A kórház túlélése a tét

Az intézmény vezetőinek továbbá be kell nyújtania a 2003-as veszteségek törlesztésére kidolgozott elképzeléseit, amelyhez a forrást elsősorban a feleslegessé vált ingatlanok eladásából szükséges előteremtenie a kórháznak. „Ha tetszik, ha nem, egy dolgot tudatosítani kell: egy kórház megléte ma már nem magától értetődő tény, attól válik függővé, hogy képes-e kiegyenlített költségvetéssel működni vagy sem – nyilatkozta Král Katalin igazgató. – Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy a kerületi önkormányzatok a 2003. január elsejétől hatáskörükbe tartozó kórházak veszteségeit nem képesek fedezni. Az eddigi gyakorlat pedig – hogy az állam időről időre jóváírta az egészségügyi intézmények adósságait – megszűnt. A kórházak bevételeit ezentúl csak a biztosítóktól származó bevételek, a bérleti díjak, valamint egyéb, egészségügyi szolgáltatásokból származó bevételek képezik. Ebből kell gazdálkodni, mégpedig kiegyenlített költségvetéssel.” Idén a komáromi kórház havi jövedelme 19 millió korona, ebből ténylegesen 14-15 millió korona fut be a számlájára, a többit kinnlévőségként kénytelenek elkönyvelni. A havi kiadás 24-25 millió korona, a valóságban viszont csak a bevétel nagyságának megfelelő összeget tudnak kifizetni, tehát a kórház kötelezettségei havonta 9 millió koronával növekednek, és az év végére meghaladhatják a 100 millió koronát. „Ezeket az adatokat mindenképpen össze kell hasonlítani a tavalyiakkal, 2002-ben 244 millió korona kötelezettséget halmozott fel az intézmény előző vezetése – mondta Král Katalin. – Sőt, további 117 millió korona olyan tartozásra bukkantunk, amely nem szerepelt a könyvelésben. El kell mondani azt is, hogy az előző vezetés lehetővé tette a dialízisközpont privatizálását, pedig ez a tevékenység évente 3-4 millió korona nyereséget termelt. Hozzájárult továbbá ahhoz, hogy a kórház területén magánkézben lévő mikrobiológiai laboratórium nyíljon, amely konkurált a saját laboratóriumunkkal.”

A feladat tehát adott: a bevételekhez szabni a kiadásokat. A kórház új vezetése már jóval a megyei határozat megszületése előtt hozzáfogott költségcsökkentő, ésszerűsítő intézkedések bevezetéséhez, ennek köszönhető, hogy a tavalyi 21 millióval szemben idén „csak” 9 millióval növekszik a havi kötelezettség. „Először is rendet tettünk a könyvvitelben – kezdett a felsorolásba az igazgatónő. – Az egyes osztályokon havonta leltárt készítünk a gyógyszerekről és a gyógyászati segédeszközökről. ĺgy nem fordulhat elő, hogy fölöslegesen raktárra vásárolunk, ellenben az sem, hogy valamiből hiány keletkezzen. Ezáltal havonta egymillió koronát tudtunk megtakarítani. Szigorú ellenőrzést vezettünk be az áru és a szolgáltatások megrendelése terén, és fontossági sorrendet állítottunk fel. A kórházi illeték behajtását további munkaerő alkalmazása nélkül oldottuk meg. Ugyancsak szigorúan ellenőrizzük a biztosítók által megrendelt kezelések volumenét, illetve azt, hogy ezekből ténylegesen mennyi valósul meg az egyes osztályokon. A meghatározott időre szóló munkaszerződéseket az esetek többségében nem hosszabbítjuk meg, és az ilyen szerződés alapján alkalmazott dolgozók helyére nem veszünk fel új munkatársakat. Korlátozzuk a túlórák számát, rugalmasan reagálunk az aktuális helyzetre, tehát hogy az egyes részlegen éppen mennyi beteget kezelnek. Azokat a részlegeket, amelyek eddig több emeleten voltak, a lehetőségekhez képest igyekszünk egy emeleten elhelyezni. A raktárkapacitásokat is igyekszünk jobban kihasználni, így épületek szabadulnak fel, amelyek bérbe adhatók, illetve eladhatók. Az eddig felsorolt intézkedéseken kívül a külső partnereinkkel szemben is léptünk: a kórház részére nyilvánvalóan előnytelen szerződéseket, amelyek felmondhatóak voltak, már megszüntettük. Emiatt több támadás ért már bennünket. Számomra nagyon megdöbbentő a tény, hogy mindkét cég, amelyik a 2003-as tartozásaink miatt bíróságra adta a kórházat, komáromi. Amin igazán megütköztem, hogy az egyikük a városi tulajdonban lévő KOMVaK részvénytársaság. Velük szemben az idei évben 1,2 millió koronát tett ki a tartozás, miközben számos más társaság nagyobb tartozás esetén is türelmesebb, s lehetőséget, esélyt ad a kórháznak a túlélésre.”

A megszorító intézkedések azonban létszámleépítéssel is járnak. Az igazgatónő által a megyei közgyűlés elé terjesztett kérvény szerint a jelenlegi 863 alkalmazott közül mintegy 150-től – 20 orvostól, 80 nővértől és 50 további dolgozótól – kell megválniuk az elkövetkező időszakban. „Ez azonban nem azt jelenti, hogy valamennyien az utcára kerülnek – mondta Král Katalin. – Elképzeléseink szerint több szolgáltatás, amelyek közül viszont egy sem érinti a fekvőbeteg-ellátást, magánkézbe menne át. Konkrétumokról még nem szeretnék beszélni, de olyan kezelésekről van szó, amelyek a kórház számára nem hatékonyak, viszont korszerű technológia bevezetésével egy vállalkozó számára jövedelmezőek lehetnek. Nekünk viszont, sajnos, nincs lehetőségünk ilyen jellegű beruházásokra, mivel minden pályázathoz fel kell mutatni az önrészt is. A kórház területén felszabadult, feleslegessé váló ingatlanokat tehát mindenekelőtt olyan vállalkozásoknak szeretnénk bérbe adni, amelyek egészségügyi szolgáltatást nyújtanának, tehát számos alkalmazottunk ott helyezkedhetne el. A fekvőbeteg-ellátást illetően még egyszer hangsúlyoznám, hogy nem tervezzük a szolgáltatások skálájának szűkítését, sőt, a jövőben onkológiai fekvőbeteg-részleget szeretnénk nyitni.”