A közösségben nagy erő rejlik

Az idén Tornalján szervezték meg a tábort, a strandon laktak, a művelődési házban próbáltak, és a darabokat, melyeket a táborozók magyarországi szakemberek irányítása mellett próbálták, a nemzetiségi fesztiválon mutatták be.

Ebben az évben nem kaptunk támogatást, a fesztivál rendezői azonban felvállalták azt, így megoldódott ez a gondunk. Ennek fejében a fesztivál keretei között mutatjuk be a Ludas Matyi és a Hóhérok hava című darabot. Úgy gondolom, hasznosak ezek az előadások, különösen a gyermek színjátszó csoportok vezetőinek, hiszen olyan ötletek meríthetőek belőlük, amelyeket egész éves munkájuk során ők is felhasználhatnak. Arra ugyanis a hat nap alatt nincs időnk és lehetőségünk, hogy jelmezeket vagy kulisszákat gyártsunk, ellenben minden kéznél lévő tárgyat, eszközt fel kell használnunk.

Az év folyamán alkalmazzák, felhasználják színpadi produkcióikban az itt tanultakat a fiatal amatőr színjátszók? Év közben tehát visszaköszön a befektetett munka, van értelme, van eredménye egy-egy nyári színjátszó tábornak?

Hála Istennek, igen! Van olyan csoport, amely táborunkban kapott lendületet. A nyitrai egyetemista csoport is itt erősödött meg. Ebből a „táboros” társaságból kinevelődött már néhány olyan fiatal, aki most önállóan szeretne színjátszó csoportot vezetni, nekik viszont másfajta képzésre lenne szükségük. Ez folyamatos munkát, legalább negyedévenkénti találkozót igényelne. Sajnos, az idén is hiába próbálkoztunk pályázatokkal, nem sikerült az ötlet megvalósításához támogatást szereznünk, de nem adjuk fel. Én személy szerint azért tartom ezt a kezdeményezést fontosnak, mert ez jelentheti az amatőr színjátszás megerősödését. Ugyanakkor az a véleményem, s ki kell végre mondani, hogy csak civil szervezetek képesek ezekre a kérdésekre választ adni, csak a civil szervezetek tudják az öntevékeny kezdeményezéseket megújítani és az abban résztvevők új generációját kinevelni. S hogy mit értek civil szervezet alatt? Azt a néhány emberből álló kis csoportot, amely megfogalmaz magának egy célt – mindegy, hogy miről van szó –, s elkezd dolgozni, elkezdi képezni magát, elkezdi kitaposni a maga útjait. Szerintem csak ennek van értelme. A felülről irányított hatalmas intézmények ideje lejárt. Alulról kell elkezdeni építkezni, s valahol a pályázati rendszerünknek is ehhez kellene igazodnia. Ezeket a helyi kezdeményezéseket kellene támogatni. Valószínűleg az elején tízből hat elvérzik, de marad négy, amely képes tovább építkezni. A mi esetünkben is most már látni lehet, hogy – bár nem volt könnyű eddig eljutni – már mutatkoznak, kirajzolódtak azok az utak, amelyeken tovább lehet lépni, melyeken érdemes elindulni. Ehhez viszont segítség kell, mégpedig pályázati lehetőségek formájában, s olyan, az egyes pályázatokat elbíráló személyekkel, akik a perspektívát nézik.

Őrsújfaluban, ahol lakom, vezetek egy amatőr színjátszó egyesületet. Ott tapasztaltam meg, hogy egy közösség, melynek tagjai szeretik egymást, s hetente kétszer nem csak a próbák kedvéért járnak öszsze, hanem azért is, mert jól érzik magukat együtt, sok mindent meg tud mozdítani, más, a színjátszástól távol álló területeken is.

Hogy érezték magukat Tornalján? Jó helyszínnek bizonyult ez a gömöri városka?

Egy kicsit ismertem Tornalját. Tudom azt is, hogy a szálláslehetőségek korlátozottak, s egy kicsit féltem is attól, hogy mi vár ránk ott. Milyen körülmények között fogunk dolgozni, mennyire lesz befogadó ez a közeg, mennyire viselnek el bennünket. Meg kell mondanom, nagyon jók a tapasztalataim. Azt érzem – úgy a strandon, ahol laktunk, és bent, a kultúrházban is – hogy mindenki nagyon segítőkész. Úgyhogy nagyon jól éreztük magunkat, és minden rendben volt. A strand csodálatos, kellemes hely, nyugalmat áraszt. Rend van, és az ott dolgozó emberek is nagyon kedvesek. Amikor megérkeztünk, Dubovszky László polgármesterrel, akivel régtől ismerjük egymást, körbejártuk a várost. Elképesztő, hogy mennyi gazdagságot láttam, még ha sok minden elhanyagolt állapotban van is. Kezdve a Zoltán-kerttel, a főtéren keresztül a városban található kertes házakig, a Fehér Lóig vagy a környező falvakig. Itt valóban lenne mit megmutatni a látogatóknak, csak rendbe kellene hozni a leromlott állagú épületeket, területeket. Ehhez most meg lehet találni a szükséges pénzforrásokat. Ugyanakkor sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fordítani Tornalja és a környék népszerűsítésére.