A Garam Menti Népi Együttes Vásárnapokat tartott

Léva. Régen mozdult meg anynyi lévai magyar, mint amennyien ellátogattak november 26-án, pénteken a Družba kultúrház színháztermébe, hogy megnézzék a Garam Menti Népi Együttes új, egész estét betöltő műsorát, a Vásárnapokat.

A fellépés előtt Halász Gyula, az együttes vezetője mondott beszédet: a néptánccsoport 1952-ben alakult a Csemadok helyi alapszervezete mellett, s azóta is szinte töretlenül dolgozik – a szlovákiai folklór élvonalába tartozva. Jelen felállásban 2000-től működik, tagjai közép- és főiskolások; huszonkét fiatal. A Csemadok fönnállásának 50. évfordulójára csinálták az első, egész estés műsorukat, s most érett meg az idő egy második ilyen jelentkezésre.

Két vásárnapot láthat majd a közönség: az elsőn Léva és környéke táncait mutatják be, míg a másikon Kolozsvárra „látogatnak”, ahol az erdélyi táncokban gyönyörködhet a közönség.

A felgördülő függöny mögül Jaroslav Holeček Lévai vásár című, a Barsi Múzeumban őrzött festményének nagyméretű másolata bukkant elő, s mintegy a kép folytatásaként csíkos tetejű vásári bódék és áruval gazdagon megrakott asztalok voltak láthatók a színpadon. A második rész látványvilágát egy hasonlóan nagyméretű festmény uralta: egy korabeli képeslap Kolozsvár közponjáról. Mindkét háttérfestmény Polák Csilla és Ürge Ágnes munkája. Kitűnő dramaturgiai ötletnek bizonyult a legendás régi lévai vásárokat megidézni, s így alkalmat teremteni különböző tájegységek táncainak „elegáns” összefűzésére.

Az első rész Vásári hangulatokkal kezdődött, mely cím lévai lánytáncot takart, de a sűrűsödő forgatagból öt Ipoly menti legény vált ki, és megmutatták a vidék páros táncait. Utóbbi résznek az Ipolytól a Garamig volt a címe. A mézeskalácsok, kendők, rengeteg hasznos holmi és csip-csup csecse-becse közül „csilejkár” lányok bukkantak elő. Óbars felől fúj a szél címmel saját „tekovi” táncaikat járták el. Az első részt kísérő, Mézes Árpád nevével fémjelzett Pengő zenekar mátyusföldi muzsikája után következett a Mátyusföldi köszöntő, a kéméndi friss és lassú, a sallai verbunk és a martosi bukós csárdás. A Felvidéki táncokat Halász Gyula koreografálta. A Lévai vásárnap Zoboraljai táncokkal fejeződött be, melyeket a Kolozsvári vásárnap táncaival egyetemben a Szőttes négy táncosa tanított be, valamint Paál Sándor, a Garam Menti Népi Együttes tánckarvezetője, aki ugyancsak a Szőttes táncosa. Ördöngősfüzesi táncrend indította az Erdélyi kirándulást, lassú és friss csárdás, ritka és sűrű fogásolás. A Széki táncrend sűrű és ritka tempóból, négyesből, csárdásból, porkából és kétlépésből állt. Kalotaszegi táncok következtek, román forgatós, legényes és szapora. Alt István és zenekara bonchidai muzsikája után szatmári verbunkot, lassú és friss csárdást járt tíz fiú és tíz lány.

A fergeteges produkció után számolatlanul tapsolta vissza a közönség a táncosokat, akik viszont megköszönték mindenkinek a segítséget, és a színpadra hívták Halász Erzsébetet, aki a rengetetg népviseletet elkészítette. A néptánc szerelmesei ezután a Reviczky Házban hajnalig ropták a széki táncházban.