt is megszületik az első lombikbébi

1981. Melbourne, a clomiphen citrát sikeres alkalmazása (tüszőérés-stimulációra használt gyógyszer)

1983. Lopata, kombinált, hMG- és clomiphenprotokolok kidolgozása

1984. Fleming, GnRH alkalmazása multifollikuláris stimulációban

1985. Seibel, tisztított FSH (tüszőérést serkentő hormon)

1981. Lenz, az első petesejtnyerés ultrahangkontrollal

1983. Trouson és Mohr, az első fagyasztott embrióból származó terhesség

1984. Zeilmaker, az első fagyasztott embrióból megszületett gyermek

1986. Chen, az első sikeres petesejtfagyasztás, de alacsony a túlélési és a megtermékenyülési arány

1984. Ash, az első sikeres GIFT, a petesejtek és a spermiumok beültetése a petevezetékbe. A megtermékenyülés a petevezetékben történik, egy kis segítséggel.

1986. Devroey, az első sikeres ZIFT, megtermékenyített petesejt laparoszkópos beültetése a petevezetékbe.

1984. Lutjen, az első terhesség petesejt donációból. (Ha stimulációval sem lehet érett petesejtet nyerni, ma sincs más

megoldás, „kérni” kell egy petesejtet.)

1985. Utian, az első dajkaterhesség (Nem a genetikai anya hordja ki, de a petesejt az övé. Betegség miatt másba ültetik vissza az embriót.)

1987. Jansen, petevezetékbe visszaültetett embrió, hüvelyen keresztül

1990. Craft, igazolja, hogy az anyai életkor a döntő az IVF sikeressége szempontjából

1988. Lanzendorf, az első sikeres ICSI

1990. Cohen, asszisztált hatching bevezetése

1992. Strohmer, Feichtinger, lézer hatching

1994–98. A figyelem a blasztociszta-tenyésztésre irányul

1993. Bongoso, Wiemer, új táptalajok kifejlesztése

1989. Keene, a rekombináns FSH kifejlesztése

1992. az első eredmények rekombináns FSH-val

1992. Palermo, az ICSI bevezetése a gyakorlatba

1993. rekombináns FSH alkalmazása a spermatogenézis javítására

1994. Devroey, spermatidokkal történő fertilizáció

1995. Vanderzwalnen, TESA bevezetése