A Komáromi Imanapok a korhoz és a járványhoz is alkalmazkodott

Az első imanapra még 1990 júniusában került sor, amelyen – 10 ezer hívő részvétele mellett – megfogalmazódott a komáromi magyar püspökség létrehozásának igénye. A főpásztori tisztség, valamint a magyar papi hivatásokért való imádkozás azóta is az imanap vezérfonalának számít a mindenkori Jó Pásztor vasárnapján. Idén a járvány miatt a hívek csak közvetetten, rádiós és internetes közvetítés segítségével vehettek részt az eseményen. Az imanapot, amelyre most a komáromi Szent Anna-kápolnában került sor, a Jópásztor Alapítvány, a Pázmaneum Polgári Társulás, illetve a Komáromi Római Katolikus Plébánia szervezte.

Új utak keresése
„Előtérbe került a lelki szentáldozás, ami azelőtt mintha nem is lett volna benne az emberek gyakorlatában. Persze korábban is előfordulhatott, hogy egy hívő nem járulhatott a szentáldozáshoz valamilyen oknál fogva, de attól még a lelki szentáldozás imáját elmondhatta. Most a járvány teljesen előtérbe tolta ezt, mert azok sem tudnak a szentáldozáshoz járulni, akiknél ennek nincs akadályaˮ – mondta lapunknak Farkas Zsolt, a Jópásztor Alapítvány elnöke, valamint szőgyéni plébános. Kiss Róbert komáromi esperesplébánossal és általános helynökkel egyetértenek abban, hogy az imanap így is teljes értékű volt. Kiemelték a média felértékelődött szerepét, mivel a Mária rádiónak köszönhetően az éteren keresztül még további ezrek felé tudnak nyitni. Kiss Róbert némi kritikával illette az egyházakat sújtó szigorú állami szabályozásokat, mivel szerinte ahogy fizikai, úgy a lelki táplálékra is szüksége van az embereknek, s mint mondja, a média segítségével próbálták menteni ezeket az értékeket.
Teljesen ugyan nem állt le a hitélet, de mint köztudott, a hívőknek és a klérusnak több hete szigorú korlátozó intézkedéseknek kell megfelelniük. Szentáldozásra ugyan lehetőségük van a híveknek, a tisztiorvosi rendelkezések alapján azonban az ostyát kézbe kapják meg, miközben 2 méteres távolságot tartanak a többi jelen levő személytől. A kötelezően viselt maszkot és kesztyűt a szájba vételkor pár pillanatra eltávolíthatják. A papok maszkot és szemüveget kötelesek viselni, miközben a lehető legtávolabb állnak az áldozó személytől. A pontos előírások betartása mellett gyónásra is van lehetőség. A templomokban a Szlovák Püspöki Konferencia útmutatásai alapján már csaknem két hónapja nem használják a szenteltvíztartókat.

A „lépcsőfokok“ szerepe
A mindenkori Komáromi Imanapok során a leghangsúlyosabb kérés mindig a magyar főpásztori szolgálatra vonatkozott. Ehhez kapcsolódik idén az is, hogy a Pázmaneum Polgári Társulás üdvözlő nyilatkozatot fog küldeni Ferenc pápának, amelynek részeként online és hagyományos úton aláírásokat is gyűjtenek. Arra kérik az egyházvezetőt, hogy saját magyar főpásztort nevezzen ki a a Szlovákiában élő magyar katolikusok részére.
A kérés már 1990-ben is elhangzott, tehát első olvasatra úgy tűnik, hogy egy helyben való topogásról beszélhetünk. „31 éve imádkozunk a magyar papi hivatásért és főpásztorért, de azért mindig kap egy kis fénysugarat az emberˮ – mondja Farkas Zsolt, utalván arra, hogy árnyaltabb és valójában jobb a helyzet annál, mint ahogyan az első látásra tűnik. Kiss Róberttel együtt „lépcsőfokoknakˮ nevezik az elmúlt években elért eredményeket, valamint az Orosch János nagyszombati érsek által megtett gesztusokat. Ennek egyik fontos állomása volt a komáromi Szent András-templom bazilikává való átminősítése 2 évvel ezelőtt, ugyanakkor lényeges a magyar ügyekkel megbízott helynökök kinevezése is. Egy további lépcsőfok volt Kiss Róbert általános helynökké való kinevezése néhány hónappal ezelőtt. Hogy e megbízatás jelentőségét az érsekség hangsúlyozza, idén Orosch János őt bízta meg az imanapi szentmise celebrálásával.

Az egyházmegyék 
A téma kapcsán mindketten kiemelik, hogy a magyar papok és püspök kérdéskörénél nem szabad elfeledni, hogy miként árnyalják azt az egyházi közigazgatás területi egységei. Az egyházmegyei rendszer ugyanis szinte „felosztjaˮ a szlovákiai magyar római katolikus közösséget. A nagyszombati egyházmegyében az imanapokon megfogalmazott kérések közül több minden teljesült, ahol ráadásul maga az érsek, Orosch János kiválóan beszéli a magyar nyelvet. A pozsonyi egyházmegyében Haľko József pozsonyi segédpüspök a főpásztori szolgálatot magyarul is el tudja végezni. Ám a nyitrai egyházmegyében erről például már nem beszélhetünk, de van a magyar hívek lelki gondozásáért felelős püspöki helynök Ďurčo Zoltán személyében. 

Élő közösségek?
Ami a paphiányt illeti, Kiss Róbert egyértelműen fogalmaz: „Nincs annyi papunk, amennyi plébániánk üresen állˮ. A nagyszombati egyházmegyében ez jelenleg 15 plébániára vonatkozik, aminek nagyjából a felét lehetne szinte azonnal betölteni a hívek igényei alapján, ha volna kivel. A szlovákiai magyar nyelvterületen fennálló igényt nehéz megbecsülni, legfeljebb 100, de legalább 50 működési hely biztosan üres. Mindkét atya kiemel azonban egy fontos szempontot: hogy élő közösségről beszélünk-e vagy sem. Ahol a lakosság kevésbé vallásos, ott egyfajta missziós tevékenységgel, külföldi papokkal és diakónusokkal lehetne feléleszteni a katolikus hitéletet, ahogy ez a közelmúltban Ekelen és Csicsón már megvalósult.